Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

379 borította a vízfelszínt, amelynek az állománya uralkodó volt még október 12-én is. A békatutaj csak elvétve fordult elő a sűrű békalencse állománya között. A víz fekete, bűzös volt szinte minden mintavétel idején 7. Zimányi-berek Márciusban még nem volt hínámövényzete. Június 1 -jén C. demersum és L. trisulca állománya borította. A víz hullámzása D. magna tartóspeték óriási tömegét sodorta a partra, amelyek nagy része a hullámverés hatására szárazra került (lehetséges, hogy a tartóspete képzéssel az állatok előre vetítették a várható és bekövetkezett halpusztulást, csak mi nem értettük őket?). Júliusban és októberben fonalas alga és L. trisulca kevert állománya borította az élőhelyet 8. Elárasztott területen kívüli mintavételi hely A lehetőségek közül a Ceratophyllum demersum-mal borított részt választottuk. Eredmények Az élőhelyek fajszegények voltak, három faj jelenlétét tudtuk csupán kimutatni. A Zala melletti, a Diás-szigeü és a Kereszt-csatorna melletti mintavételi helyeken találtunk csak lárvákat. A bevonatlakó fajok hőigénye magasabb, mint amilyen vízhőmérsékletek márciusban előfordulnak, ezért törvényszerűen csak a vegetációs idő későbbi szakaszában jelennek meg. Június elején a fajok száma 6-ra nőtt, azonban csak a Psectrocladius simulans és a Thienemanniola ploenensis a valódi bevonatlakó, a többi faj üledéklakó és kényszerből választotta a víztérben való életmódot az üledékben uralkodó anaerob viszonyok miatt. A Thienemanniola ploenensis a magyar faunára új árvaszúnyog faj. A szakirodalom szerint elsősorban bevonatlakó. Feltűnő volt a nagy egyedszáma júniusban az Ingói-berekben. A Glyptotendipes fajok viszont tipikus üledéklakók, alkalmazkodó képességük miatt azonban a bevontban is gyakoriak. A Kis-Balatonban uralkodó sajátságosságok miatt az oxigénhiány is a víztérbe kényszeríti az ide tartozó fajok egyedeit Alkalmazkodó képességük eredményezi, hogy esetenként magas egyedsűrűségben találjuk meg például a Glyptotendipes barbipes nevű fajt. A Terelő-töltésnél az áramló víz okozza a magas állatsűrűséget változatlanul. Júniusban egyetlen faj, a Chironomus annularius volt az egyeduralkodó. Zimányi berek bevonat világa gyakorlatilag üresnek tekinthető ugyanúgy, mint az elárasztásra váró vizsgálati terület 1. táblázat: Árvaszúnyog fajok dominancia viszonyai a Kis-Balaton Védőrendszer 11. ütemében -1997. Zala Diás BukóD-Ko InTerelő /.ima ÁraszFajok melsziél resztgóitöltés -nyitás elő lett get csat. berek berek -tti ter. Chironomus Ihummi 7.5 3,75 0 7.5 0 0 0 3,75 Cricotopus bicinctus 0 0 11,25 0 0 0 0 0 Glyptotendipes paJlens 0 0 0 0 4 0 0 0 Camptochironomus tentans 0 0 0 0 0 44,4 0 0 Chironomus annularius 0 0 5 69,13 30 869 10 0 Chironomus plumosus 8 0 0 0 0 0 0 0 Chironomus riparius 3,75 3,75 0 0 3,75 574,25 0 0 Cricotopus algarum 0 0 3,75 0 0 0 0 0 Cricotopus bicinctus 4 4 0 4 0 0 0 0 Cricotopus sytvesíris 0 0 0 3,75 0 0 0 0 Einfeldia pectoralis 0 0 3,75 0 0 0 0 0 glyptotendipes barbipes 0 0 3,75 0 35.25 29.75 0 0 dlyptotendipes pallens 7 Uacropelopia nebulosa 0,00 0,00 0,00 3,70 0,00 0,00 3,75 0,00 Procladius choreus 0 0 3,75 0 0 0 0 0 Psectrocladius simulans 0 0 0 14,81 0 0 0 0 Thienemanniella clavicornis 0 0 103,75 0 0 0 0 0 Thienemanniola ploenensis 0 0 0 1,88 1,85 526 0 0 Júliusban 7 faj jelenlétét sikerült kimutatni. A mintavételi helyek többségén az egyedsűrűség alacsony volt, az életközösséget - ha kialakult- egy-két faj alkotta. A Bukóéi azonban kivétel, mert itt 4 fajt találtunk, bár egyedsűrűségük nagyon alacsony volt. A Terelő-töltésnél a Chironomus riparius a bőséges baktérium táplálékforrás miatt ért el magas egyedsűrűséget, de a Glyptotendipes barbipes népessége is nőtt az előző időszakhoz viszonyítva. A Zimányi-berek és az árasztás előtti kisérleü térség a vizsgálati időszakban üres volt. Október 11-én a bevonatban élő árvaszúnyog faunát 10 faj alkotta. A Déli Keresztcsatománál, a Zimányi-berekben és az új területen nem találtunk állatokat. A Terelő töltésnél 3 fáj alkotta a bevonat faunát. Ezek közül különösen a Chironomus riparius jelent meg tömegesen. A Thienemanniella clavicornis a Bukóélnél volt kimutatható, amely hazánk faunájában új. Az ott jelenlévő 3 faj közül a legnagyobb egyedsűrűséget alkotta. A hazai faunában most először talált másik, a Thienemanniola ploenensis faj egyedszáma ebben az esetben nagyon visszaesett (/. táblázat). A Camptochironomus tentans nevű faj szubdomináns volt ebben az időszakban. Üledéklakó fajként ismertük eddig, mostantól tudjuk, hogy nem csupán képes a bevonatban élni, de akár magas egyedsűrűséget is elérhet. A korábbi években, 1993-ban már sikerült kimutatnom tömeges jelenlétét az üledékfaunában. Tömeges kirepülését is megfigyelhettük a kora tavaszi időszakban. Ezt követően évekre eltűnt. Várható a kora tavaszi, a felmelegedés ütemétől függően márciusi, vagy áprilisi tömeges megjelenése imágóként Az őszi egyedsűrűség alapján joggal feltételezhető, hogy ez a nagytestű faj képez rovarfelhőket 1998 tavaszán Az egyes mintavételi helyeken az árvaszúnyog fajok lárváinak összességét tekintve látható, hogy általánosságban az alacsony értékek jellemzők. A lárvák egyed-sűrüsége négyzetméterenként a 100 egyedet alig néhány esetben haladta meg Az alacsony fajszám volt jellemző Kivételt jelentett az Ingói-berek, ahol júniusban 4445 lárva volt négyzetméterenként, a mostani vizsgálati évben a legnagyobb érték. A további időszakban azonban már nagyon alacsony értékeket találtunk. A Terelő töltésnél a legmagasabb lárva egyedsűrűség alig haladta meg a 2500 egyedet. Ez a maximum június elején volt, a további mintavételek idején: júliusban és októberben viszont már ez az érték 1500 lárva körül volt négyzetméterenként. Árvaszúnyog-lárvák biomasszája A Zala mellett (1. mintavételi hely) 140 mg volt négyzetméterenként A Déli Keresztcsatornánál 20 mg fölött a Diás szigeten pedig 20 mg alatt volt. A többi helyen az 1 mg-ot sem érte el (3. ábra). Júniusban a Déli Kereszt csatornánál 50 mg-ra nőtt, de az Ingói-berekben 270 mg-ot, a Terelő-töltésnél 1180 mg-ot ért el. A többi helyen 1 mg körüli, esetenként ez alatti volt a biomassza mért tömege. Július 9-én a biomassza értéke a Bukóélnél 70 mg, a Terelő töltésnél pedig 260 mg volt, a többi mintavételi helyen viszont az 1 mg-ot sem érte eL Októberben a Zala mellett 10 mg-ra nőtt a biomassza értéke, a Bukóélnél 8 mg volt, az Ingói-berekben elérte a 17 mg-ot, a Terelő-töltésnél pedig kiugróan magas 460 mg volt négyzetméterenként «00 'VX: mémi.wir* Myrta ( 991.) Kb-Bataüa IdMabfaA ————j" — ">»»ot 500 0 - ^ ; ; J-I r ! í í ii a 2 a |= 1 ! 1 !• 2. ábra Árvaszúnyog-lárvák egyedsűrűségének szezonális dinamikája az egyes mintavételi helyeken a Kis-Balaton Védőrendszer II. ütemében