Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

1. szám - Woynarovich Elek: Szennyezettség-e a szupereutrófia (túltápláltság) vizeinkben?

WOYNAROVICH E.: Szennyezettség-e a túltápláltság vizeinkben? 17 halak csontjába sok mész-foszfát rakódik le. stb. 9.) Nehezen bomló szerves vegyületek, nehézfémek, radioaktív anyagok élő szervezetben való felhalmozódása. Mindez bioakkumuláció néven foglalható össze Ez egy jellegzetes biológiai jelenség, melynek során a fenti anyagok a növényekbe beépülnek, a növényekkel táplálkozó állatokban felhalmozódnak, a tápláléklánc szervezetein át halmozottan a halakba, sőt az emberbe is eljuthatnak. De az iszapban, rothadó iszapban is lehetséges az ilyen anyagok akkumulációja Sok példát lehet felhozni ilyen esetekre vizeink tragédiáiból. Az 1965-ös első nagy balatoni halpusztulást, de valószínűleg a következő évek halpusztulásait is a mezőgazdaságban használt klórozott szénhidrogének okozták, melyek az algák és iszaplakó rekuperáns állatok utján halmozódtak fel a halálos adagig a halakban. Bizonyos folyószakaszok halainak "aromás" petróleumra emlékeztető íze is a bioakkumulációról tanúskodik. A halastavi halak előforduló "iszap ízét" a cyanobakténumok okozzák, amitől tiszta vízbeni 1-2 hetes fürdetéssel a halakat meg lehet szabadítani. Svédország több természetes vizéből a pisztrángokat ki kellett irtani, mert a csernobili atomreaktor katasztrófája után szél-vitte radioaktív anyagokkal szennyezettek lettek. Bioakkumuláció következtében a víz minősége, emberi felhasználásra való alkalmassága nagy mértékben romlik. 10.) Alga-toxin képzés. Több, nagy tömegben előforduló algafaj bizonyos, még ki nem kutatott körülmények között mérgező anyagokat, toxinokat képes termelni. A toxinok a vízbe jutva káros hatást, például halak pusztulását, emberek megbetegedését okozhatják. Szennyvizekkel, tisztított szennyvizekkel és szennyező anyagokkal terhelt vizekben az alga toxin termelésre - bizonyos feltételek mellett - számítani lehet. Az alga toxinok hathatnak az idegrendszerre (neurotoxinok), a májra (hepato-toxinok), az emésztőszervekre (gasztro-enterális toxinok). A toxinok termelése valószínűleg egy hatásos védekezési mód, mellyel az algák a tömeges megevést kerülhetik el. A vízi élettér alacsonyabb rendű élőlényeire gyakorolt alga toxin hatásokat még nem vizsgálták. Alga toxin tartalmú víz fogyasztása biztosan egészségkárosító hatású. A felsorolt biológiai tevékenységek alapján kitűnik, hogy a vízi termelés, fogyasztás, elbontás hármasának - a különböző szervezetek biológiai tevékenységeivel mozgatott anyagok körforgalma - csak igen felületes, elnagyolt általános képet ad a vizekben végbemenő biológiai történésekről. Csupán ezeknek az ismeretében aligha lehet felismerni azokat a veszélyeket, melyek - emberi hatásra vizeink minőségét, emberi felhasználásra való alkalmasságát érhetik. Az élő szervezetek által végzett - folyamattá táguló - biológiai tevékenységek közvetlen vagy közvetett változásokat idéznek elő mind az élő, mind az élettelen vízi környezetben. A változások lehetnek pozitív irányúak, melyek a többi biológiai folyamat motoijává, előmozdítójává válnak, de több lehet a folyamatokat fékező, negatív irányban megváltoztató tevékenység is. Az összes biológiai tevékenységnek a kihatásai annál nagyobbak és - általában vízminőségi szempontból károsabbak -, minél inkább nő a víz tápláltsági foka, minél több tápláltságot növelő anyag jut be a víz anyagforgalmába. Még az úgymond, tisztított szennyvizekkel is bőséges, trofitást növelő, eutrófiát, szupereutrófiát kiváltó növényi tápanyag kerül felszini vizeinkbe, ami itt további biológiai folyamatokat geijeszt. Ezeknek a folyamatoknak a víz minőségére gyakorolt hatásai, következményei kiszámíthatatlanok, mert teljes kibontakozásuk bizonyos környezeti feltételektől függ De ez nem zárja ki a vízminőség romlás lehetőségét a vízi környezetre súlyos következményű, minőségi változások sorozatát okozhatja. A vizek természetes tisztulása mint vízminőség változtató tényező A felszíni vizekben végbemenő biológiai tevékenységekhez szorosan kapcsolódik egy másik jelenség, amit természetes öntisztulásnak, mint tulajdonságot, öntisztuló képességnek határozott meg az érdekelt tudományterület. A vizek természetes tisztulása, az öntisztulás, elsősorban biológiai folyamatok láncolata, melyet adott környezeti feltételek mellett különböző élőlénycsoportok végeznek el. A vizek öntisztuló képességét a hidrobiológiái alapismeretekkel nem, vagy alig rendelkezők túlértékelték, "csodálatos", a szennyezéseket nyomtalanul eltüntető tulajdonságnak tekintették. Ez a helytelen felfogás - az öntisztuló folyamatok meg nem értése -, a befogadó vizek terhelhetőségének túlbecsülése vezetett vizeink folyamatos minőségi romlásához, elszennyeződéséhez, melyet ma a nagy tavainktól kiindulva a folyóinkon át a hegyvidéki patakokig lépten-nyomon tapasztalhatunk. A vizek öntisztulása egy olyan természetes jelenség, amelynek felismerése régi gyakorlati tapasztalatokon nyugszik. Régi tapasztalat az, hogy az ember és háziállatai által "termelt", szennyvízzé hígított szennyező anyagok elsősorban a folyó vizekben bűzös szagukat, rothadó tulajdonságaikat hosszabb-rövidebb idő múlva elveszítik, a szennyanyag a befogadóban "eltűnik". A vizek, elsősorban a folyók természetes, önmagától végbemenő tisztulása - a jelenség lényegének az ismerete nélkül - átment a gyakorlatba, szennyvíz eltüntetési rutinná lett. Erre a jelenségre számítottak, amikor szennyvizektől, szennyező anyagoktól meg akartak szabadulni. A szennyvizektől való ilyenféle "megszabadulás" csak a kezdetben volt sikeres. A bajok akkor kezdtek mutatkozni, amikor a települések, gyárak szennyvizeinek a minősége és mennyisége megváltozott, és a vizek öntisztuló, "eltüntető" tulajdonságát a folyók után az állóvizekben is hatásosan működőnek feltételezték. Amint említettük, a vizek öntisztulása bizonyos élőlény csoportok által véghezvitt biológiai folyamatok eredménye, amelyben mint segítő vagy akadályozó tényezők fizikai és kémiai folyamatok, olyanok, mint a hőmérséklet hatások, - hígulás, elkeveredés, oxidáció, redukció, ionok, gyökök cseréje stb. - is közrejátszanak. A biológiai folyamatok leglényegesebbje az oxigén jelenlétében történő baktériumos szervesanyag bontás, aminek a végeredménye az érintett szerves anyagoknak az ásványosodása, mineralizációja. Az aerob elbontás élő szervezetei és szervetlen végtermékei a vízben maradnak. (Kivételek a folyóvizek, melyek elviszik ezeket az anyagokat és a hatásuk más helyen érvényesül.) A víz csak a rothadóképes, anyagaitól szabadul meg. Az elbontás szervetlen termékei azonban terhelik a vízi környezetet, és mint növényi tápa-