Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

369 A zooplankton, a meio- és a makrozoobentosz mennyisége, faji összetétele a Velencei-tóban Reskóné Nagy Mária, *Ponyi Jenő, *'Szító András Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, Székesfehérvár, *MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany, ** Hal tenyésztési Kutatóintézet, Szarvas Kivonat: A zooplanktont 11 Cladocera, 7 Copepoda és 2 Ostracoda fej alkotta. A teljes rákplankton egyedszáma a vizsgált időszakban 28-520 egyed/liter között változott. A meiobentoszt alkotó fejők egyedszáma 50-475 egyed/dm

3 volt, a fajösszetétel a különböző gyűjtőhelyeken eltért egymástól. A dominancia viszonyok alapján a Német tisztás és a Fürdető hasonlított legjobban egymásra. Az üledékből kimutatott rákok taxonszáma 32, megoszlásuk a kővetkező volt: Cladocera: 9, Copepoda. 15, Ostracoda: 5, Isopoda: 1. A Copepoda/Cladocera és a Nematoda/Copepoda arányok együttes alkalmazása lehetőséget kínál a tó vízminőségi tájainak jellemzésére és a változások nyomonkövetésére Az üledékfaunát 8 árvaszúnyog faj alkotta, amelyek a környezeti tényezők hatásaival szemben kivétel nélkül tág türésűek. Közülük a Procladius choreus, a Tanypus punctipennis és a Macropelopia nebulosa ragadozó, a többi alga- és detritusz fogyasztó (Kiefferulus tendipediformis, Microchironomus conjugens, Dicrotendipes tritomus, Cladotanytarsus mancus és Glyptotendipes barbipes) Az árvaszúnyog fajok egyedsűrűsége 0-250 egyed/m

2 között változott. Színező elemként egy tegzes (Hydropsyche bulgaromanorum) és egy Oiigochaeta faj (Psammoryctides albicola) fordult még elő. Az üledékfauna folyamatos jelenléte a szezon folyamán azt jelenti, hogy ott az ökológiai állapotok megfelelőek (jók, vagy elegendőek) ahhoz, hogy a legtűrőképesebb fajok az adott élőhelyen megéljenek. Az (lledékfauna jelenléte főbb halfaj táplálékforrása miatt is fontos. Ilyen nézőpontból megállapítható, hogy a legjobb halnevelő a Fürdető és a Kajak pálya térsége volt a vizsgált évben Kulcsszavak: tó, fauna, zooplankton, meiobentosz, makrozoobentosz. Bevezetés A rendkívül sekély Velencei-tó vízminőségét, ökológiai állapotát az időjárási tényezők mindenkor érzékenyen érintették. Az 1980-as évek végétől tartó szárazság következtében kialakult vízhiány hatására a tó víz-szintje drasztikusan lecsökkent, vízminősége veszélybe került, a jelentős betöményedés mellett az eutrofizálódás jelei mutatkoztak. 1993tól a karsztvizes vízpótlás és a növekvő csapadékmennyiség hatására a vízmtnöségromlás megállt, két éven belül a tó ökológiai állapota már stabilizálódni látszott Korábbi tapasztalatainkból tudjuk, hogy ez a stabilitás egy biológiai rendszeren nyugvó, külső hatásra könnyen reagáló labilis állapot (Ponyi, 1976, Ponyi, 1995; Reskó N. M„ 1997). Célunk e rendszer minél átfogóbb megismerése, amely a víz kémiai és fizikai tulajdonságainak ismeretén túl annak élőlény-együttesei által hordozott információit is magába foglalja. Jelen kutatás keretében ebből a mind ez ideig hiányos hidrozoológiai háttér (zooplankton, meiobentosz, makrozoobentosz) vizsgálatát tűztük ki célul. Anyag és módszer A tó vízminőségének általános jellemzésére 5 mintavételi területet választottunk ki (Német-, Lángi-, Gárdonyi Nagy tisztás, Fürdető és Kajak-pálya térségei), ahol 1997. április 18 és szeptember 19. között vizsgáltuk a rákplankton, a meiobentosz és a makrozoobentosz mennyiségi ill. faji összetételét. A mintavételeket kis hajóról végeztük. A zooplankton-mintákat 3 literes Meyer-féle palack segítségével gyűjtöttük, úgy, hogy fiiggély mentén három különböző mélységből merített mintát vettünk. Homogenizálás után a mennyiségi és a minőségi vizsgálatokat formaiinnal tartósított mintákból végeztük. A meionbenthosz minták gyűjtéséhez Hargrave-féle mintavevőt, a makrozoobenthos mintákhoz pedig Ekman-Birge gyűjtőeszközt használtunk. Az állatok számolása, határozása tartósított mintákból történt. Meiobenthos alatt az 5 mm, és ez alatti méretű állati szervezeteket értjük. A vizsgálatok során megszámoltuk a mintákban talált összes állati szervezetet, melyeknek legkisebb mérete 90 |jm felett volt. A következő állatcsoportokat figyeltük meg: Nematoda, Copepoda, Cladocera, Ostracoda, Isopoda, Oiigochaeta és Chironomida lárvák. Faji pontosságig csak a rákokat határoztuk meg Az üledékfauna kinyeréséhez az üledékmintákat a helyszínen 250 (ím szemböségü szitaszövetből készült hálón átmostuk, és hűtve laboratóriumba szállítottuk. A mintákból az állatokat sztereo mikroszkóp segítségével (nagyítás. 2,5-3,6-szoros) élő állapotban nyertük ki, majd a különböző állatcsoportokat elkülönítettük. Határozásig 80 %-os alkoholban konzerváltuk. Határozáshoz a megjelölt forrásokat használtuk (Bíró, 1981; Cranston et al., 1983; Fittkau 1962; Fittkau etai, 1983; Hirvenoja, 1973; Pinderetal, 1983). Eredmények 1. táblázat. Planktonrákok előfordulása 1997-ben különböző évszakokban és gyűjtési helyeken Fajok Német Lán Gárd.N Fürdető Kajak Fajok t|n|Ó t|n ö T|N|Ö t|n|ö t|n|ó Cladocera Bosmina longirostris v. pellucida Bosmina longirostris v. similis Ceriodaphnia laticaudata Ceriodaphnia quadrangula Chydorus sphaericus Daphnia longispina Diaphanosoma cf. mongolianum Moina brachiata Leydigia acanthocercoides Pleuroxus aduncus Simocephalus vetulus + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + Copepoda Acanthocyclops robustus f. limnetica Arctodiaptomus bacillifer Cyclops str. strenuus Cyclops vicinus Mesocyclops leuckarti Paracyclops fimbriatus Thermocyclops crassus + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + Ostracoda Candona sp. Ilyocypris brady + + + + + Magyarázat: T = tavasz, N = nyár, Ő = ősz. A zooplankton vizsglatokat összesítve a Velencei-tavi gyűjtések során 11 Cladocera, 7 Copepoda és 2 Ostracoda taxont mutattunk ki (l. táblázat) A teljes rákplankton egyedszáma a vizsgált időszakban 28520 egyed.dm"

3 között változott. A Cladocerák egyedszáma a vízvirágzás időszakában (június) 80-299 egyed.dm 3-re emelekedett, szemben az előző hónap 10-48 egyed/dm"

3 értékével. A teljes rákplankton egyedszám adatait vizsgálva megállapítható, hogy májusban és júniusban az értékek nagyságrendben a gyűjtőhelyeken nem különböznek egymástól. Nagyobb eltérések csak júliusban és szeptemberben figyelhetők meg (2. táblázat). A teljes rákplanktonon belül a Copepoda nauplius lárvák %-os előfordulása június hónapban a legnagyobb mértékű Microcystis aeruginosa okozta algásodás idején visszaszorult. A számadatok szerint, amikor a teljes ráplankton egyedszámokat Cladocera és Copepoda csoportokra bontjuk szét, látható,