Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

332 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 6. SZ. Palinológiai vizsgálatok a tapolcai medencében I. Vízi és mocsári növények a holocén és későglaciális időkben Nagyné Bodor Elvira Járainé Komlódi Magda (MÁFI, 1142. Budapest Stefánia út 14.) (MTM Növénytár, 1476. Budapest, P. O. Box. 222.) Kivonat: A Btc-3. sz. fúrás a tapolcai medencében Badacsonytördemic határában mélyült. A rétegsorok pollen-analízise alapján a Balaton egykori kiteijedési területén igyekeztünk választ adni a medence fejlődéstörténetére a peleovegetáció és a paleoökológiai változások alapján. A fúrás körzetében a vízborítás nem a Dryas I-ben (kb. 1500 évvel ezelótt - mint a jelenleg is vízzel borított szigligeti medencében - hanem a Dryas II-ben (13000 évvel ezelőtt) történt meg, azaz a felső pleisztocén elején és a preboreálisban a tapolcai-medence szárazon volt. A boreálisban bekövetkező vízborítást gazdag vegetáció jellemezte vízi és szárazföldi környezetben egyaránt, de olyan nagyfokú eutrofizációt mint a keszthelyi- vagy akár a szigligeti öbölben a tapolcai-medencében nem tapasztaltunk. A medencében a fejlődéstörténet során neutrális, vagy gyengén savas tőzeg alakult ki. Kulcs sz.: tapolcai medence, tőzeg, holocén vízinövények, késő-glaciális vízinövények 1. Bevezetés, földtani viszonyok. A szigligeti-tapolcai öböl Balatonederics és Badacsony között terül el. Északon Tapolcáig, délen a Balaton vizvonaláig teijed. Badacsonytördemic az öböl K-i határában helyezkedik el. A medence a XVIXVII. században a Balaton melléköble volt. Ekkor a Szigligeti hegycsoport még szigetként állt ki a Balatonból, és a Szentgyörgy hegyet is keskeny, lápos földnyelv csatolta a tapolcai medencéhez (Bendefy, 1986). A Balaton belső áramlásai következtében létrejött turzások azonban az öblöt később elszakították a központi medencétől. Az öböl elkülönülését a Sió zsilip megépítése és a tapolcai öböl lápterületén átfolyó vízfolyások szabályozása is elősegítette (DOmsödi, 1977). A hosszú ideig tartó zárt, lefolyástalan állapot következtében a medencében nagy kiteijedésű, egyöntetű tőzegtelep képződött. A tőzegréteg átlagos vastagsága 2 m körüli, legnagyobb mélysége (a Szentgyörgy hegy lábánál) a 7 m-t is elén. A legjobb minőségű és legkedvezőbb településű tőzegterület Badacsonytördemicnél van, ahol felszíni vagy sekély lápföld fedörétegű tőzeg található. Ennek pH értéke általában 6-7 között változik. A láp vízutánpótlása a Lesence, Világos, Séd és Eger patakokból származik. A medencét pannóniai, pleisztocén és holocén laza üledékek töltik ki, amelyből a tőzeges rész a legfiatalabb, (id. Lóczy, 1913). Ez általában szálas tőzeg, de a mélyebb lápteknökben már gyeptőzeg. A tőzeg kisebb mértékben nádtőzeg, túlnyomó részt sástőzeg amit főként a zsombéksás (Carex elata) alkot (László, 1913), mint a Balaton környéki síklápokon általában. A tőzeg feküjét, agyag, homok, és dolomit-kavicsos agyag képezi, amit a láp északi részén néhány cm-es lápföld réteg takar. A helyenként található bazalttakaró óvta meg a pannóniai rétegekre települt tapolcai tanúhegyeket. A láp déli részében iszapos homok, nyugati szegélyén agyag található, amelyet löszös és törmelékes rétegek takarnak, (DOmsödi, 1977). Célunk, hogy a Balaton egykori kiteijedési területén, a pollenanalízis segítségével a paleoökológiai, vegetáció-történeti viszonyokra, és ebből adódóan a tapolcai medence fejlődéstörténetére következtessünk, s az eredményeket a Keszthelyi- és Szigligeti-öbölben végzett korábbi eredményekkel összehasonlítsuk. A téma az OTKA 17231 sz. támogatásával készült. Témavezető: Járainé Komlódi Magda. 2. Módszerek A tapolcai medencében, Badacsonytördemic határában, a 7l-es út és a Badacsonytördemicet Szigligettel összekötő alsóbbrendű úttól délre 3 fúrást mélyítettünk, köztük a 0,00-7,00 m-ig teijedő Btc.3. számút. Ennek palinológiai feldolgozását ismertetjük A fúrás a késő-glaciális és a holocén e. 13 000 évtől máig) rétegsort harántolt. A tőzeg vastagsága átlagosan 2,5 m volt. A fúrást és a fúrás rétegtani jellemzését Sümegi Pál végezte: 0,00-0,30 m-ig agyagos kőzetliszt, 0,30-0,75 m-ig lápföld és agyagos kózetliszt, 0,75-1,35 m-ig agyagos kózetliszt (betelepüléssel), 1,35-1,60 m-ig agyagos kózetliszt, 1,60-2,90 m-ig összefüggő tőzegréteg, 2,90-4,20 m-ig tavi üledékek (kőzetliszt) van, amit 4,40 m-ig homokos kavics zár le. 4,40-7,00 m-ig részben összemosódott folyóvízi pliocén kavics volt, helyenként agyag bemosódással. A fúrás rétegeinek részletes (22 minta) konvencionális radiokarbon (BP) kormeghatározását Hertelendi E. végezte, amelyből 18 mintát tüntettünk fel: 0,4-0,5 m-ig: 1209 ± 61, 0,5-0,6 m-ig: 1601 ± 54, 0,9-1,0 m-ig: 4347 ± 61, 1,0-1,1 m-ig: 4496 ± 67, 1,1-1,2 m-ig: 4625 ± 78, 1,3-1,4 m-ig: 4804 ± 70, 1,4-1,5 m-ig. 5001 ± 82, 1,7-1,8 m-ig: 5297 ± 54, 1,8-1,9 m-ig: 5808 ± 62, 1,9-2,0 m-ig: 6161 ± 91, 2,1-2,2 m-ig: 6288 ± 66, 2,2-2,3 m-ig: 7030 ± 79, 2,3-2,4 m-ig: 7958 ± 106, 2,5-2,6 m-ig: 8008 ± 109, 2,6-2,7 m-ig: 8045 ± 74, 2,9-3,0 m-ig. 8668 ± 75, 3,0-3,1 m-ig. 8749 ± 117,3,1-3,2 m-ig: 9070 ± 100. A palinológiai vizsgálatok eredményeit, illetve azokat a taxonokat, amelyek százalékosan kiértékelhetők voltak pollen diagrammon ábrázoltuk. Külön a fa polleneket (AP = arbor pollen), a szárazföldi lágyszárú növényeket (NAP = non arbor pollen) és a vízi, mocsári növények virágporszemeit. Jelen dolgozatunkban csak a tó és környéke vízinövényzetének vegetáció-történetét, és a viz minőségi változásaira vonatkozó következtetéseket ismertetjük (1. ábra). A grafikonon a taxonok az időrendi megjelenés sorrendjében vannak feltüntetve, és csak a százalékosan értékelhető, gyakoribb taxonokat vittük fel. A kormegállapitásoknál 18 radiokarbon adatunkat, és Lang (1994) kronológiai beosztását vettük alapul. 3. Következtetések a Tapolcai medence fejlődéstörténetére, a késő-glaciális és holocén vízi-mocsári növényzet alapján Késö-glaciíUs. A pollen-analízissel feltárt mikrofossziliák (algamaradványok, spórák és virágporszemek) alapján valószínű, hogy a medence már a pannóniai idején rendkívül sekély vízborítású, többször kiszáradó terület lehetett. Erre utal a legalsó réteg pollenszegénysége. Az előkerült maradványok mint pl a Botryococcus barunii zöldalga és a Pinus silvestris fenyőpollen egyébként a pannóniai és a negyedkori rétegekben egyaránt előfordulnak. Az első összefüggő vízborítás a késő-glaciális elején, (Dryas II., I.c. Poüenfizis) mintegy 13 ezer évvel ezelótt következett be, (azaz kb. 2000 évvel később, mint a keszthelyi és szigligeti medencében - Nagyné Bodor E.- Csemy T., 1996, 1997). Erre utal a gazdagodó vízinövényzet, pl. a zöldalgák (Botryococcus, Spirogyra) felszaporodása, a gyorsan melegedő lassú folyású sekélyvizek alámerült virágos növény hínáijának a rencének (Ulricularia) a megjelenése. A víz azonban még nagyon sekély, elmocsarasodó lehetett, amire a kétszikű virágos mocsári növények pl., az iszapban gyökerező békabuzogány (Sparganium), a borgyökér (Oenanthe), és az eutrof, sekély vizek tócsák felszínén úszó, lebegő hínártársulást alkotó békalencse (.Lemna) megjelenése utal. A kezdeti sekély vízborítást az areális erózió miatt a pannóniai rétegből áthalmozott formák (Tsuga maxtmus, Pterocarya) is jelezték. A késő-glaciális felmelegedésre és a vízborítás nagyobbodására a rence mellett újabb nyíltvízi hínárfélék pl a gyökerező alámeTült süllőhlnárok (Myriophylium), vagy a gyorsan melegedő vizek szegélyén élő, fényigényes békaszőlők (Polamogeton) valamint a vízfelszínen békalencse módjára tutajozó, szi valakú telepü vízi májmoha (Riccia) megjelenése és elteijedése utal. Gazdagodik a mocsári növényzet is (Sparganium, Epilobium, Symhytum), a tó szélén a nádas (Phragmites australis) mellett jelentőssé váltak a gyékényesek (Typha) is. Az újabb késő-glaciális lehűlésre (Dryas III., III. PolUnfizis), és a csapadék-csökkenésre a vízi növényzet, különösen az algák a plankton-szervezetek és hínárok általános elszegényedéséből, a nádasok gyékényesek visszahúzódásából következtetünk. A járommoszat (Zygnema) megjelenése a víz mezotrof voltára utal, (Van Geet, B. - Van Deer, H., 1978) Holocén. A holocén kezdetén ±Preboreátis, IV. Pollenfázis) a medence teljesen kiszáradhatott, amire utal, hogy a pollcnspektnunból a preboreális hiányzik ugyanúgy, mint azt a balatoni fúrásokban (Zólyomi, 1995) és a keszthelyi és szigligeti medencében (Nagyné Bodor E. Csemy T„ 19%, 1997) is tapasztalták.