Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

3. szám - Tóth Gábor: A Mura szabályozása (1867–1880) – a Zala megyei közgyűlés jegyzőkönyvei alapján

TOTH G.: A Mura szabályozása 163 köt a felmérés elkészítésével, valamint azzal, hogy fogalmazzon meg véleményt az átmetszés lehetőségéről." - Beszterce község is hasonló bejelentést tett, és egyben kérte, hogy a szabályozási munkálatokat teijesszék ki a község határában lévő folyószakaszra is. A közgyűlés ebben az esetben is elrendelte a műszaki vizsgálatokat.

1

2 - 1874. augusztusában Muramelence község jelentette be panaszát a Mura által okozott károkról. A közgyűlés Hetényi Ferenc megyei másodmérnököt és Nagy József járási szolgabírót bízta meg a helyszíni szemlével. A szemle során a településekkel hozzájárulási tárgyalást is kellett tartaniuk.

1

3 Látható, hogy a kárbejelentés e típusa azokra a hónapokra tehető, amikor a folyót viszonylag nyugodt viselkedés jellemzi. Ekkor vízállása kiegyenlített, ezért pusztító munkáját a part ugyanazon pontján tartósan ki tudja fejteni E dolgozat tárgyát képező korszakban a káresetek legnagyobb hányadát a folyó meanderezése idézte elő, ami azzal magyarázható, hogy a kanyarulat-fejlődés nemcsak földrajzi, hanem történelmi időléptékkel nézve is gyors folyamat. Ezért az átvágásokkal szabályozott mederszakasz alatt néhány év elmúltával túlfejlett kanyarok alakulnak ki, és a korábban már bemutatott károsodást idézik elő. Megoldást egyedül az alulról történő egységes szabályozás jelentett volna. A panaszok másik nagy csoportját az áradásokra vonatkozó bejelentések teszik ki. Ezekben az esetekben a folyó közvetlenül akadályozza a mezőgazdasági termelést és veszélyezteti a termést. Elhárítása azonban jóval nehezebb, műszakilag is jobban előkészített munkát igényelt. A gátépítés a XIX. században még nem tartozott a vízügyi rendezés legfontosabb törekvései közé. Eleinte az ármentesítő társulatok is csak mocsár-lecsapolással és csatorna-építéssel foglalkoztak. Az áradásokat panaszoló bejelentésekre is jócskán találunk példát, gátépítésről azonban lényegesen kevesebb irat tanúskodik. Valószínűleg azért, mert szívesebben alkalmazták ezekben az esetekben is az átmetszést. - Lendvay Mátyás szolgabíró 1867 júniusában jelentette, hogy a Mura elöntötte Lendvalakos egy részét és tetemes károkat okozott.

1

4 - Gábelics Gyula főbíró jelentése szerint a folyó vízszintje oly mértékben megemelkedett, hogy a muraszerdahelyi hidat elsodrással fenyegeti. A közgyűlés mindkét esetben bizottságot küldött a helyszínre, melynek tagjai az alispán, a járási szolgabírók, az Állami Mérnöki Hivatal megbízottja és Kecskeméthy Albert megyei főmérnök'

5. A megoldás már 1867 augusztusában megszületett, mert az állami felügyelet alatt álló híd az egyetlen átkelési lehetőség volt ezen a szakaszon. - A folyó Szent Márton, Kapca és Murarév» • község határában lépett ki medréből, és elöntötte a falvak határában lévő termőföldeket. A kirendelt bizottság azt kapta feladatául, hogy vizsgálja meg az azonnali és a távlati megoldás lehetőségeit.

1

6 (1. ábra.) Az említett eseteken túl két egyedi kérelem (panasz): - 1868 júniusában a Déli Vaspálya Társaság kérte a megyét, hogy a Kanizsa-Barcs vasútvonal védelme érdekében partvédő müveket építhessen. A megye az engedély kiadása érdekében műszaki vizsgálatokat rendelt el". - Egy 1877. májusi bizottsági jelentés arról tanúskodik, hogy a Mura Muracsány mellett fekvő kanyarulata oly mértékben bővült, hogy összenőhet a tőle 36 méterre folyó Ternova-patakkal. Ez pedig a Muraköz ke" Zala Megyei Levéltár (ZML). IV. 252. a. 1868. augusztus / 649. 1

2 ZML. IV. 252. a. 1871. augusztus / 243 1

3 ZML. IV. 402. a. 1874. augusztus /171. 1

4 ZML. IV. 252. a. 1867. június / 94 .vö: 1867. augusztus / 253. 1

5 ZML. IV. 252. a. 1867. június / 94. 1

6 ZML. IV. 252. a. 1869. augusztus / 292., vö. 1871. augusztus / 274. 1

7 ZML. IV. 252. a. 1868. június / 489. leti részén hosszantartó áradásokat idézhet elő. A sürgető probléma megoldására 900 forintot kémek a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumtól. Kotor, Muracsány és Ligetvár községek közmunkáját a védmunkálatok teljesítésére csoportosítják át

1

8. 4.2. A kár bejelentésétől a szabályozásig Érdemes nyomon követnünk azokat az eseményeket, amelyek a kár bejelentése és a mederrendezési munkálatok között zajlottak. Ennek az időszaknak az eseményei igen változatosan alakultak az egyes esetekben, egy általános séma azonban mégis kimutatható az ügyek menetében. Ilyen biztos pont a kár bejelentése, amivel az előző fejezetben foglalkoztam. A bejelentést a járási szolgabíró tette a megyei közgyűlésnek, amely a legtöbb esetben azonnal elrendelte egy bizottság kiküldését. A bizottság tagja a község részéről a szolgabíró, a megyegyűlés részéről az alispán, az állam részéről az Állami Mérnöki Hivatal mérnöke, illetve szakértőként a megyei mérnök volt. Érdekes, hogy az iratok minden esetben név szerint felsorolják a bizottság tagjait, kivéve az állami mérnököt. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy előre nem tudták a közgyűlésen, melyik mérnökét fogja a hivatal kiküldeni. A bizottság kivonult a helyszinre, ahol legelső feladata a panaszok jogosságának megállapítása volt. Erről a helyszínen jegyzőkönyvet készítettek, ami már tartalmazott valamilyen megoldási elképzelést is. A jegyzőkönyvet a megyei közgyűlésnek kellett benyújtani. Az iratok között nagy számban fordulnak elő olyanok, amelyekben a bizottság tagjait felszólítják a jegyzőkönyv haladéktalan benyújtására. A legtöbb sürgető levél Kecskeméthy Albert megyei mérnökhöz érkezett. 1869. novemberében és 1870. februárjában is felszólítják, hogy tegye megjelentését a Felső- és Alsószemenye határában történt vizsgálatokról

2

0, illetve a muraújfalui szabályozásról

2

1. Ezután elrendelték a műszaki szakvélemény és a térképészeti felmérések elkészítését, amelyet a megyei mérnök felügyelt A műszaki vizsgálatokkal együtt kellett benyújtani a vízügyi munkálatra vonatkozó javaslatot is. Azokban az esetekben, amikor a Mura váratlanul nagy kárt okozott, a bizottságnak egy azonnali és egy távlati tervet is ki kellett dolgoznia. Az ú n. hozzájárulási tárgyalást is ugyanez a küldöttség tartotta meg az érintett községek elöljáróival, ill. a nagyobb uradalmak jogi képviselőivel. A tárgyalás feladata az volt, hogy tisztázza a tulajdonviszonyokat és biztosítsa a munkálatokhoz szükséges nyersanyagot és napszámot. A muraszerdahelyi híd védelme érdekében léf

8 ZML. IV. 402. a. 1877. május / 62. 1

9 ZML. XV/3. a. 136. 2

0 ZML. IV. 252. a. 1869. november / 587; 1870. február /128. 2

1 ZML. IV. 252. a. 1869. augusztus / 292.