Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

362 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. Változások a magyar kisrákfauna (Cladocera, Copepoda és Ostracoda) összetételében Forró László Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest Kivonat: Kulcsszavak: A vízi gerinctelenek között talán a kisrákok, közülük is az ágas-csápú és az evezAlábú rákok, a legjobban ismert és kutatón csoport A hazai faunát összefoglaló kishatározók Gulyás (1974) és Dévai (1977) tollából jelentek meg. A taxonómiai kutatások azonban már meghaladták a korábbi ismereteket, számos változást hoztak, további előkerültek faunára új fajok is - ezek a körülmények teszik szükségessé a helyzet áttekintését Az alábbiakban röviden ismertetjük ezeket az újdonságokat, részletesebben kitérve a szerző által kimutatott új fajokra. kisrákok, gerinctelenek, új fájok Cladocera Az Európában korábban egy fajjal képvisel tnek tekintett Diaphcmosoma nem több faja előkerült már hazánk területéről is. A korábban is kimutatott D. brachyurum mellett ismert a D. mongolianum és D. lacustris is, utóbbinak típuslelőhelye a Balaton. A fenti fajokról részletes leírás és illusztráció található Korovchinsky (1987, 1992) munkáiban. Kettővel gyarapodott a Daphnia fajok száma is, közülük a D. pulicaria-röl ábrát közölt Gulyás (1974), a másik viszont teljesen ismeretlen nálunk A D. parvula Észak-Amerikában őshonos fej, a hetvenes években találták meg először Európában, hazánkban a Szigetközben került elő. Kistestű fej, testhossz a héjtüske nélkül mindössze 1 mm körül. Jellegzetes magas és szélesen lekerekített a fej, a rosztrum rövid, tompa, szélesen ovális alakú a héj, a héjtüske rövid. (l.ábra). Az utópotroh részleteit, különös tekintettel a végkaromra és a fésűre, mutatja be a 2. ábra. 1-4 ábra: Daphnia parvula és Moina weismarmi 1 - D. parvula, nőstény, habitus; 2 -D. parvula, nőstény, utópotroh, részlet; 3 -M. weismarmi, nőstény, utópotroh; A-M. weismarmi, nőstény, habitus 5-8 ábra: Rhynchotalona falcata és Pleuroxus denticulatus. S-R. falcata, nőstény, habitus; 6 - R. falcata, nőstény, utópotroh; 7 - P. denticulatus, nőstény, habitus; 8 -P. denticulatus, nőstény, utópotroh Négy Moina fajról ír Gulyás (1974), ezek közül azonban a M. rectirostris nem érvényes, a M. brachiata szinonimája. Ez a nem is két fajjal bővült az utóbbi években, előkerüh egy kiskunsági szikes tóból a M. salina Daday, amelyről részletesen beszámolt Forró (1988, 1989). A hetvenes évek óta Európa több országában előkerült a M. weismarmi Ishikawa, amely korábban kizárólag Ázsia távol-keleti részéből, főleg rizsföldekről ismert. A hazai fajok közül legjobban a M. micrura-boz hasonlít, a partenogenetikus nőstényeket elég nehezen lehet megkülönböztetni. Némi gyakorlattal azonban elválaszthatók az ilyen nőstények is: M. weismarmi utópotroha végkarmának tövén levő fésű 15-20 hosszú, vékony fogból áll (5. ábra), ugyanezt a M. micrura esetében 9-13 rövidebb, erősebb fog alkotja Egyértelműen elválasztható bármelyik Moina fajtól azonban az ivaros nőstény az ephippium