Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Molnár László: Vízimalmok az Alsó-Válickán és mellékvizetin

97 Vízimalmok az Alsó-Válickán és mellékvizein Molnár László Magyar Olajipari Múzeum 8900. Zalaegerszeg, Wlassics Gy. u. 13. Kivonat: Az emberek nagyon korán rájöttek arra, hogy a vízre, mint éltető erőre szüksége van minden élőlénynek. Ezért aztán nagyon korán el is kezdték öntözni földjeiket az ókor fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező társadalmaiban, előbb kézi-, később állati erővel hajtott gépekkel kiemelve a vizet. Az igazi felfedezés azonban az volt, amikor rájöttek, hogy a vízben fizikai erő is van, és okos gépekkel azt szolgálatukba is tudják állítani. Megállapíthatjuk, hogy az ember az ipan (kézműipari) fejlődése során a természeti energiahordozók közül a víz és a szél energiáját hasznosította először. így alakult ki, majd fejlődésük útján tökéletesedtek a vízzel hajtott, különböző munkát végző gépek, a malmok Feltehetően az ókor vízkultúrát művelő népei készítették az első malmot. A tudomány fejlődésében is óriási jelentőségű a viz-energia hasznosítása. Kulcsszavak: vízenergia, vízimalmok, vízügyi történelem. Bevezetés A XIX. század elejéig egyaránt malmoknak nevezik az őrlő, hántoló, törő, tépő, tömörítő és daraboló berendezéssel üzemelő létesítményeket. Mivel vidékünkön - Zala megyében - csak vízimalmok működtek, ezért a továbbiakban csak ezekkel foglalkozunk Két típusuk ismert, a vizre épült ún. hajómalom, és az e cikkben tárgyalt parton álló vízimalom A malomfejlődés történetével, úgy érzem, nem kell foglalkoznunk, hiszen e témáról több mű is napvilágot látott. Csupán annyit kell megemlítenünk, hogy kezdetben a vízszintes vízikereket alkalmazták, fóleg hegyvidéken, gyors vízfolyású patakokon. Ebből a típusból Romániában még 1960-ban is működött egy

1. Erre a tipusra a XX. századi malmoknál még visszatérünk. A másik típus a függőleges vízikerekű malom. Ennek két válfaja van: az egyik a felülcsapó-, a másik az alulcsapó vízikerék Kik építettek malmot? Mivel forrásaink csupán a középkorig nyúlnak vissza, ezekre hagyatkozva mondhatjuk, hogy világi és egyházi földbirtokosok egyaránt, hiszen a malom vámjából még jövedelemre is szert tettek, azon túl, hogy saját szükségletüket ellátta. Malmot - ahogy várat is - csak királyi engedéllyel lehetett építeni. Miután a malomépítés a feudális regálék (királyi vagy földesúri jövedelem) sorába tartozott, elszegényedett nemesek, szabad polgárok, jobbágysorú mesteremberek csak előzetes engedéllyel, esetleg a vízjog megváltásával építhettek malmot. Az ilyen malmok fenntartásáról, a gátak és vízvezető csatornák javításáról, anyagellátásukról úrbéri szerződés alapján a hűbéri települések lakosságának kellett gondoskodnia. A malmok a korai középkorban - talán fontosságuk révén - ugyanúgy menedékhelynek számítottak, mint a templomok. Talán szent helynek is, hisz falaik közt súlyos büntetés terhe mellett tilos volt a káromkodás és a szeszesital fogyasztás. E mellett hadászatilag is jelentősek voltak, ami a késő középkorban a török háborúk idején válik igazán fontossá. Sík vidékeken, a mocsárvárak mellett mindig megtaláljuk a malmot is, melyeknek nem csak gazdasági szerepe van, hiszen zsiliprendszerükkel a várárok vízét is felduzzasztják (Kányavár, Lenti, Szécsisziget). Stratégiai jelentőségüket bizonyítja, hogy háborúk alkalmával a szemben álló felek szinte mindig felégették egymás malmait, hogy ezzel is nehezítsék az ellátást. Kivétel a török hódoltság kora. Akkor mindkét félnek hosszú távon kellett gondolkodnia, és biztosítania ellátását. Ezért legtöbbször kölcsönösen békén hagyták egymás malmait. A malombirtokosok (tulajdonosok) malmaikat vagy maguk kezelték, vagy bérbe adták A maguk kezelésében lévő malmokban őrlőmolnárokat alkalmaztak, akik részesedésért dolgoztak

2 Kik építették a malmokat? A malmokat maguk a molnárok építették. A XVI. századból tudjuk, hogy a molnár famunkát végző mesterember. Csak a XVIII. századtól azonosul az őrlő személy fogalmával a molnár szó. Technikailag jól képzettek voltak, akik az építkezés elvégzésén kívül a működtetéshez is értettek, így valószínűleg egy-egy malom elkészültekor, ha nem is a mester, de valamelyik legény ott maradt őrölni, így azután a molnár szó jelentése is megváltozott. Az építő molnárból lassanként őrlő lett. Feltételezésemet az támasztja alá, hogy a molnárok végezték korábban a gátak, zsilipek építését is. Azok karbantartása is a molnárok feladata volt. így elég korán párhuzamosan űzték együtt a két mesterséget. A malmok elterjedtsége Mivel csak a vízimalmokkal foglalkozunk, meg kell állapítanunk, hogy a malmok sűrűsége a hegyvidéki patakoknál nagyobb, mint a sekélyebb völgyfenéken folyókén. Ennek oka, hogy a hegyesebb vidéken egy-egy vízfolyáson kevesebb a víz mennyisége, és a kisebb vízhozamot - a nagyobb esés mellett - sűrűbb malom telepítéssel jobban lehetett hasznosítani. Az itt vizsgált területen a malmok a középkor óta fából épültek. Ez az építőanyag kéznél volt. Zsúppal vagy náddal, nagyon ritkán zsindellyel fedték őket (pl. a csörgei malomnál). Szilárd építőanyagból (téglából) csak a XX. század elejétől épültek malmok. A malmok típusai A kerékre ható impulzus-erő alapján kialakult rendszerek szerint ismeretes a forgástengely alatt hajtó (alul csapott), a forgástengely felett hajtó (felül csapott), és a forgástengelyhez közel hajtó (derékba csapott) vízikerék

3. Alulcsapott vízikerekű malom Már az ókorban a rómaiak által használt malomtípus. Legelső ábrázolása a XII. századból ismert. A kora és ké-