Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.
336 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 5. SZ. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában. 1. Bevezetés - elvi és módszertani kérdések Oertel Nándor - Nősek János MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Duna, makroinvertebrata, faunisztikai adatbázis, mintavételi módszerek Kulcsszavak: Bevezetés Az áramló vizek jellemzésében a makroszkopikus gerinctelenek nagyon fontos szerepet játszanak. A gyakorlati vízminósítésben széles körben elterjedt a makroinvertebrata közösségeken alapuló biotikus indexek, pontozásos rendszerek használata. Ugyanakkor nagyon sok elvi és módszertani kérdés vár még tisztázásra. A folyó kontinuitás elmélete szerint a vízi gerinctelenek szerepe az anyagáramlásban jól ismert és ideális esetekben ez indikálásra is alkalmazható (Vannote et at. 1980). Ez elsősorban a kisebb, közel azonos dimenziójú (1.-6. rendű), "klasszikus" szerves teihelést kapó és azonos aljzattal rendelkező folyók (pl. Anglia, Belgium) összehasonlítását teszi lehetővé (Armitage et al. 1983, De Patrw ti Vanhooren 1983). A nagy folyók, folyamok mint pl. a Duna - esetében elsősorban a diszkontinuitás (Schönbom 1992) lép előtérbe és a kontinuitás elvi megfontolásai, módszertani eljárásai csak jelentős megszorításokkal alkalmazhatók- A diszkontinuitás elsősorban a nagy térbeli méretekből, a vízhozam időbeli változásából származik, ezekre szuperponálódnak olyan drasztikus humán beavatkozások hatásai, mint pl. az áramlási viszonyokat meg\áltoztató folyamszabályozás, vagy a fragmentálódást előidézö gátépítés (Dynesius & Nilsson 1994). A makroszkopikus vízi gerinctelenek vízminósítésben való használhatóságának előnye, hogy e nagy tömegben és fej számban előforduló szervezetek az anyag- és energiaáramlásban jelentós szerepet töltenek be, a rendszertani kategóriák és a funkcionális táplálkozási csoportok rendkívül széles skáláját reprezentálják, mely tartományban nagy valószínűséggel mind megtalálhatók az "érzékeny" indikátor fájok is (UN/ECE 1995). A hátrányok között szerepel pl. a hemihidrobiont szervezeteket jellemző erős szEznnalitás, heterogén térbeli megoszlás ill. az azt okozó drift, migráció, invázió, kolonizáció és adaptáció. Mindezek részben vagy egészben áthidalhatók az időben és télben megfelelően megválasztott referenciák alkalmazásával. A makroinvertebratak rutinszerű és főleg kvantitatív gyűjtése nem megoldott, de a relatív abundancián alapuló kvalitaüv és szemikvantitatív módszerekkel, ill. mesterséges aljzatok alkalmazásával ez részben helyettesíthető, a módszerek standardizálására pedig törekedni kell. Ahhoz, hogy a gerincteleneken alapuló vízminósítés a Duna méretű folyamban is megbízhatóan használható legyen, a legfontosabb elvi és módszertani kérdések további kutatást igényelnek: mintavételek reprezentativitása; a monitorozásra használt mesterséges aljzatok szelektivitásának kérdése; kolonizáció menetének megismerése a monitorozás időbeli frekvenciájának tisztázására; feunisztikai adatbázisok létrehozása (Kíoog 1995); referenciák térben és időben; funkcionális táplálkozási csoportok és a fej szintű indikáció kérdése; a vízi fejlődési alakok (lárva, báb) és az imágók használhatósága monitorozásra. Az OTKA T/025419 számú kutatási pályázata keretében kezdtük meg részletes dunai feltáró munkánkat (Oertel 1998) A bonyolult kérdéskör még e leglényegesebbnek tűnő néhány kérdése is sok időt és szerteágazó szaktudást igényel. Munkánkat ezért több évre tervezzük, több jelenleg is tiltó OTKA pályázatra és egyre bővülő hazai szakembergárdára építjük (MTA ÖBKI MDÁ, EKTF, ELTE, KLTE). A XLI. Hidrobiológus Napokon négy előadásból álló blokkban mutattuk be kutatásaink kezdeti részeredményeit Jelen cikk a bevezető előadás anyagát ismerteti. Mintavételi terület - módszerek 1998-ban a Duna 420 km-es magyarországi főágában és a Szigetköz víztereiben 122 kvalitatív ill szemikvantitatív mintát gyűjtöttünk. A jövőben is folylatandó és az összehasonlító mennyiségi mintavételek, kolonizációs kísérletek során térben és időben bővülő feunisztikai adatatok elsődleges célja, egy a Duna főágára és az azt kisérő "wetland"-ekre időszerű, koherens adatbázis Fauna Danubina - létrehozása. Ennek feladata lesz kiegészíteni és aktualizálni a korábbi szórványos ill. szisztematikus (Csányi 1998) feltáró munkát, az "alapól lapot" rögzítésével referenciát biztosítani a biológiai vízminósítés jövőbeli gyakorlatához. Az /. táblázat foglalja össze a főág és a Szigetköz mintavételi pontjait 37 "körzetben" (főágban folyamkilométernél, Szigetközben a hallépcső, a hullámtér és a mentett oldal víztereiben) 46 mintavételi ponton gyűjtöttünk május végétől október végéig 8 (1-3 napos) periódusban. Mivel egy adott, rövid - néhány száz méteres - folyószakaszt is többféle áramlási viszony és eltérő aljzat típus jellemez az egy folyamkilométerTel jelzett "körzeten" belül sok esetben több eltéiö biotópban is gyűjtöttünk - pl. a sarkantyú felvízi és alvízi kőszórásán, ill. a sarkantyú alatti feliszapolódó öbölben. A /. ábra a budapesti vízmércén mért vízállást, ill. a vízhőmérséklet értékeit mulatja és ábrázolja a mintavételi időszakokat is. A változékony vígáras nagyon megnehezíti, időben korlátozza, ill. sok esetben lehetetlenné teszi a főág litorális zónájában a lokális fauna gyújtését. 200 cm alatti vízállás ideális a gyűjtéshez Jól lálható, hogy a tavaszi magasabb vízállások után május végén, ill. szeptember elején adódott erre lehetőség. A változékony vízjárás "nincs tekintettel" a vegetációs periódusra, a rendszertelen gyűjtések hiányos, nehezen interpretálható információt eredményezhetnek. Ezen segítenek a vízjárás hatásától függetleníthető - fenékre rögzítetett vagy felszínen úszó - mesterséges aljzatok. A Duna főágának litorális regiójában a "kicking & sweeping" eljárással használt vizihálóval, háromszögletű kotróhálóval ("dredge"), valamint egyelve (kézi vízihálóval, csipesszel, kefével) gyűjtöttünk szemikvantitatív és kvalitatív mintákat A Szigetköz víztereiben a fenékktlszűb és a part köveiről egyelve, a makrofita állományokból kézi vízihálóval, ill. egyelve is gyűjtöttünk Duna -mkiii min ta V« te II he ly "körzet" fkm kód Duna főig Dunakiliti 1 6 4 3,0 DK 1112 öreg Duna 1 >39.0 DUF0 ö re g Duna 1 835,0 DUF112 ö re g Duna 18 32,5 DUF3 ö re g Duna 1121.0 DUF4 Du na re me te 1 82 5,0 DRE2 Szigetköz hallépcsö duzzasztó alatt HAL0 fa le A "poor HAL 1 kőzé plő "poor HAL2 tela 6 " riffle " HAL4 középső "riffle" HAL5 első "riffle" HAL6 hullámtér Schis le r-holtág SCH2 Csé ké nyiOun s CSA2 Cikolsi-mellékág zárása CIK2 B o d aki- ma liá kág zárása BOD2 mentett oldal Zátonyi-Duna ("Zát2") ZAT2 Zátonyi- Duna ("Zát2") ZAT3 Zátonyi-Duna ("Zát4") ZAT4 Lipólimorotva ("Llp3") LIP 2 Duna fő é g Medve 1 806.0 M ED 1 G ö nyü 1 7» 1 .0 GON1 Koppánymonostor 1 776.0 KOP1 Almásneszmély 1 750.0 ALM 1 Süttó 1 744 .0 SUTI Tát 1 72 8.0 TAT 1 Eszte rgo m 17 19.0 ESZI P His m s ró t 1 707,0 P IL 1 Kismaros 1688.0 K IM 1 Vác 1 680.0 VAC 1 /2 S ző d lige t 1 67 3.0 SZL1 S u rá n y 1670,5 SUR1/2 Százhalombatta 1 621 .0 SZH1 Ere si 1614.0 ERC 1 Dunsújváros 1 58 1 ,0 DUJ1 Ounsföldvér 1 560.0 DFL 1 Peks 1 533.0 P AK 1 Rezáli-Duna bejárata 1 4 8 8.0 R EZ 1 Baja 1 4 80.0 BAJ2 Bijl 1478,5 BAJ1 Duneszekcsö 1458,5 DSZ1 Mohács 14 4 6,5 MOHI "poor • lassú áramlású medence "riffle" • gyors áramlású zuhogó Zát2,Zát4, tip3 • a Szigetköz meg fig ye ló rendszerének & e re d e ti min te vé teli p o ntja I ] Az eloadasban bemutattuk az általunk itthon elkészíttetett" "kicking sweeping" eljáráshoz használható - EU 1SO-7828-1985 számú szabványának megfelelő vízihálót (De '/.wart & Triverdi 1992). Módosítottuk azzal, hogy
