Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.
331 A vízi vegetációban az édesvízi taxonok uralkodtak (Potamogeton sp., Sparganiumsp.), de kevés, a pannóniai időszakból bemosott csökkentsós-vízi pollenszemcsét (Impagidimum sp., Paleoperidinium sp., Gonylaucysta sp.) is megfigyeltünk. A két kor (pannóniai/pleisztocén) egyértelmű elhatárolása az ostracoda fauna alapján is nehéz, mert a felsőpannóniaiban élt édesvízi fajok döntő hányada ma is él. Ezen kívül, a többnyire szegényes (egyed- és fajszámot tekintve is) faunában nagyon csekély azon fajok száma, melyek csak a pleisztocénben jelentek meg. Ide tartozik pl. a Cytherissa lacustris és a Metacypris cor data ( Griffiths 1995). A Cytherissa lacustris jelenléte a rétegsorban a pleisztocén kort bizonyílja, ugyanis ez a faj Közép-Európába a pleisztocén során jutott el (Danielopol 1990). A túlnyomóan édesvízi taxonokból álló ostracoda faunában több, jó megtartású, csökkentsós-vízi, pannóniai korban élő elem (Amplocypris sp., C.andona (Serbiella) sp., Loxoconcha sp.) is előfordult, melyeket bemosottnak vélünk. Felső pleisztocén A pleisztocén idősebb szakaszára utaló ősmaradványegyüttest éles váltással, merőben más egyedszámú és fajösszetételű vegetáció és fauna váltotta fel. Ez az éles paleontológiái diszkordancia tükröződik a fúrások rétegsorában is. Az aljzat üledékeit a fiatalabb képződményektől egy vékony kavics, homokos kavicsréteg választja el. A sporomorpha és ostracoda vizsgálatok alapján a részben csapadékvízzel, másrészt talaj- és rétegvízzel feltöltődő medencerendszer vízzel borítottsága nyugatról kelet felé időben egyre később következett be, amit a tőzeg radiokarbon adatai is bizonyítottak (Cserny, Hertelendi, Tarján 1995, Cserny, Nagy-Bodor 1996, Nagy-Bodor, Cserny 1997, 1998a, 1998b, Szuromi-Korecz, NagyBodor 1999). Dry as II. (12.400 - 12.000 év BP.) A Siófoki-medence északi részén lemélyített Tó-5. és Tó-7. sz. fúrásokban talált tőzegrétegek radiokarbon kora alapján, illetve a Siófoki-részmedencében lemélyült fürások rétegsorait korrelálva tény, hogy a felső-pleisztocén dryas II időszakától volt folyamatos üledékképződés. Ekkor állandó vízborítású tavacskák alakultak ki a medence legészakibb pontján, és a Keszthelyi- illetve a Szigligeti-medencékkel ellentétben, nem volt kiterjedt mocsaras terület. Allerőd (12.000 -10.800 év BP.) A Siófoki-medencében ekkor vált teljessé a terület vízzel borítottsága, mely sekély volt, minősége pedig mezotrof. A vízborítás kiterjedése, a többi medencével ellentétben, itt gyorsabban ment végbe, és egyidejűleg nagyobb területet érintett, amit a nyíltvízi hínárfajok azonnali és tömeges megjelenése bizonyít (Myriophyllum verticillatum, Potamogeton na tans). Dryas III. (10.800 -10.000 év BP.) Az alierődnél hűvösebb és szárazabb éghajlat alatt a vízborítás nyugodt volt, a víz kémhatása semleges (Spirogyra, Zygnemataceae), minősége mezotrof lehetett A partot Phragmites australis övezte. Több ostracoda taxon példányszáma jelentősen megnőtt (Candona(Candona) sp., Limnocythere inopinata, Danvinula stevensoni). Ezek szintén alátámasztják a mezotrof vízminőséget és a jól szellőzött, iszapos aljzatú vízborítást. Holocén Preboreális (10.000 - 9.000 év BP.) A Balaton fejlődéstörténetében a legnagyobb változás a pleisztocén / holocén határán, a hőmérséklet emelkedésével és az éghajlat csapadékosabbá válásával következett be. A felmelegedés hatására az elsődleges szervesanyagtermelés megnőtt. A pleisztocénben jellemző Botryococcus braunii uralma megszűnt, és helyébe a Pediastrum boryanum lépett. Nőtt a sekélyvízi Myriophyllum verticillatum állománya. A hőmérséklet- és trofitás növekedés hatására hirtelen megritkult a Pediastrum kawraisky állománya is. A visszaszoruló nádas helyét Rorippa foglalta el. A víz pH-ja továbbra sem változott, amit a Zygnemataceae tartós jelenléte is igazolt. Az ostracoda faunában az egyes taxonok (pl. llyocypris sp.) előfordulása következetesebbé illetve gyakoribbá (pl. Darwinula stevensoni) vált. A legszembetűnőbb a Cytherissa lacustris számának hirtelen lecsökkenése, ami szintén a hőmérsékletemelkedés miatt bekövetkezett trofitás növekedéssel magyarázható (Szuromi-Korecz, NagyBodor 1998). Boreális (9.000 - 7.500 év BP.) A fázis kezdetén a vízben még a Pediastrumok és a nyíltvízi hínárfajok (Myriophyllum verticillatum) uralkodtak. A trofitás növekedésének hatására a Potamogeton natans eltűnt a vegetációból, és emellett csekély számban megjelent az erősen trofikus vizekre jellemző Pediastrum simplex is. A fázis közepétől a PediastrumokaX ismét a Botryococcus váltotta fel. A víz minősége az asszociáció összetétele alapján (Botryococcus braunii, Pediastrum simplex, Myriophyllum spicatum) mezo-eutrof volt. A Mougeotia, Zygnemataceae eltűnése a víz lúgosabbá válását jelezte. Már a preboreális fázisban megkezdődött ostracoda fauna elszegényedése, ami a boreális fázisban is folytatódott. Erre az egyik lehetséges magyarázat az erős vízáramlás és hullámverés lehet, mely összezúzta a felhalmozódott ostracoda héjakat. Ezt támasztja alá a kevés és rossz megtartású diatoma flóra-együttes (Cymbella, Rhopalodis, Surinella) megléte is (Hajós 1996). Az ostracoda fauna-együttes összetétele ebben az időben lényegében már a mai Balatonéhoz hasonló (Candona (Candona)sp., C.(C.) neglecta, Darwinula stevensoni, Limnocythere inopinata, Ilyocypris sp.). Atlantikus (7.500 -5.100 év BP.) Ebben az időben a Siófoki-medencében, a Keszthelyiés a Szigligeti-medencékben bekövetkezett nagymértékű elsekélyesedésnek és vízminőség romlásnak nyomát nem találtuk. Bizonyos vízszintsüllyedésre enged következtetni az a tény, hogy a fossziliák erőteljes vízmozgatottságot és a víz alatti üledékelmosást (üledékhiányt) jeleztek a medence közepén. Ehhez hasonló víz alatti erózió napjainkban is megfigyelhető, amit radioaktív izotóp (pl 13 7Cs) mérésekkel kimutattunk (Cserny, Hertelendi, Tarján 1995, Cserny 1999).
