Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

335 Az egyes mintavételi helyeken talált gerinctelen fauna hasonlóságát a rendszertani csoport-, ill. fajösszetétel éves listája alapján hierarchikus klasszifikációval vizsgáltuk, külön-külön analíziseket végezve az összes mintavételi helyre, a foágbeli és a Szigetköz főágon kívüli mintavételi helyeire. A csoportösszetétel, ill. a fajösszetétel alapján kapott dendrogramok között igen hasonlóak voltak, a fö clastereket ugyanazok a helyek alkották, csak a clustereken belül a helyek sorrendje volt kissé más. A fajösszetétel alapján az összes mintavételi helyre végzett klasszifikáció dendrogramját a 6. ábra mutatja. A dendrogramban a három fb cluster közül a legnagyobb a Duna töágbeli mintavételi helyeit, a másik kettő a Szigetköz főágon kívüli helyeit tartalmazza. A Szigetközön belül a hallépcsö teljesen elválik a hullámtér és a mentett oldal helyeitől. A csak a Duna föági mintavételi helyeire végzett klasszifikáció dendrogramja a clustereket és azokon belül a helyek sorrendjét is tekintve két hely kivételével - teljesen megegyezik azzal a képpel, amit akkor kapunk, ha az összes mintavételi hely dendrogramjából elhagytuk a hallépcső, a hullámtér és a mentett oldal helyeit. A Szigetköz foágon kívüli helyeit tartalmazó dendrogramon (7. ábra) a hallépcső teljesen elkülönül a hullámtér és a mentett oldal helyeitől. Ez utóbbi helyek az áramlás erőssége alapján válnak ketté, az SCH2-LIP2 cluster a gyakorlatilag állóvizű helyeket foglalja magába. OOOO'OQO • 6 ábra. A fajösszetétel alapján végzett klasszifikáció dendrogramja az összes mintavételi helyre HAt.0 Hflll MAL 3 HK.Í MOL« HWI jcía Si?5 m biSi Az eredmények értékelése Az 1998. évi gyűjtések alapján a legváltozatosabb, legnagyobb diveratású vízterületek a Szigetköz mentett oldali és hullámtéri vizei. A Duna főágát tekintve a változatosság, a diveizitás folyásirányban haladva lefelé csökken, a legszegényebb a Budapest alatti szakasz (vö. Csányi 1998). A Duna föágának szigetközi szakaszán az elterelés óta megváltozott hidrológiai viszonyok következtében a korábban erősen áramló vizű élőhelyek mellett megjelentek lassú folyású, vagy csaknem állóvizű élőhelyek is, ami a limnofil fajok megjelenését hozta magával (vö. Csörgits & Hufiiagel 2000). Az ún. hallépcsö területe újonnan kialakuló élőhely viszonylag sok rendszertani csoporttal, de kevés fajjal és magas egyenletességgel. A fajok jelentős része a mintavételi helyek csak kis hányadában fordul elő (vö. vízterületenkénti előfordulási gyakoriságok, csoportonkénti átlagos fajszám), így a gerinctelen fauna összetételében számottevő eltérések vannak az egyes vízterületek között. A Szigetköz foágon kívüli vízterei jelentősen különböznek a főágtól, de a főágon belül is van eltérés a szigetközi Öreg-Duna és a Medve alatti szakasz között. A főág Medve-Mohács közötti szakasza két részre bontható, Dunakanyar feletti és alatti részre. Az 1998. évi vizsgálatokból a makrofauna tér-idöbeli mintázatára kapott eredmények a diszkontinuitást (

Schönborn 1992) támasztják alá. c R o B 7, ábra. A fajösszetétel alapján végzett klasszifikáció dendrogramja a Szigetköz foágon klvüH mintavételi helyeire Évszakos változások A vízjárás változékonysága okozta mintavételi nehézségek miatt (Oertel & Nősek 2000) az évszakos változások vizsgálatára csak a szigetközi viztereken nyílt lehetőség. A főágban és a hullámtéren kifejezett évszakos dinamika figyelhető meg mind a rendszertani csoportok, mind a fajok száma tekintetében (8. ábra). A csoportok és fajok száma kora ősszel a legnagyobb A mentett oldalon a csoportszám folyamatosan növekszik az év során, a fajszám nyáron a legmagasabb. A mintavételi helyek csoport, ill. fajösszetételében azonban nem jelentkezett semmilyen évszakos tendencia. Az éves összesített listák alapján kapott térbeli-élőhelytípusbeli elkülönülések (vö. 7. ábra) lényegében megmaradnak, de a fö clustereken belül nincs évszakos csoportosulás. 8. ábra. A csoportszám és a fajszám é\'szakos dinamikája a Szigetközben Köszönetnyilvánítás A kutatómunka az OTKA anyagi támogatásával, a T/025419 számú pályázata keretében folyik. Irodalom .'1ndrikovics, S. <í- Kiss, O. 2000. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában. 3. Vízirovar lárvavizsgálatok a Duna magyarországi szakaszán. Hídról. Közi., 80: (közlés alatt) Csányi, B. 1998. A magyarországi folyók biológiai minősítése a makrozioobenton alapján. Doktori (PhD) értekezés. Kézirat, Debrecen, pp. 89. Csörgits, G. & Hufnägel, L. 2000. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában. 4. Heteroptera fajegyüttesek hasonlósági mintázata a Dunán. Hídról. Közi, 80:. (közlés alatt) Elliot, J. KI. 1971. Statistical Analysis of Samples of Benthic Invertebrates. Freshwater Biological Association, Scientific Publ., No. 25, pp. 144 Oertel, N. & Nosek, J. 2000. Bioindikáció vizi gerinctelenekkel a Dunában. 1. Bevezetés - elvi és módszertani kérdések. Hídról. Közi., 80:. (közi. al.) Schönbom, W. 1992. Fließgewässerbiologie, G. Fischer Verl., pp. 504. Abstract: Kevwdords: Bioindication by macroinvertebrates in the Danube. 2. Spatio-temporal pattern of macrofauna J. Nosek & N. Oertel The spatial and temporal pattern of the macroinvertebrata fauna of the Hungarian part of the Danube and adjacent wetland (Szigetköz) was investigated on the basis of annual and seasonal occurrences of taxonomic groups and species. Significant differences were detected between the different areas and habitat types of both the main arm and Szigetköz regarding the number of taxonomic groups, number of species, diversity and species lists. The results support the discontinuity theory of the great nvers. Macroinvertebrates, frequency distributions, spatial pattern, classification, Danube