Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Mosonyi Emil: Hozzászólás Bezdán Mária: „Kölcsönhatások a Tisza-vízgyűjtő folyóin” című, a Hidrológiai Közlöny 1998. 4. számában megjelent dolgozatához
50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. Duzzasztási görbék meghatározása a Tiszán Ha a Bodrogon érkező vízmennyiség az átlagos TiszaBodrog vízhozam-aránynak megfelelő normális értéket meghaladja, akkor a Tiszán duzzasztási, a Bodrogon pedig süllyedési görbe keletkezik, az ellentétes esetben pedig a Tiszán jön létre süllyedési, a Bodrogon pedig duzzasztási görbe Első esetben a tiszai duzzasztási görbék keletkezésekor a Bodrog, a második esetben létrejövő Bodrog-duzzasztásnál pedig a Tisza átlagon felüli vízmennyiségei a tokaji szelvényben elképzelt duzzasztó művel egyenértékű hatást okoznak A természetes duzzasztási görbék az összefolyástól, Tokajtól indulnak ki, míg a tervezett mű által majd létrejövő duzzasztás Rázompusztánál kezdődik. Ahhoz tehát, hogy egy meghatározott érkező vízmennyiséghez tartozó duzzasztási görbének megfelelő természetes duzzasztási esetet kiválaszthassuk, előbb a szóban forgó vízmennyiséghez tartozó, duzzasztás okozta, Rázompuszta-Tokaj közötti vízszín emelkedést kell megállapítanunk. Mivel a tokaji összefolyás a tervezett duzzasztóműhöz közel fekszik, és így a duzzasztott vízszín első, laposan ívelő szakaszába esik, a Rázompuszta-Tokaj közötti vízszín-különbség kicsiny, ezért annak értéke kielégítő pontossággal még közelítő eljárással is meghatározható. A Rázompuszta-Tokaj közötti vízszín emelkedésnek, tehát a duzzasztási görbe alsó szakaszának két határérték közé kell esnie. Egy tetszőleges rázompusztai duzzasztási szinthez tartozó tokaji vízszín emelkedés ugyanis nem haladhatja meg a szóban forgó rázompusztai vízszínhez az összefüggő vízállások alapján tartozó tokaji vízállást. Ez közvetlenül belátható. A duzzasztott vízszín meghatározott állandó magasságban tartásához ugyanis a gát vasszerkezetét úgy kell kezelni, hogy a gát emésztése mindenkor az érkező vízmennyiséggel egyenlő legyen. Az érkező vízmennyiség növekedésével tehát az átfolyási szelvény is növelendő, mégpedig úgy, hogy amikor már a duzzasztási magassággal egyenlő rázompusztai természetes vízálláshoz tartozó vízmennyiség érkezik, akkor a túlduzzasztás elkerülése végett a szelvénynek is teljesen szabadnak kell lennie. Más szóval: egy meghatározott szintű duzzasztáshoz tartozó duzzasztási görbék határhelyzete a szóban forgó szinthez tartozó természetes vízállás. A fentiekből természetszerűleg az is következik, hogy valamely tetszőleges duzzasztási szinthez tartozó görbék meghatározásának nincs értelme olyan vízhozamoknál, amelyek a duzzasztási szinttel egyenlő természetes vízálláshoz tartozó vízmennyiség értékénél nagyobbak Másik határérték a rázompusztai duzzasztási magassággal megegyező, és a Rázompuszta-Tokaj közötti szakaszon vízszintesen kialakuló vízszín, ami elméletileg csak a vízhozamnak zérus értékre lecsökkent határesetében állhatna elő, de gyakorlatilag a tokaji eddig előfordult legkisebb vízhozamokhoz (50-60 m 3/s) is hozzá rendelhető. A két határérték között azután, minthogy a fent levezetett felső határértékhez tartozó tokaji vízszín emelkedés nem túlságosan nagy, közelítő számítással is kielégítő pontossággal meghatározható a különböző rázompusztai vízhozamokhoz és különböző duzzasztási magasságokhoz tartozó tokaji vízszín. Most már feladatunk lényegében az, hogy az átlagon felüli Bodrog-vízhozam következtében létre jövő és Tokajtól kiinduló olyan természetes duzzasztási görbéket keressünk, amelyek minket érdeklő tokaji vízhozamokból indulnak ki, és a duzzasztás határa felett átmennek a tetőző vízállások összetartozó vonalába. Ha az utóbbi feltétel kielégítést nyer, akkor a szóban forgó duzzasztási görbét jellemző tiszai vízhozam a duzzasztás határa feletti valamelyik szelvény vízmennyiség-görbéjén megállapítható. Ennek szemmel tartása azért fontos, mert, ha a duzzasztott térben hirtelen áradó, vagy apadó hullámok érkeznek, akkor a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján szerkesztett ú. n. közepes vízmennyiség-görbékből vehető értékek nem adják meg kielégítő pontossággal a tényleges vízhozamot. Hasonló meggondolásokkal az átlagon felüli Tisza-vízhozamok okozta duzzasztási esetek felhasználásával meghatározhatók a különböző tokaji vízszínekhez és a Bodrogon érkező különböző vízmennyiségekhez tartozó duzzasztási görbék a Bodrogon. Ha már most - egy adott esetben - a rázompusztai szelvényben meghatározott valamely magassághoz és tetszőleges Bodrog- és Tisza-vízhozamokhoz tartozó duzzasztási viszonyok feltárása képezi feladatunkat, akkor először a szóban forgó rázompusztai szinthez és az egyesült Tisza-Bodrog vízmennyiséghez tartozó rázompuszta-tokaji vízsín emelkedést kell kiszámítanunk, majd az így megállapított tokaji vízszínből kiinduló és rész-vízmennyiségekhez tartozó - esetleg az egyik folyóra süllyedési - görbéket kell külön-külön a Tiszára és Bodrogra kikeresnünk. Az alapelvek tárgyalása után a tiszai duzzasztási görbék meghatározásának részletes menetét az alábbiakban lépésről-lépésre ismertetem. A meghatározás részletei A tiszai vízállás adatok alapján kikerestünk olyan előforduló eseteket, amikor a Bodrog aránytalanul nagy vízhozama Tokaj felett duzzasztást hozott létre a Tiszán. Ezeknek az eseteknek a kikeresése igen egyszerű, t. i. azon az alapelven nyugszik, hogy a tiszai duzzasztás esetében a tiszaberceli ás tokaji vízállások különbségének minimálisnak kell lennie. A Tisza tokaji szakaszán kimutatható számottevő mederváltozás miatt csak az utolsó 18 év adatait vehettük figyelembe. A természetes módon létrejött duzzasztási esetek közül kiválasztottuk azokat, amelyeknél egyrészt a létrejött tiszai vízszínvonal a minket érdeklő tokaji vízszínek környezetében helyezkedett el, másrészt pedig a duzzasztás határán felül - Záhony fölött - a normális összetartozó vízállások vonalába illeszkedett be. A 93,50 és 96,00 m A.f. (orsz.) tokaji szintek (350-600 cmes tokaji vízállások) közötti duzzasztási eseteket, amelyek az összetartozó vízállások hossz-szelvényével történő ellenőrzés szerint Záhony felett a normális tetőző vízállás vonalába mennek át, négy csoportba foglalva osztottuk, amelyek mindegyikét a csoporthoz tartozó tokaji vízállások középértéke jellemez. Bármelyik duzzasztási eset csak úgy használható fel a továbbiakban, ha meg tudjuk állapítani az érkező tiszai vízhozamot. Minthogy mindegyik esetben a vízszín Záhony közelében átmegy az összetartozó vízállások vonalába, a záhonyi vízállással egyértelműen jellemezhető a