Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

370 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. hogy a toxin termelőnek tartott kékalga elszaporodása idején a Cladocera egyedszáma megemelkedett. Ez a jelenség esetünkben jól leírható a Copepoda/Cladocera aránnyal is, ahol az arányokból a Cladocerák előretörése vagy visszaszorulása világosan látszik (3. táblázat). 2. táblázat. A teljes rákplankton előfordulása 1997-ben a különböző gyűjtési helyeken (e/liter) Gyűjtési Német Lángi GárdoFürdeKajak idő t. t. nyi t tő p. 04.18. 119 05.09. 144 208 260 200 184 06.25. 200 280 200 340 520 07.18. 98 42 250 280 364 09.19. 91 130 143 247 28 3. táblázat. Copepoda/Cladocera arány a különböző gyűjtési területeken Gyajtésf idö Német t Clad./Cop. Lángit Clad./Cop. Gárd. t Clad./Cop. Fürdető Clad./Cop. Kajak p. Clad./Cop. 04.18. 12,2 05.09. 2,0 7,7 7,7 19,0 4,8 06.25. 1,5 0,5 0,5 0,4 0,7 07.18. 19,0 19,0 0,9 1,0 0,6 09.19. 6,0 1,5 1,2 5,3 1,0 A vízvirágzás idején a Cladocera egyedszámának megemelkedét a következő 3 fej okozta: Ceriodaphnia quadangula, Daphnia longispma és Diaphonosoma cf. mongolianum. A meiobentosz fajok egyedszáma a vizsgálati periódusban 50-520 dám

1 között változott (4. táblázat) Az üledékból kimutatott rákok taxonszáma 32 volt, megoszlásuk szerint 9 Cladocera, 15 Copepoda, 5 Ostracoda, 1. Isopoda. Összetételük a különböző gyűjtőhelyeken eltért egymástól. A dominanciaviszonyok alapján a Német tisztás és a Fürdető hasonlított a legjobban egymásra. 4. táblázat. A meiobentosz fajok egyedszáma 1997-ben a különböző gyűjtőhelyeken (e/dm

2) Gyűjtési idő Német tisztás Lángi tisztás Gárdonyi N. t Fürdető Kajak pálya 04.18. 235 05.09. 75 225 345 475 265 07.18. 180 85 165 180 235 09.19. 50 100 165 520 300 Korábbi adatok összehasonlításából (Gulyás, 1972, 1980) kiderült, hogy a Cladocera fajok száma 12-vel volt kevesebb 1997-ben, mint a 70-es évek közepén. Mást mulat a Copepoda fejők összevetése: a mi vizsgálataink szerint a fejők száma majdnem megduplázódott Ez a jelenség nagyon hasonlít a Balaton planktonjában lezajlott változásokra, ahol az 50-es évek végén a 60-as évek elején a Cyclops fajok száma kevés volt, a 80-as évekre fejszámuk megnőtt, s egyes, korábban nem ismert fejők pl. Acanthocyclops rubustus f. limnetica populációt megugrottak A fenti összehasonlítás lehet, hogy torzítja a változásokat, de az biztosan látszik, hogy a velencei-tavi rendszerben jelentős átalakulásoknak kellett bekövetkezni. A planktonrendszer átformálódására más jelek is utalnak. Még 1977-ben is az Arctodiaptomus bacillifer ritka fajnak számított, jelenleg az egyik leggyakoribb fej. A változásokat bizonyító további tények közé tartozik a planktonrákok mennyiségi viszonyainak megváltozása. Az összes planktonrák egyedszáma a teljes vizsgálati periódusban 28-364 e/lit. között változott, amely érték egy nagyságrenddel nagyobb annál, amit Gulyás talált 1971 -ben (Gulyás. 1972). A makrozoobentoszhoz sorolt, 250 |Jm feletti szervezetek vizsgálata során 8 árvaszúnyog fejt találtunk, amelyek a környezeti tényezők hatásaival szemben ki-vétel nélkül tág türésüek (5. táblázat). Közülük a Procaldius choreus, a Tanypus punctipermis és a Macropelopia nebulosa ragadozó, a többi alga- és detritusz fogyasztó (Kiefferulus tendipediformis, Microchironomus conjugens, Dicrotendipes tritomus, Cladotanytarsus mancus és Glyptotendipes barbipes). 5. táblázat. Árvaszúnyog fajok gyakorisága (%) a Velencei - tóban (1997.) Fai % Microchironomus conjugens 27 Procladius choreus 27 Tanypus punctipennis 10 Kiefferulus tendipediformis 7 Dicrotendipes tritomus 3 C ladotanytarsus mancus 3 Uacropelopia nebulosa 3 Glyptotendipes barbipes 3 Táplálék konkurencia az előbbi fajok közül fordul elő, míg a növény- és detrituszevők között a bőséges táplálékforrás miatt feltételezhetően ez csak formális. Az árvaszúnyog fajok egyedsürűsége 0-250 egyed/dm

2 között változott. Nemcsak a szezonális ingadozás volt nagy az egyed-sűrűségben, de az egyes mintavételi helyeken azonos időben talált állatok mennyisége is szélsőségesen tág határok között ingadozott. Színező elemként egy tegzes (Hydropsyche bulgaromanorum ) és egy Oligochaeta fej (Psammoryctides albicola) fordult még elő. Májusban a Német tisztás kiugróan magas árvaszúnyog egyedsűrűséget és biomasszát mutatott, de a szezon további részében az üledékfeuna a tartós, vagy állandó oxigénhiány miatt eltűnt Hasonló esetet tapasztaltunk a Gárdonyi Nagy-tisztáson, és a Lángi tisztáson A Gárdonyi Nagy-tisztás kotort terület ezért az üledéklakók számára az élőhely tápanyag-kínálata kevés. A Fürdető és a Kajak pálya térségében jóval több árvaszúnyog fej alkotta a faunát. Egyedszámuk és biomasszájuk között szezonális ingadozás alig látszott, jelenlétüket a vegetációs időszak kezdetétől a végéig igazoltuk. Értékelés és következtetések Egyes irodalmi adatok szerint, a Nematoda / Copepoda aránnyal jellemezni lehet az ú. n. szerves anyagok jelenlétének, a "szennyezettségnek" a mértékét. Ha a hányados 1 felett van, valamilyen mértékű "szennyezéssel" kell számolnunk, ha ez az érték 1 alatt van, akkor a víziszap határ állapota kiegyensúlyozottnak tekinthető. Nyáron, a Kajak-pályán nyert alacsony érték tűnik elgondolkodtatónak. Elképzelhető, hogy több adat birtokában a víz-iszap határon uralkodó környezeti viszonyok e hányadossal jól jellemezhetők lesznek. Az üledékfaunát képező állatfajoknak a teljes vegetációs időszakot átfogó jelenléte feltételezi, hogy legalább a szélsőséges tűrőképességü fajok életfeltételei adottak voltak. A Microchironomus conjugens és a Kiefferulus tendipediformis azonban az olyan árvaszúnyog fajok közé tartozik, amely az oldott oxigén hiányát nem képes a végsőkig tolerálni úgy, mint a Procladius choreus. Legalább nyomokban állandóan igénylik az oldott oxigént. Időnkénti eltűnésük egy-egy élőhelyről azt jelzi, hogy ahol korábban megtaláltuk az említett fajok egyedeit, azokon a helyeken gyakori és tartós oxigén-hiány van. Ilyen a Német tisztás, a Gárdonyi Nagy-tisztás és a Lángi tisztás. Ebből következik, hogy a vizsgált területek között a haltermő-képesség sorrendje a legjobbtól távolodva a következő: Fürdető, Kajak pálya, Lángi tisztás, Gárdonyi Nagy tisztás és a Német tisztás A fitofág Microchironomus conjugens és a ragadozó Procladius choreus azonos gyakorisága egyértelműen igazolja, hogy az árvaszúnyog fejők előfordulását nem a táplálékforrás, hanem az oxigén ellátottság szabja meg. Összefoglalás A Velencei-tó 5 gyűjtőhelyén vizsgáltuk a rákplankton, a meiobentos és a makrozoobentosz minőségi és mennyiségi összetételét 1997. tavaszától szeptember végéig. Megállapítható, hogy a planktonikus és bentikus kisrákokat egymástól nem lehet elkülöníteni, mivel a vé-