Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

369 és a máriaíúrdői (Mf) kikötőkben gyűjtött minták A kis tömeg két minta közül a badacsonyi hajókikötő kőszórásánál (Sz) vett mintára jellemző a kisebb tömeg (114 g/m"), de ebbe a kategóriába tartozik a zamárdi strandnál (Z) gyűjtött minta is. Legnagyobb tömegűnek a Fonyódnál vett minta (F) bizonyult, a mért 901 g/m

2 értékkel. A Keszthelyi-öböl (K) és a Fűzföi-öböl (F) nyári epiliton mintáinak osztályozása az egyes években a következő (Lakatos et al, 1999)

. 1996 1997 1998 K 2 4 1 24 1 24 1 F 242 342 1 4 1 Megállapítható, hogy a Keszthelyi-öbölben az epiliton az elmúlt három évben, az osztályozási rendszer alapján nem változott, míg a csoport besorolást (hamu tartalom) kivéve jelentős ingadozás tapasztalható a kategória és a típus besorolásban. A partoldali és a nyíltvíz oldali zöld nád bevonatának fontosabb paramétereit néhány vizsgálati év nyári mintái alapján adjuk meg (AI = autotrofitási index): A part oldali zöld nád élöbevonata: 1979 1989 1991 1994 Hamu % 37.6 49.4 59.6 54.6 N % 5.520 2.812 1.754 1.210 P% 0.545 0.311 0.323 0.435 Cu % 0.048 0.021 0.010 0.001 Zn % 0.106 0.066 0.036 0.004 AI 116 4 125.4 154.3 248.0 A nyíltvíz oldali zöld nád élóte\'onata 1979 1989 1991 1994 Hamu % 61.9 60.6 70.2 70.5 N % 2.770 2.885 0.941 0.972 P% 0.292 0.366 0.244 0.288 Cu % 0.020 0.011 0.005 0.001 Zn % 0.050 0.014 0.037 0.002 AI 171.5 145.6 156.3 260.0 Tizenöt évvel ezelőtti eredményekhez képest növekedett a nádas öv mindkét szélén élő nád bevonatának hamutartalma, és az autotrofitási indexe, viszont jelentősen csökkent a nitrogéntartalma, és 3 rez cs cink koncentrációja. A magas szervetlen frakció arány bizonyítja a szűrő (biofilter) funkcióját a élőbevonatnak, mivel jelentős a mechanikailag kiülepedő és közvetlenül kiülepített hordalék visszatartása. A Balaton nádasaiban a partközeli bevonat nitrogén, foszfor és kálium koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt a nyílt víz közelitől, ez a különbség a kilencvenes években csökkent. A bevonat Ca, Mg, Fe tartalma esetén csak kis mértékű, de Mn, Cu, Zn megint szignifikáns különbséget adott, majd a csökkenés a nehézfémek esetében is bekövetkezett. Ebből arra következtethetünk, hogy a part közeli nád bevonata megköti és beépíti a part felől érkező növényi tápanyagot, és akkumulálja a mikroelemeket. Az élőbevonat elemtartalom analízis eredményei alapján megállapítható, hogy a biológiai dekalcinálás következményeként minden esetben, a kalcium koncentrációja legmagasabb. A makroionok nagyságrendi sorrendje az epifiton és epiliton esetében azonos és a következő: Ca > Mg > AI > K > Na. Jelentős az epifitonban mért vastartalom, amely a Keszthelyi-öbölben megközelíti az 1.0 % koncentrációt is. Az epilitonban a vas csak a harmadik a sorrendben, mivel nagyobb nála a magnézium koncentrárációja. Az epifitonban mérhető nehézfémek sorrendje a következő: Fe > Mn > Zn > Cr > Cu > Pb > Cd. A megállapított sorrend a krómig egyező az epiliton esetében is, de a kadmium tartalom meghaladja a réz és az ólom koncentrációját. Az 1979. évi nád-élőbevonat vizsgálathoz hasonlóan kiszámoltuk és megadjuk a vízre vonatkoztatott koncentrációfaktor (Cf) értékeket, az epifitonra és az epilitonra: Cf Epiliton Epiliton 1979 1994 1997 1998 Nx 10

5 10" 10

3 10

4 Px 10

4 10

4 10

4 10

4 Nax 10

J 10 10 10 Ca x 10

3 10

4 10

5 10

3 Mgx 10

3 10

J 10

3 10

3 Fe x 10

4 10

3 10

4 10

4 Mn x 10

4 10

} 10

5 10

4 Cu x 10

4 10

4 10

3 10

5 Zn x 10

4 10

3 10

3 10

3 Crx 10

3 10

4 10

4 Cd x 10

! 10

3 10

3 Az epifiton és az epiliton fontos szerepet tölt be a kationok, és ezen belül is a nehézfémek adszorpciójában, visszatartásában. A csapadékként kiváló kalcium-karbonát és a vasvegyületek jó adszorbensek, és így az élőbevonat a nehézfémek, valamint a növényi tápanyagok csapdájaként működik. Anyagforgalmi szerepe azonban nemcsak passzív jellegű, hanem a bevonat élőlényei fontos szereppel bírnak a különböző anyagcsere folyamataik révén (Szító et al., 1996; Muskó et al., 1998; Peterson et al, 1998), valamint haltáplálék bázisként hasznosulhatnak a táplálékhálózatban. A Balaton parti öv nádas zónájának területét figyelembe véve megbecsültük a víz alatti nádszáron kialakult bevonat tömegét és anyag-összetételét. Az egyes öblökben külön kezeltük a partközeli, a középső, és a nyíltvíz oldali nádas sávokat. Megállapítottuk, hogy egységnyi nádas állomány területre a legnagyobb tömegű bevonat a Szigligeti-öböl nyíltvíz oldali részére jellemző (49 g sz a./meder m"

2). A nád élőbevonat nitrogén és foszfor tartalma a Bozsai-öböl középső nádas állományában a legnagyobb (458 mg N/meder rrf

2 és 128 mg P/meder m"

2). Egy méteres vízmélységre és egy literre vonatkoztatva ezeket a stabilizált növényi tápanyagokat, 0.5 mg l"

1 N és 0.1 mg 1"' P koncentrációt kaptunk. A tó teljes nádas állományára a következő adatokat becsültük: t/nádas kg/nádas Ca Fe N P Cu Zn Cr Pb Belső rész 12 0.5 0.8 0.3 0.5 1.5 0.8 0.4 KSzépső rész 21 1.5 2.0 0.6 1.6 11.7 3.1 1.4 Nyíltvízi oldal 36 3.1 2.0 0.6 2.1 9.6 5.5 0.9 Összesen 69 5.1 4.8 1.5 4.2 22.8 9.4 2.7 A tó teljes köves partján kialakuló epilitonra pedig a következő értékeket becsültük: t/k5ves part kg/USves part Ca Fe N P Cu Zn Cr Pb 88 4.7 4.8 0.5 4.1 82.8 12.9 4.7