Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
4. szám - 50 éves alakította meg a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi tagozatát
222 HIDROLÓGIAI K .ÖZL ÓNY 1999. 79. ÉVF 3. SZ. A hidraulikus talajtörés közvetett bizonyítéka, hogy a gát robbanásszerűen ment tönkre 1947. december 31-én éjfél előtt (Szlávik-Fejér, 1997). Jó állapotban lévő töltések viszonylag hosszú ideig képesek elviselni a koronán átbukó vizet, hajó a mentett oldali gyeptakaró. Az 1998 novemberi árvíznél csaknem 40 centiméteres volt az átbukás magassága, de a töltés folyamatos magasítása közben sem jött létre szakadás. 1947-ben a tivadan gátszakadásnál a töltéskoronát meghágó legmagasabb víz 0,2 mes volt. A közeli Tivadar lakosságának lett volna ideje nyúlgátat építeni, mert a szakadás csak több mint hat órával a meghágás után következett be. A jelen vizsgálatokkal kimért 60 méter hosszú kopolya csak a holtág keresztezésben alakult ki, azon kívül nem. A kopolyába feltételezhetően csak agyag talajt építettek be (amely alacsony elektromos ellenállással jelentkezik a 3. ábra hossz-szelvényén. Ebben az esetben kb. 60 m hosszú volt a kopolya, ami megközelíti a feljegyzett 100 m-es szakadási szélességet. A kopolya betöltésére írt 900 m 3 föld mennyisége reálisabbnak, bár így is szegényesnek tűnik, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kopolya átlagos mélységére a feljegyzések 5 m-t tartalmaztak a mentett oldali terepszint alatt, és a legnagyobb mélységére 12 m-t a korona alatt. Irodalom: Nyilvántartási terv a 07.08. árvízvédelmi szakaszra ÁBKSZ Ütmutató a töltésszakadások elzárásához. Nagy L. (1999): A tivadari buzgár vizsgálata, Szakértői vél. (Kézirat). Szlávik L. - Fejér L. (1997): Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén, Vízügyi Közlemények, pp. 286-318. A kézirat beérkezett: 1999. május 25. NAGY LÁSZLÓ Abstract: Keywords: 1980-ban szerzett mérnöki oklevelet, 1984-ben geotechnika szakmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán. 1980 és 1984. között a Vízügyi Tervező Vállalat segédtervező, majd tervező mérnöke. 1984 és 1991. között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Műszaki Fejlesztési Intézetének Vízépítési Földművek és Műtárgyak Osztályán tudományos munkatárs, 1987-től a Földművek Csoport, 1988-tól a Talajmechanikai Laboratórium vezetője. 1991 -tői az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet Létesítmény Ellenőrzési Osztály vezetője, 1994-től a Védelmi Szakfelügyelet-vezető általános helyettese. 1996-tól az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízkárelhárítási Főosztály Szakfelügyeleti osztályán tanácsos. Investigation of the boil at Tivadar in November, 1998 Nagy, L. The highest flood of the century has travelled down the Upstrea-Tisza section in November, 1998. The initial steep rise was folloed by a relatively fast recession, but on several gauges record stages were registered. In the area of the UpstreamTisza District water Authority, at levee station 52+500 km a boil developed close to the land-side toe of the levee, which was checked successfully by emergency measures. The antecedent events ha ve lent special interest to the investigation of the conditions in this particular cross section.. flood, emergency operations, boil, River Tisza. 50 éve alakította meg a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi tagozatát Hírek a Hidrológiai Közlöny 1950 év 1-2. számából: A Magyar Hidrológiai Társaság Horusitzky Ferenc, szegedi egyetemi tanár kezdeményezésére Szegeden az 1949. év nyárutóján megalakította szegedi tagozatát E tagozat alakítást az tette indokolttá, hogy egyrészről a Társaságnak már korábban Szegedről tagjává lett az ottani Vízgazdálkodási Körzet valamennyi tagja, és az egyetemek, és egyéb tudományos intézmények közül mindazok, akik geológiával, hidrológiával és limnológiával foglalkoznak. Ez a népes tudományos csoportosulás biztosíték volt arra, hogy a szegedi tagozat megalakulhat, és a Társaság égisze alatt önálló tevékenységgel működhet. A Társaság tervbe vette, hogy Szegeden vándorgyűlést rendez. Közben, Társaságunk kezdeményező lépésére a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége is megalakította szegedi tagozatát. Az Országos Erdészeti Egyesület szintén 1949. augusztusában rendezte Szegeden évi közgyűlését. E három programmot összekapcsolva sikeres vándorgyűlést lehetett megrendezni. A vándorgyűlést 1949. augusztus 13-án nyitotta meg a Társaság elnöke (Vitális Sándor). Az előadások: Mosonyi Emil A hidrológiai kutatás új módszerei. Mazalán Pál: Az alföldi fúrt kutak műszaki vizsgálatának lehetőségei Papp Szilárd: A tanyai ivóvízellátás és fejlesztése. Páter János: Bakteriofágok szerepe a lassú szűrésnél. Maucha Rezső: Fontosabb tógazdasági problémák a korszerű limnológia megvilágításában. Ifj. Szabó Zoltán: Van-e lebegés a vízben? Jaczó Imre: A parazitológia limnológiai vonatkozásai Woinarovich Elek: Süllőkeltési kísérletek és az alsóörsi süllőkeltető telep. 1949. augusztus 14-én a Társaság ünnepélyes keretek között megkoszorúzta Vásárhelyi Pál szobrát Szeged főterén, a Széchenyi téren. Ez után a résztvevők megtekintették a városi múzeumot, az egyetem Közegészségtani Intézetét és a városi vizműveket. A Fehértónál Beretzk Péter, egyetemi magántanár a világhírű fehértavi madárrezervátumot mutatta be * Az 50 éve, 1949-ben megalakult "szegedi tagozat" rövid életű volt. Az akkori, gyorsan változó országos viszonyok között a megalakulásnak megfelelő formában nem maradhatott fenn sokáig. 1952. november 16-án alakulhatott csak újra a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja elnevezéssel. Ez a csoport - mint Szegedi Területi Szervezet - azóta is tevékeny egysége Társaságunknak. A Szegedi Területi Szervezet 1999. június 30-án tartott vezetőségválasztó taggyűlésén emlékezett meg első megalakulásának ötvenedik évfordulójáról. V. I.
