Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

5-6. szám - XLI. Hidrobiológus Napok: "Vízi ökoszisztémák (taxonómia, biodíverzitás, biomonitorozás, élőhelyek frakmentációja, inváziós fajok biológiája)" Tihany, 1999 október 6-8.

298 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. feVF. 5. SZ. csatolásban van egymással, és a köztük levő csatolás a kagylóhéjak egy­máshoz viszonyított távolságától függött. rivttott b >­• II II H M M ón 2. ábra. Héjmozgás regisztrálása kagyló aktográffal a,b - víz perrúzió; c - induktív attenuator, d - oszcillátor; e - indukált feszültség; f - számítógép; g- regisztrátura. A toxikus anyagok kagylókra kifejtett hatását az aktív és nyugalmi szakaszok időtartamában bekövetkezett változással fejezzük ki a kont­rollhoz mérten. Ugyanakkor a kimosás során észlelt regeneráció mértéke is fontos jellemző az anyaghatás megítélésében [5], A kezelés és a kimo­sás során tapasztalt változásokat minden kagylóra egyénileg értékeltük, majd a kapott eredményeket a nyolc kagylóra átlagoltuk. Az eltérések szignifikanciáját t-próbával ellenőriztük. Eredmények PCB 118-as kongener hatása Anodonta cygnaea L. síifó-müködésére A PCB 118-as kongener kagylók szifómüködésére kifejtett hatásának vizsgálata során a törzsoldatokkal 10 ng/1 koncentrációban metanol is került az akváriumba, ezért előkísérletekben tanulmányoztuk a metanol hatását a szifómúködésre. Az eredményekből kitűnt, hogy e koncentráci­óban a metanol nem váltott ki szignifikáns változást a szifómúködést jel­lemző paraméterekben a kontroll állapothoz mérten (3. ábra). Az 1 jj-gA PCB 118 hatására jelentós csökkenés mutatkozott a vízki­bocsátás átlagidőtartamában, nem szignifikánsan csökkent a vízkiáram­lás intenzitása, míg a szifó nyugalmi szakaszának átlaga megnőtt. A ki­bocsátott víz mennyisége, ami a vízkiáramlás átlag időtartama és a víz intenzitásának szorzatával fejezhető ki, ugyancsak csökkent. Magasabb kezelési koncentrációban mindhárom paraméter lényegesen csökkent és a hatás koncentráció függőnek bizonyult (4. ábra). |vált«zás a kaatrall uitiitkibiaj c • « I« lí • g rCB 118/ I í I« 15 «t rCB r 18/1 • í 1» IS • S PCB 118/ I • • PCB 118/1 majd egy héten keresztül 10 jig/1 metanol kezelést alkalmaztunk. A kí­sérletet egyhetes kimosás követte. Az eredményekből kitűnt, hogy e koncentrációban a metanol nem váltott ki szignifikáns eltérést a kagylók periodikus aktivitásában 1 ng/1 PCB hatására enyhe, nem sziginifikáns csökkenés mutatkozott a kagylók aktív szakaszainak időtartamában, míg a nyugalmi idők hossza szignifikánsan megnőtt {4. ábra). |változái a kontroll százalékában] B kÍMOtás I 1 kczrféi aktiv rzmkmszok hotsz* 9 1 nyugalmi rzßkaizok A os*Z* a ug Pl 18/ I ug Pl 18/I 3. ábra. PCB 118-as kongener hatása tavikagylók szifómüködésére A = vízkibocsátás átlagidőtartama; B = a kibocsátott víz intenzitá­sának átlaga; C = periódusonként kibocsátott víz mennyisége; D = nyugalmi szakaszok átlagidötartama PCB 118-as kongener hatása Anodonta cygnaea L perio­dikus aktivitására Előkísérletekben teszteltük a metanol hatását a kagylók periodikus aktivitására is. E célból 8 db kagyló aktivitását regisztráltuk egy héten át, 4. ábra. PCB 118-as kongener hatása tavikagylók periodikus aktivitására A kezelést követő egyhetes kimosás után a várakozásokkal ellentét­ben a kagylók periodikus aktivitásában nem mutatkoztak a regeneráció jelei, ellenkezőleg, további szignifikáns aktivitás csökkenés volt tapasz­talható, valamint a nyugalmi szakaszok hossza tovább nőtt. Magasabb koncentrációkban a PCB gátló hatása fokozott aktivitás csökkenés és a nyugalmi állapot időtartamának megnövekedésében mutatkozott meg, mely változások koncentrációfüggőnek bizonyultak. A magasabb kezelé­si koncentrációkat követő kimosás alatt regenerálás nem mutatkozott, el­lenkezőleg, a periodikus aktivitás további csökkenése volt tapasztalható. Ónvegyületek hatása Anodonta cygnaea L ritmikus ak­tivitására Az ónklorid és a trimetil ón tesztelésénél az anyaghatás koncentráció függőségét is szerettük volna ellenőrizni, ezért mindkét anyagból több kezelési koncentrációt alkalmaztunk. Az irodalmi adatok ismeretében az ónkloridnál magasabb kezelési koncentrációt használtunk, így az első kí­sérletnél már 5 mg/l Sn koncentrációt alkalmaztunk. Az 5 mg/l ónklond hatására a kezelés alatt nem változott szignifikánsan a kagylók aktív és nyugalmi szakaszainak hossza a kontroll viselkedéshez mérten, ellenben a kimosás során az aktív idő mintegy 37 %-kal megnőtt, míg a nyugalmi szakaszok időtartama nem változott számottevően Mivel az ónklorid e magas koncentrációban sem váltott ki jelentős eltérést a kagylók periodi­kus aktivitásában, magasabb koncentrációban való tesztelését elhagytuk. A legalacsonyabb trimetilón koncentrációnál (10 jig/1) a kezelés alatt nem változott szignifikánsan az aktív és nyugalmi idők hossza, ellenben a kimosás alatt az aktivitás a kontroll érték másfélszeresére, míg a nyu­galmi idők hossza az átlag 63 %-ára csökkent. Az 50 pgfl trimetilón ke­zelés alatt az aktivitás a kontroll állapot 73 %-ára csökkent, a nyugalmi periódusok hossza nem változott szignifikánsan és hasonló volt az aktivi­tás a kimosás alatt is. Az 1000 ng/1 kezelési koncentráció hatására az ak­tív periódus hossza a kontroll érték 55 %-ára csökkent, a nyugalmi álla­pot időtartama azonban 78 %-kal megnőtt. A kimosás során az aktivitás továbbra is alacsony maradt (a kontroll érték 44 %-a) és a nyugalmi idő átlaga még inkább megnőtt, elérve a kontroliban tapasztalt érték mintegy 1,5-szeresét. A kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy az ónklorid, mint a fém egyik szervetlen származéka, 5 mg/l koncentrációban sem fejt ki számottevő hálást a kagylók életritmusára, ellenben a trimetil ón már 10 pg/1 koncentrációban is jelentős terhelésnek bizonyult, melynek kimosása során egy számottevően magasabb aktivitás jelentkezett. A két magasabb koncentráció hatására a kezelés során koncentráció függően csökkent az aktivitás, míg a nyugalmi szakaszok időtartama 50 pg/l-nél nem, ellenben 1000 Hg/l-nél jelentősen megnőtt. A kimosás során e kon­centrációknál már nem mutatkoztak a helyreállítódás jelei - megnöveke­dett aktivitás és rövidebb nyugalmi idő -, melyből arra következtethe­tünk, hogy hosszabb időtartamú terhelés során a kísérleti egyedek való­színűleg elpusztulnának.

Next

/
Thumbnails
Contents