Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.
294 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999 . 79. ÉVF. 6. SZ. Entz Béla 1919. december 26-án született Budapesten, gyermekkorát (1922-1929) Utrechtben (Hollandra) töltötte, ahol édesapja, Entz Géza az egyetem protisztológiai professzora volt. Kilencéves korában hazatérve, Tihanyba került, ahol édesapja az akkori nevén Magyar Biológiai Kutatóintézet igazgatója lett. Ettől az időtől fogva tihanyi lakos és a Balaton szerelmese. Középiskoláit a Budapesti Piarista Gimnáziumban, egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte természetrajz-kémia szakon. 1942 október 2-án doktorált állattankémia-ásványtan tárgyakból. Két nappal később, október 4-én, sorkatonai szolgálatra vonult be a légvédelmi tüzérséghez. A háború végén orosz hadifogságba esett, ahonnét - 35 000 fogolytársa közül - nagy szerencsével, egészséges magyar tartalékos tisztként -, egyedül került haza. A hadifogságban ugyanis német és orosz nyelvtudása révén tolmács lett. Szabadulását követően azonnal a tihanyi Biológiai Kutatóintézetben jelentkezett, ahová még katonaévei alatt, 1943-ban, kutatónak nevezték ki. Az intézetben volt megbízott igazgató, kinevezett igazgatóhelyettes, majd 1966-1974 között limnológusként, TESCO- és FAO-szakértőként tevékenykedett Ghanában és Egyiptomban. Afrikából hazatérve, tudományos főmunkatársként dolgozott (1974-1983) egészen nyugdíjba vonulásáig. Tihanyban főként a Balaton és a tóba ömlő vizek fizikai tulajdonságait (hőmérséklet, jégviszonyok, átlátszóság), kémiai viszonyait (oxigéntelitettség, vízanalizisek, üledékanalízisek, a vízminőség és az élővilág kapcsolata), és a balatoni halak életkörülményeit tanulmányozta. E kutatásai alapján szerezte meg a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban közel 100 tanulmánya jelent meg. A Balatonnál eltöltött évtizedek tapasztalatait a Változó Balaton című tudományos ismeretterjesztő könyvben foglalta össze. Egyedülálló nyelvtudását (holland, német, francia, angol, olasz, latin, orosz és arab) több külföldi tanulmányútja során kamatoztatta. Tudományos közleményei magyarul, angolul, hollandul, franciául, japánul, oroszul és németül jelentek meg. Legutóbb, a Nasszer-tóról 1998-ban jelent meg összefoglaló munkája az International Laké Environmental Committee (ILEC) gondozásában. Általános édesvíz-biológiai szakismeretei elismeréseként és nyelvtudása alapján 1966-ban vezető limnológusként Ghanába hívták meg, ahol 3 és fél évet dolgozott a Volta víztározón. Megismerve munkáját, 1969-ben az Egyesült 80 éves Nemzetek Világélelmezési Szervezetéhez (FAO) hívták. Ennek tagjaként 1969-1974 közt, Egyiptomban dolgozott. Az Asszuáni víztározó, a Nasszer-tó legkülönbözőbb kérdéseit felölelő FAO-projekt (FAO-UNDP Laké Nasser Development Centre Project) vezetője lett. E munka befejezése után, édesapja nyomdokait követve, hazatelepült Tihanyba. Ismételten meghívták FAO-, UNESCO- és UNEP-szakértőként Egyiptomba, Kenyába, Lesotóba, Szomáliába és Olaszországba (Róma). 1975-ben magyar halászati biológusok számára FAO-tanulmányutat szervezett a föld körül (USA, Kanada, Japán, Fülöp Szigetek, Thaiföld, India). Ösztöndíjjal, meghívással a világ számos országát bejárta, előadóként sok hazai és nemzetközi tudományos rendezvényen vett részt. Nyugdíjasként továbbra is foglalkozik a Balaton limnológiai, és főként vízminőségi problémáival (eutrofizáció). Emellett meleg égövi tapasztalatai felhasználásával ismételten "Trópusi és szubtrópusi limnológia és halászai' tárgyat adott elő a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (GATE). A szakmérnöki továbbképzés keretében pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen (Hidrobiológia szakmérnök képzési jegyzet, 1964), majd a Miskolci Egyetemen adott elő édesvíz-biológiát. A veszprémi VAT keretében, annak állandó tolmácsaként német, angol és holland nyelven tolmácsolt idehaza és külföldön. 1944-ben megnősült, röviddel ezután együtt estek orosz hadifogságba. Felesége szerencsésen megmenekült a fogolytáborból, és sok megpróbáltatás után 1945 őszén találkoztak ismét. Véglegesen Tihanyban telepedtek le, ahol szintén biológus végzettségű feleségével, Fillinger Margittal, munkatársak lettek. Három fiú- és egy leánygyermekük született. Hűségesen ápolta hosszabb ideje betegeskedő feleségét, akit 1997-ben veszített el. 1998-ban örömmel készült gyermekkori pajtásainak meglátogatására, Hollandiába. Hosszú autóútja és hazatérése után, váratlanul súlyos autóbalesetet szenvedett, amelyből felépülve, a XL. Hidrobiológus Napok során, még kissé bicegve, de ismét mosolyogva megjelent körünkben. Entz Béla munkakedve nyugdíjas korában is töretlen maradt. A Magyar Hidrológiai Társaság és a Veszprémi Természettudományi Társulat tiszteleti tagja, 1985-1991 között az MHT Limnológiai Szakosztályának elnöke. 1948-tól tagja a SIL-nek, amelynek 1950-1965 között magyarországi képviselője volt, mely tisztségről az MTA Biológiai Osztály akkori vezetőjének hivatalos felszólítására volt kénytelen lemondani. Tagja volt az MTA Hidrobiológiái Bizottságának. Az MTA Veszprémi Területi Bizottság (VEAB) keretében az Ökológiai Munkabizottság elnöke volt. Megalakulásától vezetőségi tagja volt a TIT Veszprém megyei Szervezetének, és megindítója volt a TIT Országos Biológus Napoknak. Kezdettől fogva részt vett a Hidrobiológus Napok megindításában és szervezésében: 1957 szeptember 13-án, az első ilyen rendezvényen, 0 tartotta "A tihanyi Hidrobiológus Napokról" címmel a bevezető előadást. Kitüntetései: 1960-ban Dr. Entz Géza-emléklappal, 1967ben Bogdánfy Ödön emlékéremmel ismerték el (MHT). 1977ben a "Vízügy Kiváló Dolgozója" kitüntetésben, 1988-ban Állami Díj-ban részesült, 1996-ban a Balatoni Szövetség "Pro Balaton" emlékérmet adományozott részére. Entz Béla egyike szakmánk nagymestereinek, akitől a hidrobiológusok hosszú nemzedékei tanultak szakmai ismereteket, emberi tartást. Kedves, kisugárzó személyét nagy tisztelet és szeretet övezi nemcsak szakmai berkekben, de a tihanyi lakosok körében is. Tudományos előadásait mindig nagy figyelem kísérte, tudományos-népszerűsítő tevékenysége kiemelkedő. A Balatonról és a tó környékének természeti szépségeiről tartott előadásai során a hallgatóságot lenyűgözte rutinjával, széleskörű tárgyi tudásával, a növény- és állatvilág ismeretével, szabatos-közérthető nyelvezetével, élvezetes stílusával. A fiatalabb és idősebb hidrobiológus generációk tisztelettel köszöntik Entz Bélát 80. születésnapja alkalmából, s kívánnak sok egészséget, további boldog nyugdíjas éveket.
