Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése, Miskolc, 1999. július 7–8.

295 Bérezik Á Bérezik Árpád (született: Budapest, 1929. május 7.) az ELTE biológia-földrajz szakának elvégzését követően, egy évig gimnáziumi tanár volt Székesfehérváron. Az MTA aspiránsa­ként kezdte tudományos pályafutását Dudich Endre professzor irányításával. Kandidátusi értekezését 1956-ban a sekély tavi üledék gerinctelenjeinek minőségi és mennyiségi vizsgálata tárgykörben védte meg. 1974-ben, a hazai asztatikus vizek (rizsföldek) hidrobiológiai-hidrozoológiai vizsgálata téma­körben nyerte el a biológia tudomány doktora fokozatot. 1982­ben választották meg az MTA levelező tagjának, 1990 óta az MTA rendes tagja. Kutatási területei: a hazai álló- és áramló vizek Chironomi­dái (faunisztika, populációdinamika, produkció), a Duna és ár­téri vizeinek potamoökológiája és kölcsönhatásai, kisvízfolyá­sok hidrobiológiái feltárása, a Fertő limnológiai sajátosságai (elsősorban termikája). E témakörökben rangos külföldi együtt­működésre is ismételten felkérték. Tudományos eredményeit neves hazai és külföldi folyóira­tokban publikálta, eddigi 110 tudományos közleményén felül, több konferencia- illetve tanulmánykötet, bibliográfia, könyv (társ)szerkesztője, szerzője. 1981 óta folyamatosan részt vett a Bős-Nagymaros vízlép­csőrendszerrel kapcsolatos, jórészt kormányzati megbízással készült MTA értékelések, állásfoglalások hidrobiológiái vonat­kozásainak kidolgozásában. Irányítója a szigetközi hidrobioló­giái kutatásoknak, s a KTM, KÜM felkérésére számos szakér­tői anyag szerzője, társszerzője, szerkesztője, beleértve a Hágai Bíróság számára készített anyagokat is. Kilenc éven át elnöke a Magyar-Szlovák Akadémia-közi Bizottságnak, kormányzati szakértői bizottságot vezetett és kormánydelegáció tagja volt. Szoros tudományos kapcsolatai vannak Ausztria, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Lengyelország, a Német Szövetsé­gi Köztársaság, Románia, Svájc, Svédország és a Szlovák Köz­társaság szakköreivel. Több mint 40 esetben járt külföldön, 14 országban tartott előadást, továbbképző tanfolyamot. Hazai U­NESCO, WHO és FAO projektek megoldásában elismert mun­kát végzett. Az utóbbi években három nemzetközi szimpóziu­mon (Győr, Bécs, Ulm) volt felkért előadó és vitavezető a fo­lyami vízlépcsők ökológiai-biológiai hatásaival kapcsolatban. ád 70 éves Neves külföldi egyetemek, kutatóintézetek vonták be tudomá­nyos minősítési eljárásokba. 27 éve a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség (Interna­tionale Arbeitsgemeinschaft Donauforschung der SIL, Bécs) magyar nemzeti képviselője, a szervezet vezető testületének ki­emelkedő tekintélyű tagja. A Munkaközösség két magas szín­vonalú nemzetközi konferenciájának (1984. Szentendre, 1996. Baja) szervezője és elnöke volt. Az 1970-es években egyik kezdeményezője az MTA és az Osztrák Tudományos Akadémia közös Fertő-kutatási prog­ramiéinak, mely ma is folyamatos, miután elnyerték a Fertő tel­jes területére az UNESCO bioszféra rezervátum státust és létre­jött a Fertő-Hanság Magyar-Osztrák Nemzeti Park. Emellett je­lentős szerepe volt a további négy magyar bioszféra rezervátum (Hortobágy, Kiskunság, Aggtelek, Pilis) létrehozásában. Oktató munkáját, mint az ELTE egyetemi tanára, biológu­sok és biológus-mérnökök képzésével a hidrobiológia tárgykör­ben folytatja, az ELTE-n kívül négy másik egyetemen is. Irá­nyításával közel száz hidrobiológiái tárgykörű diplomamunka, egyetemi doktori értekezés készült, s a tudományos továbbkép­zésben (aspiráns képzés, doktori iskolák) is jelentős részt vállal ma is. Szakterületén évtizedek óta vezető szerepet tölt be a posztgraduális képzésben, egyetemi habilitációs eljárásokban. Tudományszervező munkája igen jelentős, széleskörű. 1973 óta a Magyar Dunakutató Állomás vezetője, 14 évig volt az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete igazgatója. E mi­nőségében támogatja a kutatók nemzetközi kapcsolatainak fej­lődését, szorgalmazza a biológiai-hidrológiai kölcsönhatások kutatását, szakmai testületekben, felsőoktatásban a kutatók részvételét. Az irányításával kialakított kutatási koncepció szel­lemében az intézet bel- és külföldi elismertsége nőtt, az intézet hagyományaira építve kiváló személyi és tárgyi feltételeket, munkahelyi légkört teremtett. Az intézet korábbi kutatási terü­leteit kiegészítette a Fertő és a Pilis Bioszféra Rezervátum ku­tatási programjával, s a résztvevő közel 40 kutatóhely irányítá­sával magas színvonalon és eredményesen biztosította részvéte­lünket számos UNESCO programban. Kezdeményezésére, az UNESCO már két tudományos konferenciát szervezett hazánk­ban. Vezetése alatt szorossá vált az intézet és számos egyetem, főiskola kutatási kapcsolata, az Intézet kutatóinak oktatói mun­kája. Számos tudományos- szakmai testületben, egyesületben sokat tett a hidrobiológia és vízgazdálkodás harmonikus e­gyüttműködése érdekében. Tisztségei hazai és nemzetközi szervezetekben: IAD/ SIL (magyar nemzeti képviselő), Magyar-Osztrák Fertő UNESCO Bizottság (magyar elnök), Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) főtitkára, majd alelnöke, az MHT Limnológiai Szak­osztályának alapító tagja, 13 éven át titkára, TMB I. Biol. Szakbizottság (elnök), MTA Hidrobiológiái Bizottság (elnök, tag), MTA Természetvédelmi Bizottság (tag), Nemzetközi Lim­nológiai Egyesület (SIL, tag), Hidrológiai Közlöny szerkesz­tőbizottsága (tag), Opuscula Zoologica (alapító, társszerkesz­tő), Nemzetközi Hidrológiai Program (IHP) Magyar Nemzeti Bizottság (tag), MAB Program Magyar Nemzeti Bizottság (titkár, elnök, tag). Továbbá, szerkesztőbizottságr tagja volt az Annales de Limnologie (Toulouse) nemzetközi limnológiai fo­lyóiratnak. Kitüntetései: Munka Érdemrend (ezüst f., 1981), MTESZ­díj (1975), Bogdánfy emlékérem, Schafarzik emlékérem (1979), Vásárhelyi Pál díj (1985), a Haza Szolgálatáért Ér­demérem (speciális tudományos tevékenységéért - arany f., 1984), Állami-díj (vízminőség-védelmi munkásságért 1988). Bérezik Árpád akadémikust 70. születésnapja alkalmából a magyar hidrobiológusok, tanítványai, munkatársai tisztelettel köszöntik.

Next

/
Thumbnails
Contents