Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Kaliczka László–Rakk Tamás: „Vizeinket is védjük eredeinkben” (Vízgazdálkodás a HM VERGA Rt. területén)
108 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. . ÉVF. 2. SZ. A Bakony keleti nyúlványai a triászban képződött dolomitból és mészkőből állnak. A hegység északi és nyugati tömbjét jura és kréta kori mészkő borítja. A táj domborzatilag tagolt. Jellemzők a fennsíkok, az azokból kiemelkedő bazalt "tanúhegyek" bércei közt meghúzódó medencék. A hegyek átlagos magassága 300 m. Legmagasabb pontok: Papod 645 m, Borzas 620 m, Kab-hegy 600 m. Még számos 400-500 m magas csúcs található. A táj legmélyebb pontja a tengerszint felett 180 m. 2.3. Termőhelyi adottságok 2.3.1. Talaj-adottságok Jellemző talajféleségek a sziklás-, váz-, rendzina talajok, a vastag lösztakarón pedig a barnaföld és agyagbemosódásos barna erdőtalajok. Ez utóbbiak a megfelelő klíma-hatással párosulva a legszebb erdők termőhelyei. Az előforduló talajféleségeket a nagyfokú tagoltság teszi változatossá. Ez nehezíti az egységes erdőgazdálkodás kialakítását. A korábbi erdőirtások után a lejtős területeken meginduló legeltetés és mezőgazdasági művelés következtében a felső talajszintet olyan mértékben károsította a talajlesodrás, hogy nagy mennyiségű csonka erdőtalaj alakult ki, a rá jellemző gyenge termőértékkel. 2.3.2. Csapadék- és élővíz adottságok Az erdőgazdaság domborzati sokszínűségéhez kapcsolódóan a csapadékhozam és eloszlás is rendkívül változatos. Zirc térségében nem ritka az évi 800 mm csapadék. Veszprém környékére 550-600 mm/év, Várpalota, valamint Tótvázsony-Nagyvázsony térségére 450-500 mm/év csapadék a jellemző. A csapadékhozam csúcsa május-június-július hónapokban jelentkezik. A tél csapadékban szegény, ritka a tartós, nagy mennyiségű hó. Ismereteink szerint az évszázad első harmadában lehullott csapadék mennyisége 20-25 %-kal több volt, mint a harmadik harmadában. Hangsúlyozottan ösztönzött a vízgazdálkodási szemlélet megújítására a 90-es évek első felét jellemző rendkívül kevés csapadék. Ekkor évi 150-200 mm csapadékhiány keletkezett, amely nagy károkat okozott a mező-, és erdő- és vadgazdálkodásban. Az erdőgazdaság természetes vízellátottsága igen szegényes. A területére hulló csapadék a Séd, Gerence, Gaja, Torna és Cuha patakokat, valamint az Eger-vizet táplálja. Ezek közül néhány érinti az erdőgazdaság területét. Az erdőterület vízfolyásai csapadékszegély időben vízhiányossá váltak. Ez bizonyos mértékig összefügghet a korábbi évtizedek bányászati vízkiemeléseivel. Ezt az irányzatot befolyásolták a települések fokozott vízellátását kiszolgáló karsztvíz csapolások is. Nagy csapadékok idején a területet szabdaló völgyekben időszakos vízfolyások jönnek létre. Ezeken rövid ideig tartó jelentős vízhozamok alakulnak ki, amelyek az elsodort talajjal, növényzettel keveredve iszapos áradatként vonulnak lefelé. Az állandó és ideiglenes vízfolyásokon az árvízi vízhozamok, vagy azok egy része visszatartásának, a tározásának nagy a jelentősége. Az erdőgazdaság működési területén tó nincs. A Kabhegy nyugati lejtőjén kb. 430 m magasságban több, állandónak tekinthető vízfelület van, amelyet évtizedekkel ezelőtt mesterségesen hoztak létre. Ilyenek a Nyír-tó, a Semlyékes-tó, a Nagy- és Kis Sás tavak. Az Akii-pusztai, Menyekei tó, az Olaszfalu Malom-völgyi tavak is mesterségesen, az utóbbi években létrehozott víztározók. A területre a forrás-szegénység is jellemző. A meglévő források vízhozama alacsony, többségük gyakran elapad. Valamivel jobb vízhozamú, és állandó forrás a magas-bakonyi részeken és a Kab-hegyen található. A Bakony déli oldalain, a 8. sz. és a tapolcai út közötti területeken forrás nincs. Régebbi térképek tanulsága szerint működött néhány mesterségesen létrehozott kút, amelyeknek ma már csak maradványait lehet fellelni. Az eddig elmondottakból összegezve megállapítható, hogy a VERGA Rt. természetes vízellátottsága meglehetősen szegényes. A területére hullott csapadékból nagyon keveset hasznosított az elmúlt évtizedekben, a rossz szerkezetű talajok, s a vizek visszatartására alkalmas kisebbnagyobb műtárgyak hiánya miatt. A vízellátottság alacsony szintje, közel katasztrofális gondokat okozott a 90-es évek elején, amikor a több éven át tartó aszály, a rendkívül kevés és rossz elosztásban érkező csapadékvíz hatására az itt lévő erdőkben, tölgyesekben, fenyvesekben, kisebb mértékben, a bükkösökben is jelentős pusztulás indult el. A károk kialakulása elsődlegesen a vízhiány okozta kiszáradás, majd az azt követő másodlagos károsítok megjelenésére vezethető vissza. A vadon élő állatok egy része elvándorolt, az itt maradottak szaporulata részben elpusztult, az életben maradtak pedig rosszul fejlődtek. 2.4. Víz-visszatartási lehetőségek A vízhiányból származó káros jelenségeket tapasztalva, azok következményeinek ismeretében határozta el Rakk Tamás, a VERGA Rt. elnök-vezérigazgatója a Veszprémi Erdőgazdaság vizeinek védelmét, a területre hulló csapadékvíz helyben tartását, tározását. A munkákat megelőzte egy, az erdőgazdaság területére kiteijedő felmérés, amely rögzítette a kutakat, forrásokat, a régebben épített, de már tönkrement vízvisszatartó gátakat, valamint azokat a helyeket - a vízmosásos völgyeknél, szurdokokban, utakban - ahol az elrohanó vizeket gátakkal helyben lehet tartani. A cél egyszerű és érthető volt: a tartós vagy átmeneti vízhiány csökkentésével a területen élő őshonos és mesterséges növény- és állat-populációk faj- és létszám csökkenését megállítani, majd hosszabb távon a flóra és fauna változatosságát növelni. A felmérést és vizsgálatokat a jelen tanulmány társszerzője vezette és készítette. Ennek alapján indultak el a HM VERGA Rt-nél azok a munkálatok, melyek a „Vizeinket is védjük erdeinkbenT összefoglaló nevet kapták. A munkák mindenkori ütemét azok a pénzeszközök határozták meg, amelyeket az erdőgazdaság saját erejéből és a kormányzattól, pályázatok útján kapott pénzekből elő tudott teremteni. 3. Vízgazdálkodási létesítmények Az említett anyagi eszközök igénybevételével a HM VERGA Rt. területén a következő vízellátást javító vízviszszatartó művek épültek: dagonyák, földmedencék (minitározók), kistározók, forrásfoglalások, vízmosáskötő gátak.
