Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

363 mintázata alapján, amelyet oldalnézetben jól kivehető, hosszú hasábok díszítenek (4. ábra). Két, a Chydoridae családba tartozó, a magyar faunára új faj is előkerült a Szigetközből. A Rhynchotalona falcala egy példányát találtuk meg, erről a fajról Gulyás (1974) is közölt ábrát. A jellegzetes külsejű fajt az 5. és 6. ábra mutatja be. Gyakoribb, hosszabb ideje már, több mintában is megtaláltuk a Pleuroxus denticulatus fajt, amely csak a 70-es évek óta ismert Európában. A 7. ábra mutatja be a nőstény habitus képét, míg a 8. ábrán jellegzetes utópotrohát ábrázoltuk, az utópotroh disztális része a háti szélén kisebb-nagyobb mértékben kidudorodik, ezen 2-3 nagyobb fogat visel. A taxonómiai kiigazítások az alábbiakban foglalhatók össze az ágascsápú rákoknál: Dumont & Pensaert (1983) revideálta a Scapholeberis nemzetséget, új alcsaládot vezetett be. Eredményeik szerint a S. kingi Európában nem fordul elő, hanem a S. rammneri Dumont & Pensaert él ezen a földrészen, így hazánkban is. Új nemzetséget is leírtak, ide sorolták a S. aurita-t, ennek Megafenestra aurita (Fischer, 1849) az érvényes neve. A Balaton környékéről írta le Daday (1903) a Wlassicsia pannonica-t, amelyet sokáig a Macrothrix hirsuticornis szinonimjának tartottak. Petkovski (1970), majd Smirnov (1991) is jó fajnak tekinti. Copepoda Dévai (1977) határozójának megjelenése óta három faunára új evezőlábú rák (Eurytemora velox, Cyclops insignis, Metacyclops planus) került elő, amelyeket részletesen ismertettek külön közleményekben (Forró & Gulyás 1992, Forró 1981). Újabbb fejlemény, hogy Einsle (1993) Kiefer gyűjteményi anyagára hivatkozva Magyarország területéről említi a Megacyclops latipes fajt Lelőhelyként Aggteleket adta meg, valószínűsíthető, hogy a Kiefer által korábban M. viridis-nek határozott példányokról lehet szó. Ostracoda Kevésbé kutatott a hazai kagylósrák fauna, a legutóbbi összefoglaló fajlistát Meisch & Forró (1997) közölte. Eszerint 89 Ostracoda fajt ismerünk Magyarország jelenlegi területéről, amelyek közül 8 új a magyar faunára. Candona sanociensis, Pseudoccmdona sucki, Candonopsis scourfieldi, Cypria lata, Cypria replans, Notodromas persica, Heterocypris barbara és Cypridopsis elongata. Az utóbbi években viszonylag sok faunára új faj került elő, ezek egy része a Duna vízrendszerén keresztül juthatott be hozzánk és a folyamatban levő rendszeres szigetközi vizsgálatok ki is mutatták megjelenésüket A másik irányból, kelet felől érkezett Európába a Diaphanosoma mongolianum és Moina weismarmi, esetükben nem zárható ki a behurcolás lehetősége sem. Napjainkban a taxonómiai kutatásokban teret hódítottak újabb módszerek is (SEM gél elektroforézis, stb ), amelyek segítségével új fajokat írtak le, hibridek jelenlétét igazolták. A hazai fauna pontosabb megismerése érdekében szükséges volna e technikák alkalmazása a Cladocera (pl. Diaphanosoma, Daphnia és Chydorus fejők) és a Copepoda (Cyclops, Acanthocyclops, Mesocyclops, stb) csoportok esetében egyaránt. Irodalom Daday, E. (1903): Mikroskopische Süsswasserthiere der Umgebung des Balaton. - Zool. Jb. SysL 19: 37-98. Dévai, I. (1977): Az evezőlábú rákok (Calanoida és Cyclopoida) alrendjeinek láshatározója. Vízügyi Hidrobiológia 5: 1-220. VÍZDOK, Budapest Dumont, H.J. & Pensaert, J. (1983): A revision of the Scapholeberinae (Crustacea: Cladocera). - Hydrobiologia 100: 3-45. Einsle, U. (1993): Crustacea Copepoda: Calanoida und Cyclopoida. Süsswasserfáuna von Mitteleuropa 8/4-1: 1-209. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart, Jena, New York. Flössner, D. (1972): Krebstiere, Crustacea. Kiemen- und Blattfüsser, Branchiopoda Fischláuse, Branchiura. Die Tierwelt Dtl. 60: 1-501. VEB Gustav Fischer Verlag, Jena FOJTÓ, L. (1981): Két faunára új Cyclops-íáj a Hortobágyi Nemzeti Parkból. - Állatt. Közlem. 68: 61-65. Forró, L. (1988): The occurrence of Moina salina Daday, 1888 (Cladocera) in a sodic pan in Hungary. - Annls hist-nat Mus. natn. hung. 80:47-49. Forró, L. (1989): Moina salina Daday, 1988: új ágascsápú rák Magyarországon. - Állatt. Közlem. 75. 151-154. Forró, L. & Gulyás, P. (1992): Eurytemora velox (Lilljeborg, 1853) (Copepoda, Calanoida) in the Szigetköz region of the Danube. Miscnea zool. hung. 7: 53-58. Gulyás P. (1974): Az ágascsápú rákok (Cladocera) kishatározója. Vízügyi Hidrobiológia 2: 1-248. VtZDOK, Budapest Korovchinsky, N.N. (1987): A study of Diaphanosoma species (Crustacea:Cladocera) of the "mongolianum" group. - Int. Revue ges. Hydrobiol. 72: 727-758. Korovchinsky, N.N. (1992): Sididae and Holopedidae (Crustacea: Daphniiformes). Guides to the Identification of microinvertebrates of the continental waters of the World, vol. 3. SPB Academic Publishing bv, Amsterdam. Meisch, C. & Forró, L. (1997): Checklist of Recent Ostracoda (Crustacea) from Hungary. - Miscnea zool. hung. 11: 33-48. Petkovski, T.K (1970): Wlassicsia pannonica Daday aus Mazedoruen und der Slowakei. - Fragmenta Balcanica 7: 185-1%. Sminiov, N.N. (1991): The Macrothncidae of the World. Guides to the identification of microinvertebrates of the continental waters of the World, vol. I SPB Academic Publishing bv, Amsterdam.