Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

368 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 5. SZ. A Balaton parti övének epifiton és epiliton struktúrája 'Lakatos Gy., 2Biró P., 'Kozák L., 'Kiss K.M., 2Muskó L, 'Keresztúri P., 'Kiss M. 'KLTE Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debrecen, 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany Kivonat: A Balaton parti övének epifiton és epiliton struktúrájával foglalkozó dolgozat célkitűzései: A nádasok és a köves alzat élöbevonatának tömegviszonyainak, szervetlen és szerves kémiai összetételének elemzése. Az élőbevonat struktúrájának térbeni elkülönülésének, időbeni eltérésének és a mélységbeli tagolódásának bemutatása. Az élőbevonatnak a tó életében játszott jelentőségének ill. anyagforgalmi szerepének tanulmányozása. A víz kémiai vizsgálatának eredményei, az élőbevonat kémiai analízis adatai és a nitrogén, foszfor, valamint a kationok koncentráció faktorai bizonyítják a balatoni nádas és köves part víz alatti alzatain megtelepedő élőbevonat „pufferoló" hatását. A csapadékként kiváló kalcium-karbonát és a vasvegyületek jó adszorbensek, és így az élőbevonat a nehézfémek, valamint a növényi tápanyagok csapdájaként működik. Közvetett formában adatainkkal alátámasztjuk a nádasok és a köves part élőbevonatának a víz természetes tisztító és tisztuló képességét, és a biológiai vízminőséget befolyásoló szerepét. Kulcsszavak:.: Balaton, nádas, köves part, epiliton és epifiton, anyagforgalmi szerep Bevezetés A mérsékelt övi sekély vízterek parti zónájának és a vizes élőhelyeknek (wetland) a legfontosabb növénytársulásai a nádasok (Scirpo-Phragmiteíum). A nádasok a vizek életében, az élőhelyek kialakításával, valamint az anyagforgalomban és az energiaáramlásban (trofikus kapcsolatokban) betöltött szerepük révén közvetlenül vagy közvetett módon meghatározó fontosságúak. A nádasok vízminőség-alakító és vízminőség-szabályozó működését nagy mértékben növeli a nád víz alatti részein kialakuló élőbevonat (Lakatos és Bíró, 1991; Lakatos, 1993; Lakatos et al., 1998). A Balatonban természetes köves partot a zalai oldalon és a Tihanyi-félsziget peremén találunk. Azonban az élőhelyi viszonyok és benépesedés tekintetében a part, mólók, építmények védelmére felhalmozott kőrakás vonulatok és kőépítmények, a köves partokkal azonosnak tekinthetők, és természetes alzatként (Sebestyén, 1963) kezelhetők. A Balaton kerületének mintegy 10 %-át védi jelenleg is eredetileg ideiglenesnek szánt kőszórás, további 40 %án épült ki egyéb köves part jellegű partvédmű. Ehhez hozzászámítva a természetes köves partokat, a partvonalak mintegy 70 %-án, még a kifejezetten lapos, homokos parttal bíró Somogyban is találunk köves partot (Entz és Sebestyén, 1942). A dolgozat célkitűzései: - Elemezzük a nádasok és a köves alzat élőbevonatának tömegviszonyait, szervetlen és szerves kémiai összetételét. - Foglalkozzunk az élőbevonat struktúrájának térbeni elkülönülésével, időbeni eltérésével és a mélységbeli tagolódásával, kiemelten az epiliton zonációjával. - Mértük az epifiton és epiliton elem tartalmát és számoltuk a vízre vonatkoztatott koncentráció faktorokat. - Foglalkozunk az élőbevonatnak a tó életében játszott jelentőségével, ill. anyagforgalmi szerepével. Vizsgálati anyag és módszer 1989-ben a Balaton parti övének tanulmányozása során a tó három öblének (Bozsai-, Keszthelyi- és Paloznaki-öböl), a nádas állomány nyílt víztől partig tartó keresztmetszetében öt-öt helyről tavasszal, nyáron és ősszel vettünk élőbevonat mintát. 1991-94 között az előzőek mellett a Szigligeti-öböl nádasának élőbevonatát is mintáztuk (Lakatos et al., 1998). A parti öv köves partszakaszainak feltárására vállalkozó vizsgálatainkat 1994-ben kezdtük el. Az elővizsgálatok eredményeinek ismeretében 1995 nyarán a Balaton négy különböző vízminőségű medencéjében választottuk ki a mintavételi helyeket, nevezetesen a Keszthelyi medence györöki strandjánál (Gy), a Szigligeti öböl badacsonyi hajókikötő kőszórásánál (Sz), a tihanyi részen a MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet előtti szakaszon (M), és a Fűzfői öböl balatonalmádi sétány köves partjánál (F). 1997 nyarától a mintavételi helyeink a következőkkel bővültek: a keszthelyi kikötő (K), a balatonaligai kikötő (A), a zamárdi strand szakasz (Z), a balatonleilei kikötő (L), a fonyódi kikötő (F), és a déli parton Balatonmánafurdő (Mf) kikötői. Tíz helyen a mintavétel a tél kivételével évszakosan történt (Lakatos el al, 1997; Kozák et al., 1998; Lakatos et al., 1999). A laboratóriumba beszállított élőbevonat mintákból nedves- és száraztömeg méréseket, szárazanyag százalék meghatározásokat, hamu tartalom, hamutömeg, hamumentes szárazanyag tömeg (szerves anyag tömeg), klorofill-a, összes nitrogén, összes foszfor koncentráció mérését végeztük. A nyolc fontosabb kationt (Na, K, Ca, Mg, Fe, Mn, Cu, Zn), valamint az ICP-AES műszerrel mérhető további 13 elemet mértünk és számoltuk a koncentráció faktort, továbbá a nemzetközi irodalomban is használatos autotrofitási indexet (AI). A mintákat szárazanyag tömegük, hamutartalmuk és klorofíll-a koncentrációjuk alapján osztályoztuk Az eredmények ismertetése és értékelése A Keszthelyi-öböl (K) és a Paloznaki-öböl (P) part közeli és nyílt víz oldali nyári epifiton mintáinak osztályozása az egyes években a következő (Lakatos et al, 1999). 1979 1989 1994 K Part közeli 134 233 1 32 K Nyílt víz oldali 2 3 3 342 23 2 P Part közeli 1 23 123 1 22 P Nyílt víz oldali 1 3 3 132 1 3 1 Tehát, a Keszthelyi öböl part közeli nádasának epifitonja 1979-ben: kis tömegű, szervetlen-szerves anyagú és autotrof típusú élőbevonat, míg tíz évvel később közepes tömegű, szervetlen-szerves anyagú és auto-heterotrof típusú. A száraz anyag alapján megállapított tömegviszonyokat elemezve az északi parton csak a Győröknél vett élőbevonat minta (Gy) sorolható a nagy tömegű kategóriába, míg a déli parti minták közül a leilei (L), fonyódi (F)