Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Molnár László: Vízimalmok az Alsó-Válickán és mellékvizetin
MOLNÁR L .: Vízimalmok az Alsó-Válickán 101 Általunk ismeretlen okból a malom visszakerült Belső Józsefék tulajdonába, mert Belső Józseftől és nejétől Siskovics Máriától 1891-ben vásárolta meg Varga Sándor és neje Horváth Katalin a hozzá tartozó földterületekkel, szőlőkkel, présházzal, a malomhoz tartozó ingatlanokkal és vízjoggal együtt 6000 Ft-ért. (Megjegyzendő, hogy a vízjogi engedély szerint a rekesztő magassága 24 czal.) 3 2. 1906-ból való Zala vármegye alispánjának 19495/906 számú határozata Varga Sándor kányavári ú.n Csörgei vízimalma hoz tartozó vízhasználati jogosítvány gyakorlásának szabályozásáról (A vízhasználati jogosítvány tervezete Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatalnak történő megküldéséről van szó) 3 3 A malom fából (boronából) készült, zsindellyel fedett volt. Felülcsapó. 191 l-ben még Varga Sándor birtokában van a malom, mert ekkor kap - 7276/911 szám alatt - határozatot, a vízhasználati joggyakorlás megváltoztatásáról. További tulajdonosairól csak annyit tudunk, hogy utolsó gazdája Kosztric Pál volt. Az 1930-as években leégett 3 4. Újjáépítették, darálásra és asztalosműhelyként használták, de az 50-es évek második felében újra leégett. A mellette álló házat elhagyták, összedőlt. A malom fölött híd volt a Válickán. Lászlóházáról (Páka falurésze) az iparvasút melletti úton lehetett így a gabonát a malomba vinni 3 5. Belső vagy Baka malom Ettől a malomtól kissé nyugatabbra és délebbre állhatott a középkori malom, mint azt a helyszíni bejárás bizonyítja. Belső József, Belső János és Belső István 1881ben bérbe adta "a kányavári községben lévő két kerekű malmot, amely 1864 óta volt a család birtokában, molnár házat az úgynevezett Farkas házzal együtt, szántóföld, rét és földbirtok, mely utóbbiak a pákai határban vannak, 1881 január 1-től 1883. december 31-ig." Ebben az évben a malomhoz tartozó vízkivételi mű felújításra szorult. Ezt a Zalaegerszegen 1892 márciusában keltezett műszaki leírásból tudjuk. A hozzá tartozó térképről kiderül, hogy a Válicka korábbi ága megszűnt. A műszaki leírás technika-történeti szempontból is érdekes. További értéke, hogy teljes tervdokumentációja, a malom átalakítás terve, a Válicka patak hossz- és keresztmetszete mind megvan. A tervek dátumából az is kiderül, hogy az 1892-ben elkezdett munka még 1900-ban sem fejeződött be, mert a malom átalakítás tervrajzát szakértővel csak ekkor véleményeztették 509/1900 szám alatt. "Műszaki leírás Belső József kányavári lakosnak, Zala vármegyébe kebelezett Kányavári község határában, a kányavári 3 sztjkben. A 3 sor 19 sorszám alatt foglalt ingatlanán a Váliczka-patakon lévő és új vízkivételi művel ellátandó, vízi erőre berendezett malmáról. Alulírott Belső Józsefiiek a fent beirt helyen szabályszerű jogosítvánnyal forgásban lévő vízkivételi műve és pedig a küszöb fa és vízgyűjtője korhadt lévén újból szándékozik építtetni teljesen a jelenlegi helyen, annak mostani méreteivel és a jelenlegi küszöb magassággal. A vízmű egy közönséges bukó gát, melynél a vízszint szabályozásra 4 drb vezetékben mozgatható 72 cm magas rekesztő (zsilip) tábla szolgál, melyek közül kettő a szabad zugóra, kettő pedig két-két alulcsapó kerékre bocsátja a vizet. A közép és kis vízszint ezen szerkezet által 150 mt-re duzzasztatik, s a duzzasztás szélső határa a malom fölött 2200 mtr távolságban lévő közúti kereszteződésig hat. Az 5,0 mtr átmérőjű és 55 cm szélességű nagyobbik kerékre 7 fm széles zsilip szolgáltatja a vizet, mely zsilip nyílás a keréklapátoknál 57 cm-re szűkül. A 3,60 mtr átmérőjű 63 cm széles kisebb kerékhez egy 65 cm széles zsiliptábla szolgáltatja a vizet, míg a szabadzúgó két zsilipje 1,5 és 1,65 mtr széles. Ezen zsiliptáblák emelőrúddal mozgattatnak. A felvétel alkalmával megállapíttatott e alappont éspedig az első az aligvár-pákai tvh közút 11-12 km szakaszán lévő 21 szám Válicka-híd bal hídfőjének befolyási oldalán lévő hídfő sövegfa tetején, melynek Adria feletti magassága (megközelítőleg) 175,62 m. A második alappont a Belső József malomtelkén a malomház udvar felőli sarkánál leállított őrkaró, melynek teteje 172,72 mtr magasan van, a harmadik alappont az alsómalom küszöbfájának teteje 170,86 m. Az alsó malom, mely szintén Kányavár község határában van Varga Sándor (a nevet más kéz írta be. M. L) kányavári lakos tulajdonát képezi. A felső malom, mely 6,5 km távolban esik fel nem mérettetett, a várföldi határban fekszik és tulajdonosa (ismét más kéz írása,) herczeg Esterházy Pál Kismartoni lakos. Zala Egerszegen 1892. évi marczius hó Belső József Honotka Rezső malomtulajdonos oki. hiv. mérnök" A második oldal lapszélén vázlatosan feltüntetve az 1. és 2. alappont helye az esetleges félreértések elkerülésére. Az alappontok magassága rendkívül fontos volt, mert ehhez tudták mémi a duzzasztás magasságát. Az engedélyezett magasság megtartására - mint ezt később látni fogjuk - rendkívül odafigyeltek. Ezzel óvták a környék földművelőinek rétjeit és művelt földjeit a belvíztől. 1. kép. A kányavári malom 1900. táján Id. Belső Józsefről keveset tudunk. Csupán azt, hogy Szentadoijánban lakott, de 1851-ben Lentiben volt molnár, és ebben az évben kiárendálta a szécsiszigeti malmot. Több malmot is árendált közben, mint az az iratokból kiderült. Tehát molnár volt, ezt a céh levélből is tudjuk, de jómódú, vagy ügyes, rátermett is, mert hamarosan több malmot is árendált (bérelt) majd többnek is a tulajdonosa lett. 1864-ben már tulajdonosa volt a kányavári malom-
