Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

333 Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában. 2. A makrofauna tér-időbeli mintázata Nősek János - Oertel Nándor MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kulcsszavak: Vízi gerinctelenek, gyakoriság-eloszlás, térbeli mintázat, klasszifikáció, Duna Bevezetés A nagy folyók - igv a Duna is - vta gerinctelen fauna alapján történő biológiai minősítése számos elvi és módszertani problémát vet fel (Oertel & Nősek 2000). A többéves vizsgálatsorozat célkitűzéseinek egyike a Duna gerinctelen faunájának minél alaposabb felmérése, megismerése, és ennek alapján a minősítésre, indikációra alkalmas rendszertani csoportok, funkcionális csoportok, fajok kiválasztása. Jelen cikk az első év adatai alapján a vizsgált területen talált gerinctelen fauna tér és időbeli mintázatáról kapott általános képet mutatja be Módszerek A mintavételi helyek, időpontok, gyűjtési módszerek leírását a sorozat első cikke (Oertel & Nősek 2000) tartalmazza. Ugyanitt találhatók a mintavételi helyek - jelen cikkben is használt - kódjai is. A térbeli mintázat alakulását éves összesítésben és évszakos bontásban a rendszertani csoportok száma, fajok száma és fajösszetétel alapján vizsgáltuk. A fajszám és a fajösszetétel a faji szintig meghatározott 10 rendszertani csoport fajait jelentik (Oertel & Nősek 2000). Az éves összesítésben az egyes mintavételi helyeken a teljes mintavételi időszakban talált rendszertara csoportok/fajok összesített listája, ill. az éves fajösszetétel, az évszakos bontás esetén az egyes mintavételi helyeken az egyes évszakokban talált rendszertani csoportok/fajok listája, ill. az évszakos fajösszetétel alapján történt az értékelés. Az egyes mintavételi helyek hasonlóságát környezeti paramétereik, ill. faj-összetételük alapján cluster-analízissel vizsgáltuk. Az elemzésben 42 mintavételi hely szerepel, négy esetben ugyanis az. azonos folyamkilométereknél lévő két-két helyet (1843.0, Dunakiliti, 1835.0 Öreg Duna, 1680 0 Vác és 1670.5 Surány) összevontan értékeltük Eredmények Eves összesítés Az egyes rendszertani csoportok éves előfordulását tekintve (1. ábra) a Gastropoda-k minden mintavételi helyen előfordultak. A Hydridea csoport fordult elő a legkevesebb helyen. Az egy-egy helyen talált csoportok száma 1 és 17 között változott. Az átlagos csoportszám a Szigetköz mentett oldali és hullámtéri vízterein volt a legmagasabb (1. táblául). A Budapest feletti szakaszon az átlagos csoportszám másfélszerese volt a Budapest alatti szakaszának. 1. ábra. A rendszertani csoportok előfordulási gyakorisága a teljes mintavételi területen A fajok megjelenését vizsgálva a 137 fajból csak öt fordult elő a mintavételi helyek legalább felén (Dicerogammams viUosus 83 %, Lymnaea peregra 74 %, Corophium curvispimim 64 %, Lymnomysis benedeni 57 %, Lithoglyphus naticoides 52 %). A gyűjtött fajok 65 %-a (89 faj) a mintavételi helyek 10 %-áról vagy annál kevesebb helyről került elő. Az egyes víztereken jelentős vagy igen jelentős az onnan hiányzó, de más vízterületen megtalált fajok száma (2. ábra). 2. ábra. A fajok előfordulási gyakorisága vízterenként (A. Duna főág, B. Szigetköz) Az egy-egy helyen előforduló fajok száma 1 és 35 között változott. A vízterületenkénti átlagos fajszám hasonló képet mutat, mint az átlagos csoportszám (1. táblázat). A Shannon-Weaver diverzitás és az egyenletesség értékeket az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat Az átlagos csoportszám, fajszám, a csoportonkénti átlagos fajszám, a diverzitás és az egyenletesség értékei vízterületenként. Csoportszám Fajsóm Csoportonkénti átlagos fajszám Diverzitás Egyenletesség Főág: Szigetközi 10,80 20,00 3,08 1,614 0,556 Budapest feletti 9,83 13,42 3,01 1,536 0,617 Budapest alatti 5,80 13,42 1,63 0,891 0,403 Szigetköz: Ilallépcső 7,67 8,50 2,74 1,464 0,717 Hullámtér 13,00 26,50 5,48 1,838 0,563 Mentett oldal 14,75 31,00 3,88 1,883 0,551 A csoportok és a fajok gyakoriság-eloszlása (3. ábra), ill. az abból számított diszperziós index (ID, variancia/átlag, Elliot 1971) a térbeli eloszlás mintázatára nyújt felvilágosítást. A megfigyelt eloszlásra a csoportok esetében (ID = 1,22) a Poisson eloszlás, a fajok esetében (ID = 5,18) a negatív binomiális eloszlás volt illeszthető 95 % valószínűségi szinten Azaz a csoportok térbeli mintázata véletlenszerűnek, a fajoké aggregálódónak bizonyult