Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

2. szám - Pálfai Imre: A víz szerepe az Alföld fejlődésében

67 A víz szerepe az Alföld fejlődésében Pálfai Imre Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság 6720. Szeged, Stefánia 4. Kivonat: A Magyar Alföld fejlődését korlátozó, íII. veszélyeztető tényezők: az árvíz, a belvíz és az aszály. Az ezek elleni évszádos küzdelem a mai napig tart. Az árvízvédelmi rendszerek jelentős fejlesztésre, a belvízvédelmi rendszerek felújításra szorulnak. Az öntözőrendszerek jobb kihasználására és a rendszerek kibővítésére, valamint a halászat fejlesztésére a vízkészletek - középtávon - rendelkezésre állnak, távlatilag - az igényektől függően - tározással és/vagy vízátvezetéssel növelendők. A települések vízellátása általában elfogadható szintű, a szennyvízelvezetés és tisztítása terén viszont sok a tennivaló. Sajátos idegenforgalom vonzerőt jelentenek a folyók menti holtágak és a hévizek. A vízi közlekedés gyér, a vízerő-hasznosítás a térség energiaellátásában alárendelt szerepet játszik A II. Alföld-Kongresszuson, Békéscsabán 1998. december 13-án elhangzott előadás szövege Kulcsszavak: árvíz, belvíz, aszály, vízellátás, szennyvízelvezetés, holtágak, hévíz, vízi közlekedés. A víz - korlátokat és lehetőségeket egyaránt magában foglaló - szerepe az Alföld fejlődésében mindenkor kitüntetett, fontos szerep volt, s ez minden bizonnyal így lesz a jövőben is. A korlátok eltávolításához és a lehetőségek kihasználásához vízügyi-műszaki eszköztárat kell igénybe venni, korszerű vízgazdálkodási tevékenységet kell folytatni. Mielőtt ennek részleteire rátérnék, elöljáróban két "alaptételt" szeretnék kihangsúlyozni. Az egyik térbeli jellegű és így hangzik: az Alföld vízrajzilag nem önálló tájegység, hanem a Duna-medence, ezen belül a Kárpát-medence része, melyet ráadásul államhatárok is megosztanak. Ebből következik, hogy az Alföld vízviszonyait - a helyi adottságok mellett - az Alföldön kívüli és az országhatáron túli körülmények és események is befolyásolják, sőt több tekintetben alapvetően meghatározzák. Az Alföld vízrajzi kiszolgáltatottsága nem nélkülözheti a szomszédos területekkel és a szomszédos országokkal való szoros együttműködést. A másik "alaptétel" időbeli jellegű, de a medence jelleggel is összefügg, s úgy szól, hogy az Alföld éghajlatát nagyon változékony csapadék és hőmérsékleti, illetve párolgási viszonyok jellemzik, hosszú, gyakran több éves száraz és nedves periódusok váltogatják egymást, amelyek a medence jellegből következően a vízkészletek fokozatos kiürüléséhez, illetve túlzott fölhalmozódásához vezetnek, s szélsőséges vízállapotokat idéznek elő. A szélsőséges vízviszonyokhoz vagy alkalmazkodni kell (ez korlátozza a fejlődést), vagy valamilyen emberi beavatkozással, leginkább vízszabályozással, változtatni kell a szélsőséges vízviszonyokon (ez elősegíti a fejlődést). Az alábbiakban az általam legjellemzőbbnek vélt alföldi vízgazdálkodási problémákat és az azokból eredő feladatokat 12 pontban sorolom föl. 1. A folyók Alföldre érkező árvize valamikor hatalmas területeket öntött el, s ez a fejlődést erősen korlátozta. Ma már az árvízvédelmi rendszerek megakadályozzák az elöntéseket, azok rendszerint csak a folyók hullámterére terjednek ki, de az árvízvédelmi biztonság fenntartása, illetve több folyószakaszon - mindenekelőtt a Felső-Tisza és a Körösök mentén - a biztonság növelése, a védelmi rendszerek korszerűsítését és fejlesztését igényli (a Duna, a Tisza, a Körösök, a Maros és a többi folyó alföldi szakasza mentén összesen közel 4 000 km árvízvédelmi töltés húzódik). A tét nagy, hiszen a töltések közé szorított árvizek az Alföld területének kb. egyharmadát fenyegetik. Az árvízvédelem terén, mivel közös ügyről van szó, a nemzetközi együttműködés kiemelt fontosságú. 2. Az Alföld különleges sajátossága a belvíz, amely időnként hatalmas területeket (esetenként több százezer hektárt) önt el, korlátozva így a mezőgazdasági termelést, de a települések fejlődését is. Belvízvédelmi rendszerek létesítésével és működtetésével a belvízkárokat mérsékelni lehetett, de e rendszereknél komoly felújítási munkákra van szükség, továbbá bizonyos földhasználati változtatásokra is gondolni kell. (Az erősen belvizes területek művelés alóli kivonása, az ú.n. vizes élőhelyek kialakítása, e területeken tározók és halastavak létesítése is szóba jöhet). Nem kis gond a mintegy 40 000 km-es belvízcsatorna-hálózat és a többszáz belvízi szivattyútelep fenntartása, működő képességének megőrzése, végül a káros víz-elöntések megszüntetése, a belvizek levezetése. 3. Gyakori jelenség az Alföldön az aszály, amely ugyancsak korlátozó és a termelés biztonságát veszélyeztető tényező a mezőgazdaságban. A hagyományos agrotechnikai módszerek, pl. a természetes csapadék minél nagyobb hányadának megőrzése mellett az öntözés bevezetése, illetve szélesebb körű elterjesztése teremthet nagyobb biztonságot és kibontakozási lehetőséget a mezőgazdaság számára. Ehhez az öntöző-műveket - a fölmerülő igények szerint - korszerűsíteni és fejleszteni kell. Az Alföldön jelenleg a mezőgazdaságilag müveit területnek csupán 8 %-át öntözik. Az öntözővíz-szállítási célból épített csatornák hossza mindössze 400 km, de - kihasználva a sajátos alföldi lehetőséget - a belvízcsatornák jó részét is igénybe veszik öntözővíz-szállításra, azaz azokat kettős célra hasznosítják. 4. Az Alföldön átfutó folyók vízkészlete, a tározók vízkészlet-növelő hatását is számításba véve, lehetővé teszi a jelenlegi öntözési, ipari és egyéb (pl. hal-gazdasági) vízigények kielégítését. A készletek egyenlőtlen területi eloszlása miatt (a vízkészletek zöme a Dunában van) nagyobb arányú vízigény növekedés, ami távlatilag bekövetkezhet, csak újabb - hazai vagy külföldi - tározókkal, illetve a Dunából a Tisza-völgybe történő víz-átvezetéssel, esetleg más (külföldi) vízátvezetéssel lenne kielégíthető. 5. Az Alföldfelszín alatti vízkészlete mennyiségi és minőségi szempontból is általában jó lehetőséget teremt a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátásra, azonban a fejlődést korlátozhatja, ha a vízkitermelés meghaladja az utánpótlódó mennyiséget, illetve ha a vízkészlet elszeny-