Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

346 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 5. SZ. lehetőséget. Lényege az, hogy egységnyi felület alól (ez általában 1 m

2) a teljes makrofiton állományt begyűjtik, majd megszárítják és megmérik a minta szárazanyag tömegét. A felületegység kijelölése történhet vízfelszínre helyezett kerettel, de vannak teljes víztereket kimetsző mintavevő eszközök is. A monolit módszer hátránya, hogy kis felületegységű mintavételt jelent, tehát statisztikailag értékelhető eredményhez nagyszámú minta szükséges, másrészt a mintavétel destruktív, vagyis a vizsgálat tárgyát megsemmisíti. Előnye természetesen az, hogy eredményként jól kezelhető súly/felületegység adatokat kapunk. Természetkímélőbb módszer a mennyiségi arányokat a fajok bontásértékei alapján becsülni. A módszercsoport eredete a szárazföldi vegetáció-vizsgálatokban széles körben használt Braun-Blanquet-féle cönológiai mintavételre vezethető vissza. Eleinte a klasszikus A-D értékek használatára történtek próbálkozások, de víztereket illetően kevés sikerrel, mivel a többnyire polikormonokat képező hínárfajoknál az egyed lehatárolása komoly problémát jelenthet. Kárpátiék a Balász-féle módszert alkalmazták, mellyel egy-egy hínárfolton belüli borítottságot jellemeztek. Ez a rendszer 6 fokozatba sorolva csak a fajok borításértékeit veszi figyelembe, az egyedszámot nem, így alkalmazása sokkal könnyebb. A módszer korlátai közé tartozik, hogy tág fokozatai számos ftnom változást összemosnak, ezért mintázatelemzéshez, igen kis léptékű vizsgálatokhoz nem elég pontos (Kárpáti és Varga, 1970). Nagyobb léptékben értelmezhető mennyiségi adatokat szolgáltat a légifelvételek alapján rajzolt és elemzett folttérkép. Kárpáti és Varga (1970) a fotóról átrajzolt hínármezök elhelyezkedését és méretét bonyolult és rendkívül munkaigényes geodéziai mérések segítségével állapították meg. A munkát 300*600 m-es mintaterületen (ún. Dauer-kvadrát) borításbecsléssel és monolit-mintavétellel kiegészítve végezték. Napjainkban a technika fejlődésének köszönhetően a helymeghatározás könynyen elvégezhető GPS műszerek alkalmazásával. A légifotók interpretációjával elsősorban nagy területek jellegzetes változásait lehet figyelemmel kísérni, de nagy felbontású felvétel felhasználása sokat pontosít az credményeken. A módszer legfontosabb hátránya irreálisan magas költsége, így rutinszerű alkalmazására ritkán nyílik lehetőség. Saját kutatásunkhoz olyan módszerre volt szükség, amely a minőségi, mennyiségi és mintázatot érintő változásokról a lehető legpontosabb adatokat adja, költségvonzata alacsony és a természietes állapotot nem zavarja, ezért lehetőség van évről évre ugyanazon a helyen az adatok felvételére. Mindezen kritériumoknak eleget tesz a felszíni borításbecslés egy pontosított változata, mely vízfelszínen lebegő kvadrátokban a hínárfajok százalékos boritásértékeit és az elhelyezkedés mikrotérképét rögzíti. Munkánk során 6 transzekt elhelyezésével mintáztuk meg a vizsgálati területet. Egy transzekt 4 db, egyenként 20*10 m-es kvadrát láncolata, melyeket a partvonalra merőlegesen, a partvonal, vagy a tömött nádszegély szélétől a nyílt víz felé haladva helyeztünk el. A 20*40m összterületű transzekt határait az adatfelvételkor bóják és távolságegységekkel jelölt, könnyű műanyag zsinór segítségével ténylegesen kijelöljük, ami a mintavétel pontosságának egyik fontos kritériuma A transzekteket a csomópontokban nehezékkel rögzítjük az alzathoz. A mintavételi helyeket a Keszthelyi-öböl direkt antropogén hatásoktól mentes helyein, jól azonositható tereptárgyak közelében vettük fel. Minden transzekt elhelyezkedéséről fotót készítettünk, ezzel is könnyítve a mintavételi hely következő évi felkeresését A lebegő transzekt kihelyezése után könnyű vízi járművel kvadrátonként végezzük el az adatgyűjtést, ami két részből áll. Egyrészt a kijelölő zsinór távolságjelzéseinek segítségével, lerajzoljuk a hinárvegetáció mintázatát. Törekszünk a foltszerű struktúrák felismerésére és pontos elhelyezésére. A telepszerű fajokat (pl.: Nuphar lutea, Hydrocharis morsus-ranea) poligonnaL, a kevésbé kompakt morfológiájú fajokat (pl.: Myriophyllum spicatum, Potamogeton perfoliatus) pontszerűen ábrázoljuk. Miután a mintázat megrajzolásához többször alaposan körbejártuk a kvadrát területét, kitöltjük az adatlapot, melyen a mintavétel helye, ideje mellett szerepel a fajok egyedi borítása, a víztér összborítása, a vízfelszínen lebegő fajok összborítása, valamint a mederfelszín észlelhető része százalékos borításban megadva. Minden kvadrátnál a két szimmetriatengelyen melység és átlátszóság adatokat mérünk (utóbbit Secchi-korong segítségével). Feljegyezzük az egyes fajokkal, illetve a vegetáció egészével kapcsolatos megjegyzéseket (pl.: uszadék, védett fajok becsült egyedszáma, jellegzetesnek tűnő strukturális elemek, stb...). A mintázatok, illetve a táblázatba rendezett adatsorok statisztikai elemzése folyamatban van. Az egy éves adatsorok alapján a fajok elhelyezkedésének jellegzetességeit (mélységfiiggés, polikormon mintázat), fajok együttes előfordulásainak szabályosságait (asszociáltság) vizsgáljuk. A felvett adatokat olyan változókká kívánjuk transzformálni, melyek az alternatív stabil állapotok matematikai modelljeiben reprezentatívan jelenítik meg a makrovegetáció mennyiségi arányait. Több éves adatsorokból - reményeink szerint - a mintázat egészének változásairól, a fajok elterjedési viszonyairól szerezhetünk információt. A vizsgálat színteréül a Keszthelyi-öblöt választottuk, melynek oka kettős. Az eddigi kutatási tapasztalatok alapján kitűnt, hogy a Balatont érintö komolyabb változások leghamarabb itt jelentkeznek. Vizsgálatunk szempontjából fontos, hogy 1994 óta észlelhető a fitoplankton mennyiségének csökkenése (Padisák és Reynolds, 1998). Másrészt a Keszthelyiöböl nyugati és déli része egyike a Balaton igen kevés nagy kiterjedésű, természetközeli állapotú partszakaszának A választásnak természetvédelmi vonatkozása is van, hiszen a partvonal jelentós szakasza a Balatonfelvidéki Nemzeti Park területét képezi, így a víztér makrofiton állományának megismerése, a védendő természeti értékek feltárása háttér-információt jelenthet a megőrzés stratégiájának kialakításában. A transzektek felvételezése mellett 1999. július 27. és augusztus 6. között végigjártuk a Keszthelyi-öböl Vonyarcvashegytől Balatonberényig teijedó szakaszát és az észlelt fajok előfordulási helyeit ponttérképen ábrázoltuk. Florisztikai eredmények Terepmunkáink során összesen 18 makrofiton faj jelenlétét észleltük (Id.: 1. ábra). Ebből 17 fajt már említettek a korábbi leírások. Új adatnak számít a Vallisneria spiralis L. előfordulása, melynek vízben úszó termését találtuk meg Fenékpusztánál, egy kis öblözet nyugodt vízterében. A Szabó (1997) által említett négy trópusi hínárfaj, valamint az általunk megtalált Vallisneria spiralis termés a Hévízi-tóból csatornákon keresztül sodródhatott a Balatonba, de az sem kizárt, hogy az akvaristák tevékenységének eredménye a megjelenése (ezeket a fajokat a listában dőlt betűkkel szedtük). Az alábbiakban összefoglaltuk a Balatonból eddig leírt hínárnövényeket Filarszky (1931), Soó (1938) és Szabó (1997) munkái, valamint saját adataink alapján (utóbbiakat vastag szedéssel különböztettük meg). Egy faj a Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze. kihaltnak tekinthető, mivel - Soó (1938) szerint - a múlt századból származó hiteles adatok ellenére a növényt már Borbás sem találta 1900-ban. Néhány faj előfordulása a rendelkezésre álló adatok alapján kétes. (Itt említjük meg azt, hogy a korábbi adatok értelmezése sokszor nehéz, mivel a legtöbb flórakutató a Balaton és vidékének növényzetét egymástól nem különíti el, pontos helymeghatározás pedig ritkán lelhető fel.) A Balaton eddig leírt makrofiton flórája: Azolla caroliniana Willd. Cabomba caroliniana A. Gray ( eratophyllum demersum L. Ceratophyllum submersum L. Chara ceratophylla Wallr. Chara fragilis Desv. Chara vulgaris L. (-Chara foctida A. Br.) Elodea canadensis Rich (=Helodea canadensis L.) Gymnocoronis spilanthoides Hydrocharis momus-ranae L. Lemna gibba L. Lemna minor L. Lemna trisulca L. Myriophyllum spicatum L. Myriophyllum verticillatum L. Najas marina L. Najas minor AIL Nitellopsis obtusa (Desv.) J Groves (Pomogyi, szóbeli közlés) Nuphar lutea (I..) Sm. Nymphaca alba L. (=Caslalia alba |L.| Woodz. et Wood ) Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze. (feltehetően kihalt) Pistia stratiotes L. Polygonum amphibium L.