Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Koncz József: „Hogyan menthető meg a Duna ártere a bősi vízerőmű hatásaitól?” – Kritikai megjegyzések a WWF 1997. októberi kiadása összefoglalójához

170 HIDROLÓGIAI K.ÓZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 2. SZ. meggyőző, hiszen a magyar területen sem az egyik, sem a másik elmélet hívei nem fejezték be hatásvizsgálataikat. Ildomos lett volna a WWF-nek a szlovák oldalon kialakult helyzetet is elemzi, s az ottani konkrét jellemzőket is bemutatni. Ott ugyanis éppen az ellenkezőjét csinálják, mint a WWF javaslatok. Nem véletlen, hogy a Hágai Bíróság ítélete rendszerint nagy szavazati arányban a szlovákoknak adott igazat. A tanulmány [5/4]-beli megállapítása. "Korábban egymással összefüggő árterületek feldarabolása (történt). Az oldalágak és a folyó között korábbi összeköttetés gyakorlatilag megszakadt. Az egykor főleg nyitott és egymással összekötött rendszer, ma három elkülönült és súlyosan károsodott részre oszlik" összetéveszti az árterületet az oldalágakkal. Az árterületek, tehát a földek soha nem voltak összekötve egymással (csupán legfeljebb hidakkal). Az oldalágak pedig a Dunával voltak összeköttetésben, és éppen az okozta a nehézségeket, hogy korábban a magyar oldal még középvízhozam esetén sem kapott vizet. Az lehet, hogy a magyar oldalágak károsodtak, mert a megfelelő beavatkozást nálunk folyamatosan akadályozták. A szlovák oldalon aligha. De, meg kell, hogy legyenek az ide vonatkozó, múltat és jelent jellemző (talajvíz-, folyóvíz-, oldalágvíz-szint, stb.) adatok, amelyekkel vagy be lehet, vagy nem lehet bebizonyítani az állításokat, amelyek pusztán szavakban nem fogadhatók el. A tanulmány egyik legkevésbé alátámasztott állítása a következő, [5/8]: "A WWF ennélfogva úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet - az ártéri ökoszisztéma szempontjából komoly ökológiai hanyatlást jelent. Nyilvánvaló, hogy már eddig is sok visszafordíthatatlan kár keletkezett az árterület ökoszisztémájában, és, hogy a terület igen sokat vesztett Európa-szerte elismert genetikai ás élőhely változatosságából, a korábban egyedülálló ártéri jellegébőr. A WWF fenti állítását az egész összefoglalóban egyetlen hiteles, mértékadó adatsorral sem támasztja alá A 13. oldalon található felvételeknek sincs a hozzájuk kapcsolható hiteles adatok nélkül semmi bizonyító erejük. A WWF tanulmány 6. fejezete: A jövő lehetőségei A fejezet másfél oldalon keresztül a múlttal és a jelennel foglalkozik. Egy féloldalas táblázat a fenékgátas és a WWF kavicspados megoldását hasonlítja össze. A fejezettől az olvasó a WWF által javasolt kavicspadok szakszerű leírását várná, pl.: mennyi kavicsra van szükség. Megjegyzések a [6/12] táblázat egyes soraihoz: - A WWF megoldásra nincs költség adat. - A WWF megoldás a vízhozamot 600-1500 m

3/s-nek jelöli. Ennek átlaga 1050 m

3/s, ami nem a korábbi fejezetekben jelölt 2/3 vízhozam. - A gazdasági haszon Bősre nincs számolva, pedig ott egyértelmű. - A folyó mederállandósága, az árvizek átvezetése fenékküszöb esetén is biztosítható. - A talajvíz pótlása a fenékgátas rendszerrel jobban megoldható mint kavicspadokkal - A hordalék ülepedése és a kimosások elleni védelem is jobb a fenékgátas, mint a kavicspados rendszerben, - A természetes öntisztulás biztosítható fenékgátnál is. A fenékgát egyik alkalmas formája a fejlett országokban már használatos, szabályozható tömlőgátas megoldás. A WWF tanulmány 7. fejezete: A nagymarosi vízlépcső „alternatívája" A fejezet összefüggéstelen megállapítások gyűjteménye. Állításait egyetlen adat sem támasztja alá, sőt, az osztrák Dunán felépített nyolc hasonló vízlépcső több évtizedes üzemviteli tapasztalata meg is cáfolja. A tanulmány nagy szakmai tévedése, amikor Bősnél a csúcsra járatás következményeként 4 m kezdőmagasságú árhullámról beszél [7/9], Esetünkben ugyanis 4 óra alatt emelkedik a vízszint 4 métert, azaz percenként 1,55 cm-t A WWF tanulmány 8. fejezete: WWF ajánlás: Hogy menthető meg a Duna ártere? Már említettük, hogy a régi Duna mederbe a tanulmány a vízhozam kétharmadát szánta. Ez 66.7 %, de nem 65 %. A tévedés nem nagy, csak zavaró. Ennek a javaslatnak sincs költség-haszon elemzése. Az "Új megoldás a Duna árterületére" c. [9] fejezetben leírtak több vitatható megállapítást tartalmaznak. A [9/2] bekezdésben az egyik kijelentés: "Ezen megoldáshoz dinamikusan átbocsátott vízmennyiség szükséges, és legalább a Duna vizének 65 %-a, valamint 600 m /s kisvíz minimum". A kisvíz minimum 600 m

3/s értéke nem mindig teljesíthető. A Duna legkisebb vízhozama az elmúlt 50 évben 570 m

3/s volt. Az elmúlt 100 év alatti legkisebb vízhozam 490 m

3/s. A 600 m

3/s és 65 % követelménye együttesen viszont azt jelenti, hogy a 923 m

3/s-nál kisebb vízhozamok esetén, ami bármelyik évben tartósan előfordulhat, Bős még 35% vizet sem kapna, ami viszont szemben áll a tanulmány következő javaslatával [9/2]: "A bősi erőműrendszer 35 % vízmennyiséggel működne" Az is ismeretes, hogy a Szigetköz, de a Csallóköz talajvíz gazdálkodásával az átlagos 2000 m

3/s vízhozam esetén is nehézségek mutatkoztak. 1300 m

3/s vízhozam alatt [9/3], "a régi folyómedernek különböző helyeken való szűkítésével, új szigetek megteremtéséver megoldani a vízpótlást: elképzelhetetlen. Nem valószínű, hogy az új szigetek/kavicspadok berajzolása egy térképre a kívánt eredményt adják. Legalább azt kellene ismerni, hogy a megoldáshoz hány köbméter kavicsra van szükség évente. A másik kérdés, hogy egy ilyen, stabil gátakkal feltorlasztott meder miként viselkedik valamely nagyobb méretű jeges ár esetén, amihez hozzájárulhat az üzemvízcsatorna kiiktatásának szüksége. A kavics torlaszok építése katasztrófát okoz. Nem ismeretes, honnan származik a kavics [9/3], "A főleg helyileg rendelkezésre álló kavics felhasználása", ha azt a folyómederből veszik, akkor tovább süllyed a Duna vízszintje. Ha az ártérről bányásszák, akkor támadás éri a védeni kívánt különleges, ártéri természetet. Ha az árvíztől védett területről veszik, akkor a védeni kívánt természeti értékeken túl a mezőgazdasági művelést is veszteségek érik. Ezt a kavicsot a Duna hozta ide. Ha nincs utánpótlás, úgy a folyam medrének süllyedését tapasztalva látjuk, hogy az oda rakott kavicsot tovább is képes azt szállítani. Hosszú távon a folyó medrébe rakhatjuk az egész Kisalföld kavics készletét, amit majd később esetleg a Fekete-tengerben fogunk megtalálni A tanulmányban javasolt megoldás: a kavicsbányászat, a szűkítések, az új szigetek kiépítése a koráb-