Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

4. szám - Szlávik Lajos: Godnolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről

258 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 4. SZ. magántulajdonba került - a területek kárérzékenysége megnövekedett. A közelmúlt két nagy tiszai árvizének tapasztalatai alapján a nyárigátak szerepét felül kell vizsgálni, összhangban a hullámtéri földhasználat célszerű átalakitásáva'l. Nem lehet vitás, hogy a hullámterek fö íiinkciója az árvizek - beleértve a jeges árvizek - levezetése. Előbb-utóbb a folyók bebizonyítják, hogy a hullámtér az övék. Más használat csupán az árvízvédelmi elsődleges szempontokkal összhangban engedhető meg. Az eltérő szempontok egyeztetése nem könnyű feladat, miután a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás követelményeit kell teljesíteni. A természetvédelem oldaláról az a legfontosabb, hogy a hullámtereken uralkodjon a természetszerű állapot. Legyenek túlsúlyban az őshonos fafajok alkotta növénytársulások. Maradjanak fenn a sokszínű, változatos életterek, a folyókat övező galériaerdők, a magas fekvésű területek még meglévő keménylombos erdei és a hullámtéri, úgynevezett vizes élőhelyek (holtágak, agyaggödrök), mindez oly módon, hogy állandóan fenntartott folyamatos zöldfolyosó biztosítsa a migráció lehetőségét. Az erdőgazdálkodás követelményei: a nagy termőerejü hullámtéri termőhelyekre a termőhely sajátosságainak megfelelő fafaj-összetételű és állományszerkezetü, egészséges és jól hasznosítható fatömeg-produkcióra képes erdőállományok kerüljenek, amelyek elfogadható költségparaméterekkel kezelhetők A vízgazdálkodás követelményei: a hullámtér biztosítsa az árvízi vízhozamok, jéghozamok károkozás nélküli levezetését. A hullámtéri terep és vegetáció viszonyai ne veszélyeztessék, sőt segitsék elő az árvízvédelmi létesítmények állékonyságának biztonságát (szivárgás, hullámverés elleni biztonság). A fenti három szakterület követelményeinek együttes, lehető legjobb kielégítéséhez ki kell jelölni a természetvédelem szempontjából elsőrendűen védendő területeket és ott maradéktalanul érvényt kell szerezni az indokolt korlátozó védelmi intézkedéseknek. Ezen területeket vagy nemzeti parki kezelésbe kell utalni, vagy a gazdálkodó szervezeteknek kártérítést kell fizetni. Alapkövetelmény, hogy a folyók mentén legalább mozaikszerűen gondoskodni kell a migrációs zöldfolyosótól [Aradi 1999], A hullámterek, parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról a közelmúltban kormányrendelet jelent meg [46/1999 (III. 18.)Korm. sz.]. Afolyók hullámterének használatával és hasznosításával kapcsolatban a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a hullámtér, mint az ökológiai hálózat szerves és meghatározó része - ha nem minősül védett természeti területnek - természeü területként kezelendő, ahol az árvíz biztonságos levezetésének elsődlegességét kell figyelembe venni A hullámtér rendeltetésére figyelemmel, a hullámtéri ingatlanok tulajdonosai, illetve használói a hullámtéren mezőgazdasági művelést, erdőgazdálkodást vagy bármilyen más tevékenységet kizárólag saját kockázatukra, a környezetvédelmi, természetvédelmi előírások betartásával és az árvizek levezetésének akadályozása nélkül folytathatnak A hullámtéren - közösségi, vízisport és sporthorgászati építmények kivételével - csak a meder használatával, a folyó, a vízfolyás fenntartásával összefüggő vizilétesítményt, építményt vagy épületet lehet elhelyezni A hullámterek környezetileg igen érzékeny területén a szántóföldi művelés módja alig tér el az általános gyakorlattól Ugyanúgy használják a kemikáliákat mint a mentett oldalon, holott a vegyszerek bemosódásának veszélye itt sokkal nagyobb. Ezért a szántóföldi művelés a hullámtereken nem kívánatos. Többségük a valamikori ártéri rétek helyén alakult ki, így felszámolásuk, a művelési ág megváltoztatása során ezeknek az élőhely-típusoknak a kialakítását kell segítem. A fokozatos átminősítés egyik lehetséges útja a biogazdálkodás bevezetése. Ezt a hasznosítási formát tekinthetjük az ártéri szántók fenntartható használatának. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy az ártéri szántók - és különösen a nyárigátas öblözetek területei - az ott élő birtokosok gazdálkodás szempontjából fontos területek, esetenként egyetlen tulajdonukat, megélhetési forrásukat jelentik. A területhasználat módosítási módjának megválasztása során erre kiemelt figyelmet kell fordítani [Aradi 1999], Általános elvként kell megfogalmazni: mivel a hullámterek ökológiai szerepe kiemelkedő jelentőségű, s ez a szerep a természetes életközösségekhez kötődik, ezek megőrzése alapvető prioritás A hullámterek ökológiai szerepének megőrzése és árvízvédelmi funkciója nem áll ellentétben egymással. E kérdések vizsgálata rendszerszemléletű megközelítést, hidro-ökológiai modellezést igényel [Rákóczi 1999], A Tisza vízgyűjtő árvízvédelmi létesítményeinek kiépítése a XIX. század közepétől kezdődően rendszerszemléletben történt. Az átmeneti időszakban, az 1895. évi nagy tiszai árvizzel bezárólag még jelentős károk, elöntések fordultak elő, egy-egy nagy árvíz minden korábbinál súlyosabb pusztítást végzett (2. ábra). Ezt követően azonban - a korábbi időszakhoz viszonyítva - a károk a töredékére csökkentek, az árvízvédelem teljesíti feladatát. Ezzel az árvízvédelmi létesítmény-rendszerrel ma már, alapvetően mint adottsággal kell számolni. Ha a rendszer tervezése és kiépítése ma történne, nyilván mérlegelésre kerülne a védendő és a nem védendő területek aránya, figyelemmel az utóbbi évtizedekben nyilvánvalóvá vált és megfogalmazódott ökológiai szempontokra is. Az öröklött árvízvédelmi rendszer célja - a létesítéskon gazdasági-társadalmi igényeknek megfelelően és összhangban az akkon természettudományos ismeretekkel - a lehető legnagyobb terület védelme volt. Bizonyítottnak tekinthető, hogy a vízgyűjtő és különösen a hullámtér területhasználatainak változásai (és egyéb okok) kiváltották az árvízszintek emelkedését. A meglévő árvízvédelmi rendszer jelenlegi műszaki paramétereivel hosszú távon nem tartható fenn, azt módosítani fejleszteni kell. Ez jelentheti a töltések magasítását, keresztmetszeti erősítését, a lokális veszélyes helyek kiiktatását, a szükségtározás alkalmazását stb. Ezek sorában lényeges szerepet kell szánni a területhasználatok szabályozásának, befolyásolásának. Ebbe beleértjük az árhullám alakításában döntő szerepet játszó hegyvidéki vízgyűjtők területhasználatainak befolyásolását, mely kiemelkedően fontos nemzetközi vízügyi együttműködési feladat Hasonlóan fontos a hullámtéri területhasználatok módosítása, korlátozottan a hullámtér bővítése, amelyeknél ma már meghatározó szempontként kell figyelembe venni az ökológiai követelményeket. E módosítások kerete a magyar mezőgazdaság EU-konform átalakítása lehet. A mezőgazdasági területhasználatok átalakítását a vízgazdálkodási szempontokkal aktívan befolyásolni kell [Aradi 1999, Istvánovics-Somlyódy 1999], Az MTA stratégiai programja keretében készített agrárgazdasági prognózis [Bedő 1999] összegző megállapításai szerint a kedvezőtlen agroökológiai adottságú régiókban fennmaradó mezőgazdaság a hagyományokra épülő, a környezetvédelmet előtérbe helyező extenzív gazdálkodási fogja végezni. Ilyen környezetben a termelés-centnkusság helyett a tájcentrikus vízgazdálkodást kell megvalósítani. A hasznosításra nem alkalmas vidékeken, lejtős belvizes területeken, árterületeken vagy az árvízveszélynek kitett részeken fel kell hagyni a földműveléssel, és meg kell valósítani a termelési szerkezet átalakítását. Ilyen régiókban erdősítéssel, halastavak, víztározók létesítésvei, rekreációs parkok kialakításával lehet elősegítem a környezet megóvását, a táj lakosság megtartó képességének javítását, hatékonyabb gazdasági tevékenység létrehozását. 18. Következtetések és javaslatok Az árvizek előfordulása a magyarországi folyókon nem rendkivüli esemény - ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Árvizek voltak és lesznek - ezekkel együtt kell élni. Az árvizek önmagukban nem jelentenek