Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Kaliczka László: Tummler Henrik (1748–1835), Bolgár Mihály (1861–1895)
96 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. . ÉVF. 2. SZ. Tümmler Henrik (1748-1835) Kaliczka László Tümmler Henrik a XVIII. század jeles vízépítő mérnöke. Születési idejét egyes források 1748. szeptember 2-re, mások az 1750-re teszik. Neve írásában is vannak bizonytalanságok: hol Tümmler, hol Thumler alakban olvassuk, de található Thümler formában is. Édesapja Tümmler György német származású molnár volt. Reisenkirchenben született 1722-ben. 1740-ben vándorolt Magyarországra. Veszprém városában telepedett le. Hat gyermeke közül Henrik és György neve maradt fenn Tümmler Henrik tanulmányait a veszprémi piaristáknál végezte. Molnár és vízépítő ismereteket is szerzett. Iskolai tanulmányai után, a kor szokásainak megfelelően vándorútra indult. Ausztria, Morvaország területén ismerkedett a választott szakmával. Koller Ignác, 1762-1773. között veszprémi püspök, támogatta tanulmányai végzésében. 100 forintot kapott bécsi építészeti tanulmányai idejére. Tümmler Henrik legismertebb műve a veszprémi vár vízellátása volt. A veszprémi vár - mint ismert - kiemelkedő sziklaszirten épült. A korábbi várkút a Szentháromság téren a török hódoltság idején beomlott. Koller püspök 1766 január 2-án szerződött Tümmler Györggyel, hogy a vár alatti Buhim-völgyből, az Úrkút-ból a vizet felnyomja 70 öl hosszú ólomcsövön, 23 öl magasságra a várba. (23 öl ss 43 m, 70 öl » 130 m). A feladat a XVIII. század második felében a kor technikai színvonalát tekintve igen jelentős volt. Tény, hogy 1767. szeptember 13-án megtörtént a csoda. Vízvezetéken a várba érkezett a víz. A vezeték teljes kiépítése 1769-ben fejeződött be. A feladat megoldása fontos művelődés- és technika-történeti esemény, amelyről ma már szinte megfeledkezett mindenki A műszaki megoldásról - sajnos - sem leírást, sem rajzi munkarészt nem sikerült fellelni. Tümmler Henriknek a veszprémi vár vízellátása mellett több említést érdemlő alkotása is volt. Többek közül kiemelhető a budai vár vízvezetéke, amely a Dunából kiemelt vizet szállította a Várba. További munkája volt a Sváb-hegy forrásvizeinek a várba vezetése. Székesfehérvár város területén, 1795. évben a ma is meglévő Királykút forrásvízét vezette a Nádor (ma Fő-) utcába a várat övező mocsaras területeken át, vörösfenyóból készített csöveken. A rendszer 1837-ig volt használatban. (A becsült távolság 500-1000 m lehetett.) A vízvezetékek mellett más építéseket is végzett. Veszprém megyében 24 vízimalom és 5 kálló-malom építése fűződik nevéhez. Szigliget, Hegymagas községek területén 4000 kat. hold lecsapolását oldotta meg, s a mai Veszprém megye területét érintően még a Marcal szabályozásával is foglalkozott. Az 1790. évi országgyűlési határozat után, Balla Antal mérnökkel együtt a Duna-Tisza összekötő csatorna létesítésén is gondolkozott. Állást foglalt a Balaton lecsapolás terveivel szemben. A vízépítés mellett további tevékenységére utalnak a veszprémi tűzoltószertár tervei, a vigyázó-torony tervei. Sokrétű kiviteli munkássága mellett elméleti tevékenysége említésre méltó. Négy kötetes hidraulika könyve "Belidor" címen készült. Balatonra vonatkozó mappáját a vármegyére hagyta. 1790-ben II. Lipót nemességet adományozott számára. Nemesi címerében szerepel a budavári kút. 1835. május 27-én halt meg. Szülővárosában, Veszprémben temették el. Tümmler Henrik korát megelőző műszaki megoldásokat alkalmazott. Gyakorlati és elméleti tevékenysége nyomán megérdemelné, hogy a vízgazdálkodás jeles személyei között - esetleg emléktáblával is - tartsuk számon. Irodalom: Dr. Lukacsics P.Dr. Pfeiffer J.: A Veszprémi Püspöki Vár a katholikus restauráció korában. 1933. Veszprém Egyházmegyei Könyvnyomda Bolgár Mihály (1861-1895) Kaliczka László Bolgár Mihály tanár a Hont megyei Gyerk községben született, földbirtokos családból. Iskoláit szülőföldjén, Esztergom, Nyitra és Kolozsvár városokban végezte. Középiskolai tanulmányai után a piarista rendbe lépett, pappá szentelték. 1886-ban természetlan-malhematika szakos tanári oklevelet szerzett. Rövid ideig Szegeden tanított, majd a haláláig Veszprém városában élt és dolgozott. A tanári munkája mellett a helyi meteorológiai állomás vezetője volt. Erre utal "Veszprém meteorológiai viszonyai és kútvizei" c. tanulmánya. "Hatalmas termetű, óriási erejű ember volt. Puszta kézzel követ tördelt" - írja róla a Veszprém Vármegye c lap 1917. április 15-i száma. Bolgár Mihály nagy energiát fektetett Veszprém város vízellátási kérdéseinek, ezen belül a város környéki források (Csatár, Fejes-völgy, Aranyosvölgy, Völgyi kút, Vámosi malom környéki források) vizsgálatára A források vízhozamai mellett mérte a vizek hőmérsékletét Ezeket az eredményeit az 1890/91.tanévben összegezte. A források mellett 96 kút vegyelemzését is elvégezte. Ezekhez dr. Cholnoky Ferenc orvostól kapott segítséget. Mindössze 27 kút vízét találta elfogadhatónak. Kassalka mérnök és a helyi tűzoltók segítségével néhány kút vízhozamát is megmérte. Mérési eredményeit 54 oldalas tanulmányban foglalta össze. Bolgár Mihály e tanulmánya döbbentette rá Veszprém vezetőit, hogy a város lakossága ásott kutakból nem látható el egészséges vízzel. A tanulmány így a város vízellátását megalapozó munkává vált. A tanulmány utalt ana is, hogy a biztonságos vízellátás a tűzkárok kivédéséhez is elengedhetetlen Javaslataiban a város vízellátását 3-4 vízbázisra kívánta alapozni. A városi vízmű kiépítése során ugyan eltértek javaslataitól, de feltáró, alapozó munkássága révén Bolgár Mihály neve elválaszthatatlanná vált a Veszprém városi vízmű létrehozásától. További témákkal is foglalkozott. Ilyen volt Veszprém megye vízrajzának feldolgozása, vagy Veszprém város villanyvilágításának kérdései. Nagyon rövid életet adott számára a Teremtő. Fiatalon, 34 évesen halt meg. Rövid élete során, főfoglalkozásán túl hihetetlenül nagy munkát végzett a források, kutak vizsgálata terén. Bár nem volt vízépítő-mérnök, de olyan sokat tett Veszprém város vízellátásáért, hogy joggal tarthatjuk nyilván a XIX század jeles vízgazdálkodási szakemberei között. Síija, más piarista rendtársaiéval együtt a veszprémi, Vámosi úti temetőben van. (Az Alsó-városi temetőből helyezték át ide). Nevét 1917től utca viselte 1950-ig. Ekkor megszűntették az elnevezést, majd a 70es évek végétől ismét megjelent neve a Látóhegyi vízfolyás mellett a város keleti szegélyén. Tevékenységét emléktábla jelölte a Vízmű gépháza falán. A második világháborút követően ez is eltűnt. Kívánatos volna, ha Veszprém városában a mai utódok a több mint 100 éve elhunyt Bolgár Mihály emléktáblájának elhelyezéséről ismét gondoskodnának.
