Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Marton Lajos–Szanyi János: A talajvíztükör helyzete és a rétegvíz termelés kapcsolata Debrecen térségében
10 HIDROLÓGIAI K.O Z LÓ NY 2000. 80 . ÉVF. 1. SZ. 10. ábra. A II. vízmű termelése és 4 figyelőkút vízszintje közötti keresztkorrelációs kapcsolat (szaggatott vonal p = 95 %-os konfidencia határ) 9. A talajvíztérképek mint a víztermelés hatásának dokumentumai A megszerkesztett talajvíztérképek a II. víztermelő tízem környezetében mély talajvízteknőt mutatnak. A talajvíztükör abszolút helyzetét bemutató háromdimenziós ábrázolás (9. ábra alsó fele) pedig másik két víztermelő tízem (I. vízmű és konzervgyár) területén is talajvízteknő kialakulását jelzi. A IV. vízmű üzemnél nincsenek mérési adataink. A talajvízszint abszolút értékeivel szerkesztett térkép a térbe helyezi a talajvíztükröt, és megmutatja annak alakját. Látható, hogy ezen a felületen "horpadások" keletkeztek, ugyanúgy, ahogy egy baleset során egy jármű felületén. A hasonlat nem csupán képileg, hanem tartalmában is kifejezi egy külső hatás következményeit. Szelvényeket szerkesztettünk a süllyedési teknőkön keresztül, amelyek feltüntetik a térszínt és a talajvízszintet, valamint az adott vízmű szelvény menti határait. Ezek közül bemutatjuk a II. vízmű közepén áthaladó Y = 845 km-es É-D irányú (II. ábra) és az előbbire merőleges X = 250,5 km-es K-Ny-i szelvényt (12. ábra). Látható, hogy a II. vízműterület alatt (amely az X = 248,2 és X = 251,3 km koordináták között települt) a teknő É-D irányú hossza 7,5 km, maximális mélysége a tereptől számítva eléri a 14 m-t, a teknő déli pereméhez viszonyítva a 4.8 m-t. Mélypontja X = 250,5 km-nél, geometriai középpontjától északabbra van, É-D irányban nem szimmetrikus. A szelvény egyértelműen bizonyílja, hogy a talajvíz dél felől is, azaz a természetes viszonyokhoz képest ellentétesen, visszafelé áramlik, amit a fizika törvényei szerint csak egyetlen esetben tehet meg, ha valami külső erő erre kényszeríti. Ez a mélységi vizeket termelő kutaknak a talajvízre is kiható leszívó hatása. Ezen a szelvényen feltüntettük a fő vízadó alsópleisztocén réteg üzemi piezometrikus szintjének metszetét is. Látható, hogy annak depresszió-középpontja délebbre van, mint a talajvízé, mert azt a másik két vízmű is alakítja. Az X = 250,5 km-es K-Ny irányú szelvény közepén a Tócó-völgy látható. A szelvényben a depresszió rendkívül nagy, K-Ny irányú kiteijedése a szelvényből nem határozható meg, a talajvíztérképről leolvasva K-i irányban minimálisan 5 km-re tehető, Ny-on pedig fokozatosan simul a vízkivételek okozta depressziótól független mély hajdúsági talajvíztükörhöz. Az I. vízmű geometriai középpontján áthaladó, itt nem ábrázolt, a II. vízműtől 3,5 km-re NY-ra eső É-D szelvényben kisebb mélységű, de É-ra hosszabban elnyúló talajvízteknőt találunk, mivel ez a vízmű-üzem jórészt a Tócó-völgyben települt. Úgy tűnik, a II. vízmű leszívó hatása is beleszól alakulásába. Eddig talajvízteknőknek neveztük a térképeken és a szelvényeken látható süllyedéseket, amelyek hidraulikai szempontból valójában a víztermelő kutak depressziós tölcsérei. Ez annál szokatlanabb jelenség, mivel a rétegvíz termelő kutak mélyek, szűrőzésük 130-180 m közötti, és a megcsapolt réteget a korábbi ismeretek alapján hidraulikailag védett vízadóként minősítették. A tapasztalt jelenség, nevezetesen, hogy a rétegvízre telepített kutak hosszú idejű, nagy intenzitású szivattyúzása nemcsak a vízműves rétegben, hanem a talajvízben is jól kimérhető depressziót eredményez, csak akkor állhat
