Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

295 Bérezik Á Bérezik Árpád (született: Budapest, 1929. május 7.) az ELTE biológia-földrajz szakának elvégzését követően, egy évig gimnáziumi tanár volt Székesfehérváron. Az MTA aspiránsaként kezdte tudományos pályafutását Dudich Endre professzor irányításával. Kandidátusi értekezését 1956-ban a sekély tavi üledék gerinctelenjeinek minőségi és mennyiségi vizsgálata tárgykörben védte meg. 1974-ben, a hazai asztatikus vizek (rizsföldek) hidrobiológiai-hidrozoológiai vizsgálata témakörben nyerte el a biológia tudomány doktora fokozatot. 1982ben választották meg az MTA levelező tagjának, 1990 óta az MTA rendes tagja. Kutatási területei: a hazai álló- és áramló vizek Chironomidái (faunisztika, populációdinamika, produkció), a Duna és ártéri vizeinek potamoökológiája és kölcsönhatásai, kisvízfolyások hidrobiológiái feltárása, a Fertő limnológiai sajátosságai (elsősorban termikája). E témakörökben rangos külföldi együttműködésre is ismételten felkérték. Tudományos eredményeit neves hazai és külföldi folyóiratokban publikálta, eddigi 110 tudományos közleményén felül, több konferencia- illetve tanulmánykötet, bibliográfia, könyv (társ)szerkesztője, szerzője. 1981 óta folyamatosan részt vett a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos, jórészt kormányzati megbízással készült MTA értékelések, állásfoglalások hidrobiológiái vonatkozásainak kidolgozásában. Irányítója a szigetközi hidrobiológiái kutatásoknak, s a KTM, KÜM felkérésére számos szakértői anyag szerzője, társszerzője, szerkesztője, beleértve a Hágai Bíróság számára készített anyagokat is. Kilenc éven át elnöke a Magyar-Szlovák Akadémia-közi Bizottságnak, kormányzati szakértői bizottságot vezetett és kormánydelegáció tagja volt. Szoros tudományos kapcsolatai vannak Ausztria, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Lengyelország, a Német Szövetségi Köztársaság, Románia, Svájc, Svédország és a Szlovák Köztársaság szakköreivel. Több mint 40 esetben járt külföldön, 14 országban tartott előadást, továbbképző tanfolyamot. Hazai UNESCO, WHO és FAO projektek megoldásában elismert munkát végzett. Az utóbbi években három nemzetközi szimpóziumon (Győr, Bécs, Ulm) volt felkért előadó és vitavezető a folyami vízlépcsők ökológiai-biológiai hatásaival kapcsolatban. ád 70 éves Neves külföldi egyetemek, kutatóintézetek vonták be tudományos minősítési eljárásokba. 27 éve a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség (Internationale Arbeitsgemeinschaft Donauforschung der SIL, Bécs) magyar nemzeti képviselője, a szervezet vezető testületének kiemelkedő tekintélyű tagja. A Munkaközösség két magas színvonalú nemzetközi konferenciájának (1984. Szentendre, 1996. Baja) szervezője és elnöke volt. Az 1970-es években egyik kezdeményezője az MTA és az Osztrák Tudományos Akadémia közös Fertő-kutatási programiéinak, mely ma is folyamatos, miután elnyerték a Fertő teljes területére az UNESCO bioszféra rezervátum státust és létrejött a Fertő-Hanság Magyar-Osztrák Nemzeti Park. Emellett jelentős szerepe volt a további négy magyar bioszféra rezervátum (Hortobágy, Kiskunság, Aggtelek, Pilis) létrehozásában. Oktató munkáját, mint az ELTE egyetemi tanára, biológusok és biológus-mérnökök képzésével a hidrobiológia tárgykörben folytatja, az ELTE-n kívül négy másik egyetemen is. Irányításával közel száz hidrobiológiái tárgykörű diplomamunka, egyetemi doktori értekezés készült, s a tudományos továbbképzésben (aspiráns képzés, doktori iskolák) is jelentős részt vállal ma is. Szakterületén évtizedek óta vezető szerepet tölt be a posztgraduális képzésben, egyetemi habilitációs eljárásokban. Tudományszervező munkája igen jelentős, széleskörű. 1973 óta a Magyar Dunakutató Állomás vezetője, 14 évig volt az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete igazgatója. E minőségében támogatja a kutatók nemzetközi kapcsolatainak fejlődését, szorgalmazza a biológiai-hidrológiai kölcsönhatások kutatását, szakmai testületekben, felsőoktatásban a kutatók részvételét. Az irányításával kialakított kutatási koncepció szellemében az intézet bel- és külföldi elismertsége nőtt, az intézet hagyományaira építve kiváló személyi és tárgyi feltételeket, munkahelyi légkört teremtett. Az intézet korábbi kutatási területeit kiegészítette a Fertő és a Pilis Bioszféra Rezervátum kutatási programjával, s a résztvevő közel 40 kutatóhely irányításával magas színvonalon és eredményesen biztosította részvételünket számos UNESCO programban. Kezdeményezésére, az UNESCO már két tudományos konferenciát szervezett hazánkban. Vezetése alatt szorossá vált az intézet és számos egyetem, főiskola kutatási kapcsolata, az Intézet kutatóinak oktatói munkája. Számos tudományos- szakmai testületben, egyesületben sokat tett a hidrobiológia és vízgazdálkodás harmonikus együttműködése érdekében. Tisztségei hazai és nemzetközi szervezetekben: IAD/ SIL (magyar nemzeti képviselő), Magyar-Osztrák Fertő UNESCO Bizottság (magyar elnök), Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) főtitkára, majd alelnöke, az MHT Limnológiai Szakosztályának alapító tagja, 13 éven át titkára, TMB I. Biol. Szakbizottság (elnök), MTA Hidrobiológiái Bizottság (elnök, tag), MTA Természetvédelmi Bizottság (tag), Nemzetközi Limnológiai Egyesület (SIL, tag), Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottsága (tag), Opuscula Zoologica (alapító, társszerkesztő), Nemzetközi Hidrológiai Program (IHP) Magyar Nemzeti Bizottság (tag), MAB Program Magyar Nemzeti Bizottság (titkár, elnök, tag). Továbbá, szerkesztőbizottságr tagja volt az Annales de Limnologie (Toulouse) nemzetközi limnológiai folyóiratnak. Kitüntetései: Munka Érdemrend (ezüst f., 1981), MTESZdíj (1975), Bogdánfy emlékérem, Schafarzik emlékérem (1979), Vásárhelyi Pál díj (1985), a Haza Szolgálatáért Érdemérem (speciális tudományos tevékenységéért - arany f., 1984), Állami-díj (vízminőség-védelmi munkásságért 1988). Bérezik Árpád akadémikust 70. születésnapja alkalmából a magyar hidrobiológusok, tanítványai, munkatársai tisztelettel köszöntik.