Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Woynarovich Elek: Szennyezettség-e a szupereutrófia (túltápláltság) vizeinkben?
18 HIDROLÓGIAI K. OZLÓNY 2000. 80. ÉVF. 1. SZ. nyagok újabb biológiai folyamatokat geijesztenek, amelyeknek vízminőség rontó következményei lehetnek. Az öntisztulást végző baktériumok csak bizonyos, foként szervezet eredetű (organogén) szerves anyagokat képesek lebontani Az ipari, nem organogén eredetű szennyező anyagok között lehetnek nem reagáló, vagy az elbontást gátló szerves és szervetlen anyagok a kevert szennyvízben. Nem bízhatók tehát a folyóvizek öntisztuló képességére az ipar sokféle szennyvizei, szennyező anyagai még úgy sem, ha keverik az organogén szennyvizekkel. A különféle ipari szennyvizekre, szennyező anyagokra külön tisztító, semlegesítő eljárásokat kell kidolgozni. Leszögezhető az, hogy a vizek természetes tisztulása minden esetben előbb vagy utóbb a befogadó állóvíz eutrofizálásához, majd ezen túlmenően a szupereutrofizálásához vezet. A folyóvíz a szennyezés helyén csak azért nem eutrofizálódhat, mert a vízfolyás elviszi a szennyező anyagokat az elbontó élőlényekkel és a már ásványosodon anyagokkal együtt. A folyókban is érvényre jutnak az öntisztulás eutrofizáló, vízminőség megváltoztató következményei akkor, ha a folyót gáttal felduzzaszlják. Az állóvizű, vagy lelassított folyású vízben az állóvizekre jellemző biológiai folyamatok indulnak el, és a tartózkodási időtől függően valósulnak meg. A baktériumok, algák órák alatt, az alsóbbrendű állatok néhány nap alatt elszaporodhatnak, és kifejthetik vízminőség változtató hatásukat. Ezekről a részekről elfolyó víz különböző mértékben eutrofizálhatja, szupereutrofizálhatja, az élőlények által felvett káros anyagaival szennyezheti, minőségileg ronthatja az alsóbb folyó szakaszok vizét. A Dunán épült gátak jó példával szolgálnak ezekre. A hetvenes években a SkeleJonema potamos nevű kovaalga Budapest felett literenként csak néhány százezres példányban volt a Duna vizében. A nyolcvanas években már 10-20 millió volt az algaszám, 1994-ben július végén pedig már 100 millió algát számoltak literenként. Végeredményben tehát a vizek természetes öntisztulásának következménye az eutrofizálódás, ami fokozódóan szupereutrofizálódáshoz vezet. Ezen fogalmak alá rejtette a gyakorlat a felszíni vizek folyamatos elszennyeződésének a jelenségét. Összefoglalva: Vizeink ember okozta eutrofizálasa egy folyamat. Ez a folyamat a hasonló hőmérsékletű időszak kezdetének és végének a különbözőségéből határozható meg. Ez a különbözőség határozza meg az eutrofizálás következményeit is. Ezek a következők lehetnek: a.) Az alga állomány gyorsan szaporodik, az alga biomassza gyorsan nő. b.) Az alga állomány összetétele eltolódik, az érzékenyebb fajok eltűnnek, a megváltozott állapothoz alkalmazkodott kevesebb faj veszi át az uralkodó (domináns) szerepet, c.) A víz elszíneződik, esetleg vízvirágzás bontakozik ki. d.) Nitrogén kötő cyanobaktériumok, (régebbi nevükön kékes zöld algák) jelennek meg és átveszik az "uralmat". A többi alga faj háttérbe szorul, vagy el is tűnik. e.) Az oxigén tartalom naponta szélsőségek között változik, délután a legtöbb, hajnalban a legkevesebb. Hajnalra katasztrofális hatású oxigén hiány is felléphet, f.) Az alsóbbrendű állatvilág egyhangúvá, fajszegénnyé válik. Egyes, szennyezést tűrő fajok nagy számban jelenhetnek meg g.) A pH érték lúgos irányban tolódhat el. A fenékiszapban alacsony pH is felléphet, mely a már kicsapódott foszfor visszaoldódását segíti elő. h.) A vízoszlop átlátszósága biogén hatásra jelentősen csökken, i.) Az iszap szerves anyag-tartalma jelentősen megnő. Az iszaplakó szervezetek egyre nagyobb számban találhatók, amíg az iszap felülete oxigénnel ellátott, j.) Nyugodt, szélvédett helyeken rothadó iszap halmozódik fel. A rothadó iszapból az oxigénre igényesebb állatok eltűnnek. Tartós oxigén hiány esetén innen az állatok ki is pusztulhatnak, k.) Alga-toxin képződés is lehetséges. 1.) Az algák, alsóbbrendű állatok nagymérvű elszaporodása és folyamatos pusztulása elbontó baktériumok elszaporodását vonja maga után. Ezek között patogén baktériumok, vírusok elszaporodása is lehetséges. Az ember előidézte eutrofizálás az érintett felszíni víz minőségi romlásához, elszennyeződéséhez vezet. Felhasznált irodalom Bick H. 1964: Die Sukzession der Organizmen bei der Selbtreinigung von organisch verunreinigten Wasser. Min. d. Landw. Düsseldorf. Bucko K. 1994: A magyar folyók algáiról. Élet és Tud. 33. p 1034-1035. Delincé G. 1992: The Ecology of the Fish Pond Ecosystem. Klüver Acad. Publishers Dordrecht, Boston, London. Erdélyi M 1996: A Duna elterelésével okozott súlyos természeti és, gazdasági károk enyhítésének lehetőségeiről. Foldr. Ért. XLI1I évf 1-2 fiizet.p 172-176. Felföldy L. 1981. A vizek környezettana. Altalános Hidrobiológia. Mezőgazd. Kiadó, Budapest, Freier R. K. 1964: Wasseranalyse. Walter de Gruyter and Co Berlin. Jaag O. 1961: Rettet das Wasser. Ciba Blátter. Ciba Basel. Karbe A.J. 1957: Wasser Segen und Gefahr. Druckhaus Darmstadt. Kiss K.T. and Genkai S.I. 1993: Winter Blooms of centric Diatoms in the River Danube near Budapest. Hidrobiologia 269-270. p 317-325 Kluwer Acad. Publ. Belgium. Kiss K. T. 1994: Trophic level and eutrophication of the River Danube in Hungary. Verh. Internat. Verein Limn. 25. p 1688-1691 Stuttgart. Maucha R. 1930: Winkler Lajos vízvizsgáló módszereinek alkalmazása a limnológiában. Orsz. Halászati Egyesület. Budapest. Middlebrooks J.E., D.H. Falkenborg, T. E. Moloney 1973: Modeling eutrophication Process (Workshop proceed.) Utah Wat.Res. 136/1 Ruttner F 1952: Grundriss der Limnologie. Walter de Gruyter Berlin. Szalai Gy. 1987: Ember és víz. Mezögazd. kiad. Budapest. Wetzel R.G 1983: Limnology, Saunders College Publ. USA. Woynarovich E. 1991: The hydroelectric power plants and the fish fauna. Verh. Intern. Verein. Limnology 24. (Stuttgart) p. 2531-2536 Woynarovich E. 1992: A folyóduzzasztás hidrobiológiái következményei. Új Körkép. Észak-Magyaro. Kőrnyezetvéd. Felügy.. IV. 4. A kézirat beérkezett: 1998. április 15. WOYNAROVICH ELEK Hidrobiológus, halászatbiológus. Címzetes egyetemi tanár (Gödöllő, Agrártudományi Egyetem, Debrecen, Kossuth L. Tudományegyetem). A mezőgazdaság tudomány doktora (1953), a World Aquaculture Society (WAS, USA és Canada) tiszteleti örökös tagja (1999), az IDEA (Innovation for Development Association, Stockholm) kitüntetettje (1990), Széchenyi díjas (1993). Munka- és oktatási-területe: általános hidrobiológia, a haltenyésztés hidrobiológiái alapjai, a haszonhalak mesterséges szaporítása módszereinek kidolgozása, továbbfejlesztése elsősorban a trópusokon, a vizek halgazdasági hasznosítása.
