Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Rózsa Attila: Beszivárgás vizsgálatok a Szentendrei-Duna medrében

RÓZSA A ; Beszivárgás vizsgálatok a S/jentendrei-IXina medrébe 121 forgatással a cső saját súlyánál (345 kg) fogva lesüllyeszt­hető volt a kívánt 0,3-0,5 méteres mélységre. Valójában a vizsgálat szempontjából elméletileg elegendő lett volna a kolmatált réteg harántolásával csupán mintegy 0,1 méter­re besüllyeszteni a csövet a mederfenékbe, ám a hullá­mokra való tekintettel - a nagyobb stabilitás érdekében ­annál mélyebbre kellett lejuttatnunk azt. A cső nagy át­mérőjét részben az indokolta, hogy a cső kerülete mentén óhatatlanul jelentkező, fellazulásból származó felületi ha­tás arányaiban elhanyagolható mértékűre legyen csök­kenthető, másrészt az, hogy a cső önsúlya tegye lehetővé a viszonylag könnyű besüllyesztést, és nagy saját tömegé­ből fakadóan megfelelő állékonysággal is rendelkezzen a hullámokkal szemben. A még nagyobb stabilitás érdeké­ben a csövet oldalról 120°-onként három irányból, egyen­ként 3,0 m hosszú, 60 mm külső átmérőjű, 4 mm falvas­tagságú acélcső támasszal rögzítettük. 2.2. A mérések végrehajtása és az értékelés módszere Tekintettel a vizsgálat kísérleti jellegére, egy 25 méteres partszaka­szon, egymáshoz viszonylag közeli három ponton, azonos homokos ka­vics mederanyag kifejlődés mellett vizsgáltuk a beszivárgás menetét. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól kapott 4-5 napos víz­állás-előrejelzés alapján a Duna vízszint-változására fölkészülve, a méré­seket a parttól 5-8 méterre, 0,24-0,62 méteres vízborítás mellett kezdtük meg. A mérések időtartama egy-egy helyszínen 3-7 napot vett igénybe. A II. mérési helyszínrajzi vázlata az 1. ábrán látható. FÖLÜLNÉZETI KÉP É t D U N A INFILTROMÉT Megjegyzi*: Az »'< < (*fn mAfattwtyot. cuh táféfcoztatö jotogú A fMOrtrt«« mArrtcfc mttortOT értafldők. 31. KUT OLDALNEZETl METSZET INFILTROMÉTER 1. PIEZOMÉTER 2. PIEZOMÉTER 100.41 m B. I. 100.30 mB. f. / 128 99,02 m B. f. \ (1999 04 09 14 óra) ) ^"^98,78 m B. f / V 48 \ f 100,30 m B. Az ábra nwn mfctfhetyee, oak l4j4fcozlató fetogú A WlOntrfrtt mfcrt«* o**im4<«tOT értandö* szint-leolvasással addig követtük nyomon a beszivárgás folyamatát, amíg a belső vízszint a kiindulási állapot alá nem süllyedt az eredeti nyomáskülönbségnek megint csak a felével. így olyan mesterséges vízszintsüllyedési folya­matot hoztunk létre, ahol a beszivárgás-mérő cső henge­rében jelentkező, a beszivárgást előidéző nyomáskülönb­ség folyamatosan csökkent, de mindvégig a környezetben jelentkező természetes a nyomáskülönbség ±50 %-án be­lül maradt. Erre a szakaszra jó közelítéssel elfogadható állandó értékű átlagos nyomáskülönbség gyanánt a vizs­gálati helyszín környezetében uralkodó természetes nyo­máskülönbség. A függőleges beszivárgási sebességet (v) közvetlenül a mért vízszintsüllyedésből (Ah) és a hozzá rendelhető i­dőtartamból (A/) határoztuk meg. A mederfenék függő­leges szivárgási tényezője (k v), függőleges átszivárgási együtthatója (b 0) és hidraulikai ellenállása (E) az aláb­biak szerint volt származtatható: M / , , A// v = — = k v*I = k Y* = b 0*AH At m n 'o és: E ­1 1. ábra. A II. mérési helyszín rajzos vázlata A csövek elhelyezését és a piezométerekben a vízszint állandósulását követően a függőleges nyomáskülönbség­nek, azaz a Duna tükre és a nyomásmérő csőbeli vízszint különbségének durván a felével fölemeltük a vízszintet az infiltrométerben a dunai vízállás fölé, és kétóránkénti víz­ahol a még nem említett betűjelölések közül / - a beszi­várgást előidéző függőleges hidraulikus gradienst (m/m), AH - a kolmatált réteg két oldalán jelentkező nyomáskü­lönbséget (m), végül m 0 - a kolmatált réteg vastagságát (m) jelenti. A ritkábban alkalmazott fizikai fogalmak magyarázata­ként annyit szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy a függőleges átszivárgási együttható megmutatja, hogy 1,0 méteres nyomáskülönbség hatására mekkora a függő­leges átszivárgás Darcy-féle szivárgási sebessége, tehát az voltaképpen fajlagos szivárgási jellemzőnek tekinthető. A Grigorjevics-együttható (mederellenállás) értéke pedig azt számszerűsiti, hogy az adott közeg 1,0 méteres szele­tén 1,0 m nyomáskülönbség hatására mennyi idő alatt jut­na át a víz, amennyiben mozgása során a teljes felületet ­és nemcsak a pórusok közötti teret - venné igénybe. A korábbi vizsgálati eredményekre (Kontur ,4.,1988; Kontur Á,1993; Fővárosi Vízmüvek Rt., 1995) támasz­kodva, a piezométerek és Duna között kimért nyomáskü­lönbséget azonosnak vettük a kolmatált zónára eső nyo­máskülönbséggel (AH). Mint látható, b 0 és E közvetlenül a mért adatokból meghatározható, k v pedig a kolmatált rétegvastagság be­csült értékéből nyerhető. 2.3. A vizsgálat céljára kiválasztott helyszín bemuta­tása és a mérés eredményei A helyszíni vizsgálatok céljára kiválasztott terület a Pócsmegyer III. Víztermelő Telep 45, egymástól 18-20 m-re lévő, 300 mm átmérőjű csőkútból álló, szifonos rendszerrel működtetett vízbázisa előtti mederszakasz volt a Szentendrei-Dunaágban. A vizsgálatokat nagyjából a 30., 31. és 32. sz. kutak előterében hajtottuk végre. A Szentendrei-Dunaág folyamkilométer szelvényezését te­kintve a vizsgálati helyszín a 17,4 fkm szelvénybe esik. A vízbázis névleges kapacitása (1995. január l-i álla­pot) budapesti 3,0 m-es vízállás és 17°C-os nyári vízhő-

Next

/
Thumbnails
Contents