Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

333 i i ifi m mi Kor («ar tv BP CM) |Mélr<«q (ml l.ábra. A Btc 3. sz. fúrás (100 % = Zvizi és mocsári növények A holocén első kimutatható fizisa (Boredüs, V. poOenfizis) a leg­szélesebb Ökológiai amplitúdójú Pediastrvm zöldmoszat fáj. a P bory­amtm tömeges, hirtelen megjelenésével kezdődik. Ez és a nyfltvtzi gyö­kerező hínárok (Potanogelon) és járommoszatok (Mougeotia) újra megjelenése és elterjedése a medence ismételt vízborítására utal. Ebből következtethető, hogy a boreálisra jellemző meleg száraz klíma a borc­ális kezdetén még meleg, nedves lehetett, vagy As-vízfbldrajzi ténye­zők játszhattak szerepet a vízborítás növekedésében. Érmek további tisztázása szükséges Korábbi vizsgálatok alapján a járommoszatok je­lenléte, a Pediastrum simplex zöldalga, és a ftazéres sQllőhinár (Myrio­phyUmm spicatum) hiánya lehet, hogy arra utol, hogy a tapolcai meden­cében a boreális fázis alatt a víz kevésbé volt eutrof, mint ugyanakkor a keszthelyi és szigligeti medencében, ahol a boreálistól kezdve a szélső­ségesen eutrof vízi-környezetre utaló Pedicatrum simplex folyamatosan gyakori (Nagyni Bodor E.-Csemy T„ 1996, 1997). A boreálisben meg­induló tózegesedés nagymértékű szerves törmelék felhalmozódásával és a sporomorpha maradványok hirtelen lecsökkenésével járt Legin­kább csak algák (Botryococcus, Spirogyrá), s a vízszegélyi nádas kö­zött az iszapban gyökerező békabuzogány (Spárgánium) virágporsze­me fordult elő. A boreális vége felé ismét megjelentek a békatutaj (Po­tamogeton) fajok, és tömegesen a tőzegpáfrány vagy mocsári páfrány (Lastrea thelypteris) spórái. A radiokarbon kor 9 db, 10 an-enként mért adatok alapján 2.3 - 3.2 m-ig terjedő mintákban 7958 ± 106 ­9070 ± 100 konv. B. P. Az AtUntiius (VI- VII poüenfézis) idején főként vízparti, mocsári növények voltak (Sparganium, Lemna). A nyíltvízi hínár rendkívül gyéren csak az időszak második felében fordul dó. A radiokarbon kor 10 cm-enként mért 6 adata alapján az 1.6-2.3 m-ig terjedő mintákban 5297 ± 54 - 7958 ± 106 konv. B. P. A SzMbortéHikm (VIII. poüenfiza\, a továbbra is kevés marad­vány miatt a korbesorolás csak a C 14-es adatok segítségé vei vált lehe­tővé. A plankton szervezeteket, néhány Botryococcus képviselte, az ed­dig következetes megjelenésű Spirogyrá elvétve, csak az időszak első felében, fordult dó. A nyíltvízi hínár (MyriophyUvm verticillatum) az i­dószak közepétől volt következetesen megtalálható. A mocsári növé­nyek közül az eutrofizáeiót jdzó kolokán (Stratiotes aloides) és a bog­lárka (Ranunculus) jdent meg. A radiokarbon kor 6 adat alapján 0.6­1.6 m-ig tajeM mintákban 4347 ± 61 - 5001 ± 82 konv. B. P. A SzubasUrttiktctSói (IX-X. poOenféós) napjainkig a vízi növényzet alapján további ökológiai elkülönítés nem lehetséges. A kevés vízinö­vény fosszilis miatt csak a víz bizonyos fokú elsekélyesedéséie követ­keztethetünk a mocsári növények kis mértékű terjedéséből (Glyceria, Riccia, Carex, Oenanthe, Butomus, Spárgámon) a SzM bm rí antiXus leg­nfgén (Jelenkor X pvtUnféúA A radiokarbon kor 2 adata 0.4-0.6 in­ig 1209 ± 61 - 1601 ± 54 konv. B. P. Irodalom Bendefy, L. 1986: A Balaton vízszintjének változásai a neofitikumtól napjainkig - Hidrológiai Közlöny 6. pp. 257-263. Dömsödi, J. 1977: Lápi erdetű szervesanyag tartalékaink mezőgazdasá­gi hasznosítása. Mezőgazdasági Kiadó p. 38-43. Lcrtg. G. 1994: Quart&re Vegetationsgeschichte Europas, Gustav Fi­scher Veriag. Stuttgart, Jena, New York, p. 462 László, G. 1913. A belatonmelléki tőzeglápok és berkek. In: id. Lóczy, L.: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei 1. k 1. r. p. 567-577. Id. Lóczy, L. 1913: A Balaton környékének geológiai képződményei ­A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei l.k. Íj. p. 369-371. Nagyni Bodor, E. - Csemy, T. 1996. A Keszthdyi-öböl vízzd borított­ságának fejlődéstörténte. Hidrológiai Közlöny 78. 5-6. pp. 364-366. Nagyné Bodor, E - Csemy,T. 1997: A Szigligeti-öböl vízzd borított­ságának fejlődéstörténete. Hidrológiai Közlöny 78. 5-6. pp. 364­366. Van Geel B. - Van Deer, H. 1978: Zygnematcae in Quatemary Colom­búin sediments - Rev. of Palaeobotany and Palynology 25.5. pp. 377-392. Zólyomi, B. 1995: Opportunites for Pollen Straigraphic Analysis of ShaDow Laké Sediments he Example of Laké Balaton-Geojumal 36.2-3. pp.. 237-241. Abstraefc Borehole BTC-3 was drilled in the Tapolca Basin, at the boundary of Badacsouytördemic. Based on a pollen analysis of the sequcnccs, attempts were made to give an answer to the history of evolution of this basin in the one-time area of extent of Laké Balaton on the ba­sis of paleovegetation and changes in paleoecology In the region of the borehole, the area became inundated not in Dryas I. (approx. 15000 yrs B.P.) as it took plaee in the Szigliget Basin that is alsó covered with water at present but in Dryas II (13000 yrs B P ), wich means that the Tapolca basin was and in the beginmng of Late Pleistooene time, and the Preboreal. Its subsequent mundation only took plaoe in the Borai (9000 yrs B.P.). The latter period was featured by a very rich vegetation in aquatic and terrestrial enviroment alike. In the Boreal, however, such a great eutrophication that took place in either the Keszthely Bay, or even the Szigliget Bay was not expe­rienced in the Tapolca Basin. Neutral, or slightly acidic peat was förmed in the basin during the history of evolution. Kcywordi: Tapolca Basin, peat, Holooene water plants, Late Pleistocene water plants

Next

/
Thumbnails
Contents