Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - Szlávik Lajos: Godnolatok az árvízvédelem időszerű kérdéseiről
248 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 4. SZ. 5. táblázat Az árvízi szimulációs vizsgálatok eredményei a Felső-Tiszára Folyó Vízmérce Észlelt teA tényleAz adott Különbség: tőző vízálges helyszcenano az adott lás (cm) zet szimuszámítási szcenárió lációs eredés az észleli számítása ményei kőzött 2. szcenárió 1970. évi árhullám - töltésszakadások nélkül Szamos Csenger 888 872 885 » 0 Tisza Vásárosnamény 912 911 1003 + 91 Tisza Záhony 728 732 797 + 69 Tisza Tokaj 857 852 906 + 49 3. szcenárió 1970. évi árhullám - töltésszakadások nélkül. a Szamos 12 órával később tetőzik Tisza Vásárosnamény 912 1025 + 113 Tisza Záhony 728 802 + 74 Tisza Tokaj 857 906 + 49 4. szcenárió 1998. évi árhullám + Visó, Iza, (1970) Tisza Tiszabecs 708 815 + 107 Tisza Tivadar 958 1010 + 52 Tisza Vásárosnamény 923 927 962 + 39 Tisza Záhony 734 729 757 + 23 Tisza Tokaj 872 866 879 + 7 J. szcenárió (1998. évi árhullám + Visó, Iza, Szamos (1970) Szamosi töltésszakadások nélkül Tisza Tiszabecs 708 815 + 107 Tisza Tivadar 958 1010 + 52 Tisza Vásárosnamény 923 927 1136 + 213 Tisza Záhony 734 729 911 + 177 Tisza Tokaj 872 866 1000 + 132 3. 1970 - töltésszakadások nélkül, a Szamos 12 órával később Az 1970. évi szamosi árhullám 12 órával későbbi érkezése a tiszai árhullám gyors ellapulása miatt - a 2. szcenánóhoz viszonyítva - csak a vásárosnaményi szelvényben eredményezett volna további vízszmtemelkedést (+ 22 cm) - (5. táblázat). Nagyobb tömegű, teltebb mederre futó felső-tiszai árhullám esetén (1998. évi helyzet) ennél jóval nagyobb különbségek is kialakulhatnak. Megállapítható, hogy a csapadékfrontok mozgási sebességének viszonylag csekély változása is jelentős hatással lehet a Felső-Tisza vízrendszerében kialakuló hidrológiai helyzetre. 4. 1998 + Visó, Iza, (1970) Amennyiben az 1998. november 3-4-i igen intenzív kárpátaljai csapadéktevékenység kiterjedt volna a Visó és az Iza vízgyűjtőjére is, akkor a kialakuló vízszintek a Felső-Tisza Tiszabecs-Tivadar közötti szakaszán 52-107 cmrel meghaladták volna az eddigi maximumokat (5. táblázat). E folyószakasz jelentős részén az árhullám a jelenlegi töltéskorona szintjét meghaladó vízállásokat eredményezett volna és a vízszint a Vásárosnamény-Tokaj közötti szakaszon is meghaladta, illetve elérte volna az eddig észlelt legnagyobb értékeket. 5. 1998 + Visó, Iza, Szamos (1970); szamosi töltésszakadások nélkül Az 5. szcenárió az előző esethez képest annyi változást jelent, hogy a Szamos vízgyűjtőjén nem az 1998. évi, hanem az 1970-es helyzetet feltételezzük Bár ez a szituáció a két árhullámot kiváltó meteorológiai helyzet lehető legkedvezőtlenebb kombinációja, realitását az adja, hogy a feltételezett esőzés által érintett terület még mindig kisebb, mint 1970-ben, amikor a Szamos vízgyűjtővel délről szomszédos Maros vízgyűjtőn is egyidejűleg hasonló intenzitású csapadéktevékenység volt. Ebben a szcenárióban nem számoltak a Szamoson Szatmárnémeti térségében bekövetkezett töltésszakadások hatásával, feltételezve, hogy a Szamoson lefolyó teljes vízmennyiség elén a torkolatot. A Vásárosnamény feletti eredmények megegyeznek a 4. szcenárióval. A kialakuló vízszintek a Vásárosnamény-Tokaj közötti szakaszon 132-213 cm-rel múlnák felül az eddigi maximumokat. Egy ilyen árhullám a vizsgált vízrendszer teljes hoszszában, beleértve a mellékfolyók torkolat-közeli szakaszait is, a töltéskoronát meghaladó vízszintek kialakulását eredményezné és árvízvédelmi szempontból igen nehezen kezelhető helyzetet eredményezne. A szimulációs vizsgálatok eredményei felhívják a figyelmet arra, hogy az árvizeket kiváltó meteorológiai helyzeteknek az eddig előfordultaknál már egy kissé kedvezőtlenebb alakulása is rendkívüli következményekkel járhat a Felső-Tiszán. A mértékadó árvízszintek és árvízi helyzetek meghatározásánál figyelemmel kell lenni a lefolyás-képző folyamatokra, és az azok szimulációjából levonható következtetésekre is. Az 1998 novemberi és az 1999 március-áprilisi árvizek ismét azt igazolták, hogy a Tisza vízjárása még nem használt ki minden olyan lehetőséget, amely nagyvizeinek statisztikai adatsorából a számítások szerint eleve rendelkezésére állhatott. Az árhullámok kialakulásában az egyes mellékfolyók árvízi szerepének korábban még elő nem fordult változatai reálisan kialakulhatnak. Erre is tekintettel további fontos kutatási feladat a Tisza és mellékfolyói (Szamos, Bodrog, Körösök, Maros) összefolyásánál létrejöhető helyzetek szimulálása. 8. Az éghajlatváltozás lehetséges hatása az árhullámokra Az árhullámok statisztikai törvényszerűségeinek vizsgálata, az azokból a gyakorlat számára levonható következtetések megállapítása mellett foglalkozni kell azzal a kérdéssel is, hogy az éghajlatváltozásnak milyen hatása várható az árvízi paraméterek alakulására, milyen szcenánókkal kell számolni a vízgazdálkodási stratégia árvízvédelmi feladatainál. Az MTA stratégiai kutatások keretében részletes elemzésekre került sor az éghajlatváltozás és hatásai témakörében [Bálint-Gauzer 1999, Mika 1999, Nováky 1999], E vizsgálatok megállapításai szerint a vízgazdálkodási stratégia egyéb meghatározó körülményeit jellemzőknél nem nagyobb bizonytalansággal körülhatárolhatók a globális felmelegedés előre jelzett ütemeinek alternatíváira várható hazai változások az éghajlati átlagértékekben. Feltehető, hogy a néhány tized fokos globális felmelegedés a következő évtizedekben valószínűbb, mint az, hogy a klíma változatlan marad [Mika 1999], Az éghajlatváltozások lefolyásra gyakorolt hatását a magyarországi viszonyokra - a nemzetközi vizsgálati eljárásokhoz hasonlóan - több lépcsőben vizsgálták: az átlagos évi lefolyásra, az évi lefolyás éven belüli menetére és az árhullámokra. A hazai éghajlati hatásvizsgálatok eredményei szerint a hidrológiai adottságokban várható legjelentősebb változások a következőkben foglalhatók össze [Nováky 1999],
