Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

303 Egy alternatív természetvédelmi célú biomonitorozási stratégia szükségessége a Kis-Balaton Védőrendszer területén Balogh Tamás

1 és Pomogyi Piroska

2 'Edicon Kft, Budapest, 2Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Kivonat: A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén jelenleg müködö természetvédelmi célú biomonitorozó rendszer elsősorban a fajdiverzitás megállapítására irányul Ez a megközelítés komoly problémákkal küszködik, ugyanis a területen folyó vízminőségvédelmi célú beruházás okozta gyors ökológiai változásokat nem képes előre jelezni, így a döntéshozást megfelelő információval képtelen ellátni. A vizsgálatok alapján alapvető hiányosságokról van szó, mely kiteljed a természetvédelem stratégiájára is. A természetvédelem megőizésközpontú politikája a területen alkalmazhatatlan, hiszen a projekt új típusú élőhelyet hoz létre, megváltoztatja a terület néhány alapvető paraméterét (áramló, tápanyagban dús víz, gátrendszer), melynek elkerülhetetlen hatásai vannak az ökoszisztémára. Ezért egy olyan új üpusú megközelítésre van szükség, mely a területen jelenleg folyó ökológiai trendek és a természetvédelem lehetőségei alapján tervez, végrehajt és a biológiai monitorozást, mint az ellenőrzés eszközét több szinten is bekapcsolja a természetvédelmi tevékenység folyamatába. Kulcssz: biomonitoring, Kis-Balaton, természetvédelem A Kis-Balaton Védőrendszeren folyó biológiai monitorozás jellemzői A Kis-Balaton természetvédelmi célú biomonitorozásának tervezése KBVR II. ütemére 1992. júniusában kezdődött meg a természetvédelmi és a vízügyi hatóság közötti megállapodás eredményeként. Ekkorra már elkészültek a második ütem műszaki létesítményei, és megkezdődött a részleges elárasztás. A biomonitorozási program megszervezése 1993. júliusában kezdődött meg a vállalkozni hajlandó biológusok és ökológusok előzetes felkérésével. A koordináció a PATE Növénytani és Növényélettani Tanszékének, valamint a Közép-Dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság (ma: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság) feladata lett. Az alapállapot felvétel 1993. késő őszi vegetációs időszakában zajlott le. A biomonitorozás megindításakor az volt a cél, hogy a területen élő minél több élőlénycsoportot lefedjenek a vizsgálatok. 1993 és 1998 között a vizsgálatok nagyobbik része folytonos (1997-ben a 22 kutatási téma közül 13 volt 1992 óta folyamatos) volt, változtatásra, teljes elhagyásra alig, ritkább ciklusú mintavételezésre és újabb taxon bevonására volt eset. A kutatók évente egyszer, az általában márciusban tartott kutatói értekezleten találkoznak egymással ill. a természetvédelem képviselőivel. A természetvédelmi őrök, kik a területet játják, ilyenkor nincsenek jelen. A biomonitorozási kutatások eredménye alapja a fajlista, mely csaknem minden anyagban megtalálható évekre és mintavételi helyekre lebontva. Leggyakrabban a fajok jelenlétét, hiányát, megjelenését, eltűnését használják bioindikátorként. A mintavételi időpontok meglehetősen különbözők az egyes tanulmányokban, ami az egyes élőlénycsoportok eltérő életmódjából, megjelenési, rajzási idejéből fakad. A mintavételi helyek elnagyoltak (Diás-sziget, Zalavári-víz, Vörsi-víz stb.), így lehetséges, hogy az egyes kutatók mintavételi helyei nem azonos karakterű helyről valók. Bár ez néha indokolt a tér és időbeli eltérések az eredmények megbízhatóságát rontják, feldolgozásukat nehezítik. Az adatok alapján történő további feldolgozással (pl. diverzitás indexek) ritkán találkoztunk. A jövőbeli trendek alakulásának becslésére a jelentések csak egy-két mondatban témek ki. A javaslatok a kutatási beszámolók legvégén mintegy „levezetésként" funkcionálnak, általánosak (pl. csaknem minden kutatási anyag javasolja valamilyen koncepció (vízügyi, természetvédelmi, halgazdasági stb. létrehozását). A sikeres biomonitoring rendszer főbb ismérvei A természetvédelmi biomonitorozás a természetvédelmi tevékenység része, a visszacsatolások lévén közvetetten, vagy közvetlenül kapcsolatban áll a rendszer többi részével. E rendszer egyik eleme sem hagyható figyelmen kívül, és egyik részt sem lehet kidolgozni a többi rész figyelembe vétele nélkül. A természetvédelmi tevékenység főbb lépései a tervezés, cselekvés, ellenőrzés és a szükséges korrekciók megtétele. A biológiai monitorozás az említett lépések közül a kezdeti állapot felmérésében, valamint a szükséges korrekciók meghatározásában tölt be kulcsszerepet. Ez azt jelenti, hogy a biomonitorozó rendszer kiépítését meg kell előznie, illetve a kiépítéssel párhuzamosan kell folynia következő tevékenységeknek: - a számba veendő természeti értékek kiszűrésére és prioritási sorba vételére, - a természeti értékeket fenyegető veszélyek előzetes feltárására, a veszélyek csökkentése várható módjainak megállapítására, - valamint ezen tevékenységek végrehajtásának. Ezen túl a monitorozás kidolgozásakor a következőket kell szem előtt tartam: - A monitorozás önmagában nem cél, hanem eszköz valamilyen cél elérése érdekében; -A monitorozás központi feladata az ellenőrzés, a visszacsatolás; - A monitorozásnak tisztán definiált célja kell, hogy legyen, A monitorozás, bár önálló tevékenység, de értelmét, feladatát és célját csak egy nagyobb rendszerbe ágyazva érheti el. A monitorozás elválaszthatatlan a döntéshozás kérdésétől, az irányítási funkciótól. A problémák A Kis-Balaton Védőrendszer területén folyó jelenlegi természetvédelmi célú biomonitorozás jellemzőit és a sikeres monitorozás követelményeit összevetve a következők állapíthatók meg. A jelenleg működő biomonitorozás általános, a figyelemmel kísért fajok véletlenszerű kiválasztásán alapuló, valamint egymással kapcsolatba nem, vagy csak nehezen hozható kutatási témakörök laza halmaza. E megközelítés megfelelő volt a kutatások kezdetén, amikor nem volt bizonyos, hogy a Védőrendszer területén milyen változásokra kell számítani, de az idő haladtával az üzemeltetés során fellépő problémák kezelésére már nem alkalmas. A biomonitorozás nem épül be a természetvédelem tevékenységébe, hanem öncélú program. A kapott adatok további feldolgozása, értékelése, természetvédelmi tevékenységekben való felhasználása nem történik meg, így nincs megteremtve a monitorozás néhány fontos kritériuma (visszacsatolás, összehasonlító jelleg). Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a biológiai monitorozás csekély eredményei összefüggésben vannak a területet érintő természetvédelmi stratégia hiányával, vagy legalább is hiányosságaival. Az egyes természetvédelmi értékek közti prioritások nincsenek tisztázva. Gondoljunk csak arra, hogy a Balaton vízminőségének védelme is ellentmondhat a madarak védelmének, hiszen az árvíz és a fészeképítés időpontja egybeeshet, mint ahogy erre már volt is példa. Ezen kapcsolatok feltárásának hiányai, valamint alap- és célállapot körüli bizonytalanságok is megkérdőjelezik egy általános természetvédelmi koncepció létezését a KBVR területén, melyből az is következik, hogy operatív tervei, tevékenységei időnként egymásnak ellentmondanak. Elhibázottnak tartjuk a KBVR területén a védett fajok válogatás nélküli védelmét. A szük ökológiai niche-ük miatt csak speciális élőhelyeken megtalálható védett fajok védelmének módja és célja a terület lehetőleg érintetlen állapotának fenntartása. Ez a megközelítés azonban használhatatlan a KBVR területén, ahol egy projekt folyik, mely erős stresszként hat az élővilágra. Ennek következtében az élőhelyen élő fajok összetétele megváltozik (maga a bioindikáció is ezen az elven alapul), elkerülhetetlenül bekövetkezik néhány specialista eltűnése. A védett fajok válogatás nélküli védelme szélmalomharc. Járhatóbb útnak tűnik olyan védett fajok leválasztása és védelme, melyek a jövőben, a projekt befejezése utáni konszolidálódott várható végállapotban vélhetően megtalálják életkörülményeiket, de az átmeneti szakasz veszélyezteti megmaradásukat.