Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Rózsa Attila: Beszivárgás vizsgálatok a Szentendrei-Duna medrében

120 HIDROLÓGIAI KÖ Z LÖ NY 2000. 80.. ÉV F. 2. SZ. 1987; Völgyesi 7..1984; Rózsa A.,\991) szerint a kavics­testben egy nagyságrend körüli. Bár parti szűrésű víztermelés esetén a folyóval való kapcsolat a meghatározó, információkkal leginkább a parti, vagy a háttéri területek vonatkozásában rendelke­zünk. Ez érthető is, hiszen az ismeretszerzés a szárazföl­dön egyszerűbb. A nehézségek ellenére a meder oldali hidrogeológiai viszonyok föltárására is irányultak kuta­tások, amelyek hazai módszerei közül néhányat a teljes­ség igénye nélkül - lehetőség szerint a bevezetés, alkalma­zás időrendjéhez igazodva - az alábbiakban sorolunk föl: - mederfúrások létesítése a meder alatti geológiai vi­szonyok földerítésére (Kontur Á., 1988); - Kontur-féle mederszondák alkalmazása a meder a­latti nyomásviszonyok megismerésére (Kontur A., 1988); - MÁFI-féle vert szondák létesítése a parton, a vízkö­zeiben, vagy a vízszélen, ugyancsak a nyomásviszonyok tisztázása érdekében; - Völgyesi-féle kútcsoportos mederkapcsolati hatás­fok vizsgálat a meder és a talajvíz kapcsolatának jellem­zésére (Völgyesi /., 1993); - nagy felbontású szeizmikus geofizikai szelvénye­zés a medermorfológia és a meder alatti földtani fölépítés letapogatása céljából (GEOMEGA Kft., 1998). Annak ellenére, hogy a szakirodalomból ezek a mód­szerek ismertek, viszonylag kevés helyen alkalmazták, al­kalmazzák őket. Ezt a vizsgálatok költségessége és ered­ményeik korlátozott mivolta valamelyest érthetővé teszi A fenti időrendi fölsorolásba illeszthető utolsóként az ál­talunk végrehajtott helyszíni vizsgálati módszer, a­mellyel a mederfenéken a vízadó rétegbe történő beszi­várgás valódi sebességére, és az ezt előidéző nyomásvi­szonyokra vonatkozóan kaphatunk megfelelő ínformációt viszonylag kis költségigény mellett. A mérési eredmények birtokában azután a mederfenék szivárgás-hidraulikailag fölparaméterezhető. Ebben a tanulmányban a Szentendrei-Duna medrében a Pócsmegyer III. Víztermelő Telep kútsorának előteré­ben cégünk, a NATURAQUA Kft. által elvégzett beszi­várgás vizsgálatok eredményeit ismertetjük, majd a part mentén elhelyezett víztermelő galéria folyó alatti nyomás­felületének analitikus módszerrel levezetett fuggvényalak­jának bemutatását követően javaslatot teszünk a folyóban a víztermelés biztonsága érdekében védendő medersáv megállapítására, s azt a helyszíni vizsgálatok eredményei­nek birtokában konkrétari számszerűsítjük is. 2. A vizsgálati módszer bemutatása, a mérések me­nete és eredményei: Az általunk elvégzett vizsgálat a meder alá történő be­szivárgás in situ mérését teszi lehetővé, a kavicstest és a Duna közötti víznyomás-különbség mérésével párhuza­mosan, oly módon, hogy a meder egy részét környezeté­től elhatároljuk. Az elkerített részben a beszivárgás fo­lyamata lényegében változatlan, tehát megegyezik a me­der többi részére jellemzővel, ugyanakkor ott a folyamat megfigyelésére, mérésére nyílik lehetőségünk. A módszerrel nyerhető információk a következők: - Helyszínen mért nyomáskülönbség a meder alatti kavicstest adott mélységszintje és a Duna vízszintje kö­zött, amiből a beszivárgást előidéző függőleges gradiens fuggélybeni alakulására lehet következtetni. A kapott in­formáció azonos egy mederszondából nyerhető vei. - Helyszínen mért beszivárgás a Duna alatti kavics­testbe, ami a kutak víztermelésének valóban parti szűrésű hányadát biztosítja. - Az előzőekből a függőleges átszivárgási együttható kiszámítható, amiből közvetlenül a mederellenállás, ill. a kolmatált réteg vastagságának ismeretében a függőleges szivárgási tényező is meghatározható. Ezek azok a rétegjellemzők, amelyekre a szivárgáshid­raulikai modellezés során alapvetően szükség van. Ezen adatokra támaszkodva a matematikai modellben a már is­mert morfológiájú meder fölparaméterezhető. A módszer előnye, hogy - konkrétan a mederben, in situ körülmények között vizsgáljuk a beszivárgást; - a szárazföldi vizsgálatokkal ellentétben nem mi hoz­zuk létre a beszivárgást, hanem egy természetes állapotú blokkban csupán vizsgáljuk azt; - a beszivárgásmérő csőben a mozgás gyakorlatilag a­zonnal permanens, hiszen szemben a szárazföldi infiltro­méteres vizsgálatokkal, itt nincs szükség a talaj vízzel va­ló telítésére, mert az itt természetes adottság, - nincsenek - a szárazföldi szikkasztásnál előforduló ­oldalra hajló áramvonalak, amelyek meghamisítanák a mérési eredményt, mert a beszivárgás a kolmatált zóná­ban az infiltrométer környezetében is függőleges, - nemcsak a nyomáskülönbség mérhető, hanem az is megállapítható, hogy milyen beszivárgó vízhozamhoz tar­tozik az. Következésképpen fajlagos beszivárgási érték, azaz a függőleges átszivárgási együttható is kiszámítható a mért adatok segítségével. A vizsgálatokkal arról a mederrészről kívánunk infor­mációt szerezni, amely az év túlnyomó részében a beszi­várgást biztosítja - tehát az év nagyobb hányadában víz a­latt áll -, azért célszerű a vizsgálatot az augusztusi, szep­temberi hónapokra időzíteni Ekkor a Duna már általá­ban középvíz alatti, kisvíz felé hajló helyzetű, a vízállás nagyjából stagnál, továbbá a víz- és levegőhőmérséklet lehetővé teszi az eszközök elhelyezését, kiemelését vala­mint a rendszeres kézi mérések elvégzését. 2.1. A vizsgálat során fölhasznált eszközök és elhe­lyezésük Aíz elvégzett vizsgálat helyszínenként egy-két nyomás­mérő cső (piezométer), valamint egy beszivárgásmérő cső (infiltrométer) elhelyezését és bennük a vízszint regisztrá­lását jelentette a Duna medrében ill. a parti sávban, mi­közben a dunai vízállás is rendszeres mérést igényelt. A piezométerek 2,0 m körüli hosszúságú, 60 mm kül­ső átmérőjű, 4 mm falvastagságú, alul kúpos vágóheggyel ellátott acélcsövek voltak, melyeket levertünk a kavicsba. Perforálásuk 0,1-0,2 m hosszon a vágóhegy fölött 3 mm átmérőjű furatok sűrű elhelyezésével történt. A rövid megnyitott szűrőhosszból fakadóan a piezométerek ta­pasztalt vízszintjét a szűrőközép helyzetének nyomásvi­szonyaira vonatkoztathatjuk. Az infiltrométer egy kereken 2,0 m hosszú, 600 mm külső átmérőjű, 12 mm falvastagságú spirálvarrott acélcső volt, amelynek alsó élét 30 mm amplitúdójú fürészes fo­gazással láttuk el. Ennek köszönhetően türelmes ide-oda

Next

/
Thumbnails
Contents