Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

3. szám - Tóth Gábor: A Mura szabályozása (1867–1880) – a Zala megyei közgyűlés jegyzőkönyvei alapján

162 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. ÉVF. 3. SZ. lenőrzését jelentette A kiegyezés után újjáéledt megyeszervezet mindennemű műszaki és építészeti teendőit a megyei mérnök látta el. 1877-től ez a státus megszűnt. Az építészeti feladatkört az államépítészeti hivatalok, a vízügyi feladatkört a folyammérnöki hivatalok vették át. Zala vármegye az eszéki folyammérnökséghez tartozott egészen az önálló nagykanizsai mérnökség létrejöttéig. 3. A Mura folyó természetföldrajzi jellemzői A Mura folyó a Dráván keresztül csatlakozik a Duna vízrendszeréhez. Vízgyűjtőterülete 14138 km

2.

7 Ausztria területén az Alacsony-Tauernben 2740 méter magasan ered, s nagyesésü hegyi patakok vizét gyűjti össze. Keresztül folyva a Grazi-medencén, hazánk területére érkezik. A 438 km hosszú, legnagyobb részén hajózható folyó 70 km-es szakaszon képezte a történelmi Magyarország határát. A folyó Radkersburgig felsőszakasz jellegű, s viszonylag egyenes lefutású völgyet erodált magának. Magyarország területére érve helyenként bevágódik, máshol pedig az Alpokból hozott hordalékát lerakva kanyarog. Évente általában három árhulláma van: kora tavaszi, kora nyári és kora őszi. Az első a tavaszi hóolvadáshoz, a két utóbbi a tavaszvégi és a nyárvégi csapadék-maximumhoz köthető. A Mura teraszainak és a medernyomainak elemzéséből arra lehet következtetni, hogy a folyó egy szerkezeti vonal mentén alakult ki. A folyók munkavégző képességük időbeli változása következtében teraszokat hoznak létre. A teraszok a folyóvölgynek olyan különböző magasságú és kis lejtésű térszínei, amelyeket a völgy belseje felé meredekebb lejtésű peremek öveznek. Arról azonban nincsen pontos tudomásunk, hogy a süllyedék árkos vetődés-e, vagy csak féloldalas leszakadás 8 A teraszok alapján valószínűsíthető, hogy ebben a tektonikus - kéregmozgások során kialakult - völgyben már a pleisztocén elött is haladt folyó. Ma a meder csekély déli irányú vándorlást mutat. A folyót a nagyvizeket magába foglaló főmederrel jellemezhetjük, amelyből helyenként mellékágak ágaznak ki. A Murának vannak kanyargós és egyenes szakaszai. Az egyenes szakaszokat általában folyószabályozások idézik elő, néha azonban a természetes átszakadások miatt is közel egyenessé válhat a folyó futása. A kanyargós szakaszok kanyarulatai vagy szabályos meanderek, vagy egyedi kanyarok. Minden folyó az egyensúlyi esésgörbe kialakítására törekszik, ami azt jelenti, hogy egész medrét tekintve minden felső elhelyezkedésű szakasz munkavégző képessége nagyobb az alatta elhelyezkedő szakasz munkavégző képességénél

9 Az ember a mederszabályozásokkal ezt a természeti egyensúlyt változtatja meg. A hidrológia törvényeit figyelembe véve a folyókat a torkolattól a forrás felé haladva célszerű szabályozni, ellenkező esetben ugyanis - ahogy az a Murán is történt nő a meder lejtőszöge, ami a vízfolyás felgyorsulását, és a kanyarulatok káros fejlődését is eredményezi. Egyúttal növekszik az árvíz által veszélyeztetett területek kiteijedése. A stájer hatóságok az 1890-es évekre végeztek a Mura szabályozásával. Ez súlyos következményekkel járt a magyar szakaszon. A szabályozási munkákat a dualiz7 Mike Károly: Magyarország ősvizrajza és felszíni vizeinek története. Budapest, 1991 288. p. 8 Mike Károly: Magyarország ősvizrajza... 308 p. 9 Veress Márton: Általános természeti földrajz. Szombath, 1998. 280. p. mus korában egymástól elszigetelve végezték, és csak a helyi károk elhárítására törekedtek. Hiányzott az egységes irányelv, amely tartós eredményre vezethetett volna. A XIX. századi vízrendezés leginkább csak az elfajult kanyarokat vágta át, ha az termőterületeket veszélyeztetett. Ez a megoldás ugyan a hajózás és az árvízmentesítés érdekét szolgálta, de hátránya volt, hogy a nehézségeket nem oldotta meg véglegesen. A folyó ugyanis mindig egyensúlyi állapotra törekszik, ezt pedig újabb kanyarulatok kialakításával érhette el. 4. A Mura szabályozása A Mura szabályozási munkálatainak történeti feltártsága elmarad a folyó hidrográfiai, tájformáló és közlekedésföldrajzi jelentőségétől. Több más folyó rangosabb helyet foglal el a hazai szakirodalomban, pedig Zala vármegye vizeinek leírása is ezzel a folyóval foglalkozik a legrészletesebben.

1

0 Az Alpokban eredő folyó Murahely térségében lép a megye területére, majd 70 km-t megtéve Légrádnál ömlik a Drávába. A vízi leírás szerint a szeszélyes folyóval a lakosság már korán felvette a küzdelmet. Szeszélyességét jól példázza, hogy egy-egy nagyobb áradás alkalmával a folyó nem eredeti medrébe tért vissza, megtévesztve a hajósokat és a muraszerdahelyi hidat használó utazókat. A korai vízi munkálatokat eredménytelenség jellemezte, amelynek legfőbb oka a szervezetlenség és a hidraulika törvényszerűségeinek figyelmen kívül hagyása volt. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy mikor merült fel először a szervezett és egységes szabályozás igénye. 4.1. A Mura által okozott károk A Mura hegyvidéki tájról érkezett a megye területére, ahonnan a várhatónál lényegesen nagyobb mennyiségű hordalékot hozott magával. Ez a hordalék nemcsak nagy mennyiségű volt, hanem durva szemcsézettségü is. Szállítását a vízfolyás átlagosnál nagyobb sebessége tette lehetővé. Ezeket a figyelembe véve a folyó munkavégző képessége meghaladta azt az értéket, amire vízhozamából számítani lehetne. A meder futásába történő beavatkozás befolyásolja a víz sebességét, a szállított hordalék nagyságát, tehát a munkavégző képességét is így minden egyes szabályozási munkálat, ami érinti a medret, további medermódosulásokat idéz elő. A folyó által okozott károk nagyobb része a kanyarulatok fejlődésével függ össze. Az eróziós tevékenység során ugyanis a kanyar külső ívét alámossa, ami stabilitását elvesztve leszakad. Ezt a leszakadt törmeléket a folyó elszállítja, csökkentve ezzel a termőterület nagyságát. Különösen nagy bajokat okozott ez a Muraközben, mivel itt a mezőgazdasági művelésbe bevont területek közvetlenül a parton feküdtek. Ezek a földek jó minőségűek voltak és az itt élő lakosság egyetlen bevételi forrását jelentették A kárbejelentés a járási szolgabírón keresztül jutott el az alispánhoz és a megyei közgyűléshez. A károk nagy számáról és jelentőségéről tanúskodnak a közgyűlési jegyzökönyvek. Ezekből idézek néhányat: - Muracsány község emelt panaszt 1868 augusztusában a Mura „szaggatásai" ellen. Az ügyben kirendelt küldöttség jelentéséből kiderült, hogy a panasz jogos, megszüntetése azonban csak részletes műszaki vizsgálatok után lehetséges. A közgyűlés megbízta a megyei mérnö1

0 Zala vármegye vízi leírása, in: Zalai Gyűjtemény 23 Szerk: Bencze Géza Zalaegerszeg, 1986