Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Koncz József: „Hogyan menthető meg a Duna ártere a bősi vízerőmű hatásaitól?” – Kritikai megjegyzések a WWF 1997. októberi kiadása összefoglalójához

KONC/. J : Kritikai megjegyzések 167 legelőnyösebb. A egész WWF tanulmányban nincs olyan számszerűen értékelhető költség-haszon elemzés, amely a [1/12] bekezdésben körvonalazott pusztulás koncepcióját igazolná. Az összefoglaló ismertetés [1/13, 1/14] sz. két bekezdése a WWF tanulmány javaslatát körvonalazza. Sajnos ez a két bekezdés nehezen azonosítható a jövő lehetőségeivel, és a WWF ajánlás: "Hogyan menthető meg a Duna ártere" c. fedezetében leírtakkal. A jövő lehetőségei című fejezet 99 %-ban a jelenlegi helyzetet és az új fenékgátakat ellenző kritikája. Egy táblázatban foglalja össze a fenékküszöb, és WWF kavicspadok jellemzőit. A WWF ajánlásokat tartalmazó fejezet elnagyoltan foglakozik valamiféle megoldással, de a leírás alapján nehéz megítélni a kavicspadok javasolt kialakításának módszerét, az azokhoz szükséges kavics beszerzésnek helyét és költségeit. Apróság: amíg az összefoglalóban [1/14] az áll, hogy "a Duna eredeti vízmennyiségének legalább 2/3-át vissza kell vezetni a "régi" folyómederbe", addig a WWF ajánlások fejezetében az, hogy "a Duna Dévénynél mért mindenkori vízhozamának legalább 65 %-a az öreg folyó mederbe kerül". A két megfogalmazás nem azonos. Az eltérés nem nagy, de zavaró. Aki az összesítést olvassa, nem kap pontos képet a leírtakról, hogy miért ennyi vagy annyi százalék víz kerül a régi folyómederbe. (Ilyen nagy tekintélyű Intézetnek, illenék olyan kiadványt közreadnia, amelyben az összefoglaló is híven tükrözi a tanulmányban foglaltakat). A másik vitatható kijelentés a [1/17] bekezdésben található: "Minden új intézkedést, kárenyhítő beavatkozást átfogó környezeti hatásvizsgálatnak kell megelőznie". Ha ehhez a WWF javaslathoz nem tartozik környezeti hatásvizsgálat, (nincs is rá hivatkozás), és nem található költség-haszon elemzése sem, akkor vajon milyen alapon ajánl egyfajta megoldást a kérdésre a WWF. A tanulmány tárgyalási része az [1/18] bevezetőben, az összefoglaló az utolsó bekezdésben említi a hágai Bíróságot azzal, hogy az "olyan megegyezést javasol, amely mind a Duna mederbe, mind az oldalágakba átadandó nagyobb vízmennyiséget biztosít". Az ítélet nem nagyobb, hanem "megfelelő" vízmennységről szól. Altalánosságban megállapítható, hogy az összefoglaló fejezet az általános tárgyalási résztől független életet él Szinte rálicitál annak ötlethalmazára. Az összefoglalót elolvasva nem lehet felismerni a tárgyalási részben található téziseket. A WWF tanulmány 2. fejezete: Bevezetés A Bevezetés a tárgyalási rész első fejezete. Ezen rész [2/5] bekezdése kifejti, hogy "a Természetvédelmi Világ Alap több környezet- és természetvédő társadalmi szervezettel együtt 1986 óta aktívan részt vesz a bősi vitában. Ez idő alatt számos tanulmányt és állásfoglalást tett közzé az erőmű (nemcsak az erőmű, hanem a hajózsilip és a duzzasztómű, tehát a vízlépcsőrendszer) működése ökológiai következményeiről. Ezek az állásfoglalások figyelmeztettek, hogy milyen komoly (1989-ben még katasztrofálisnak mondott) következményekkel fog járni az erőmű működése". Ezek az érvek lehettek részei Hágában a magyar követeléseknek. A Hágai Bíróság ítéletében megfogalmazott minősítésük (az ítélet 54. pont 4. bekezdése): »A szükséghelyzetre hivatkozó magyar érvelés nem győzte meg a Bíróságot arról, hogy 1989-ben "súlyos", "azonnali", és valós "veszély" álltfenn«. Ebből közvetlenül kitűnik, hogy a WWF indokai nem voltak valósak. A WWF tanulmány 3. fejezete: A bősi gátrendszer és a dunai ártér - jelenlegi helyzet bemutatása A tanulmány szerint [3/3] a dunacsúnyi mű "némi villamos energiát termel. Ez a "némi" villamos energia 170 millió kWh Kb. ennyi a magyar vízerőművek összes termelése. A jelenlegi helyzetben ott, ahol, Bős, Dunacsúny és Dunakiliti már megépített létesítményei hatnak, a gazdasági értékelések minden változatában szerepelnek ezeknek állandó költségei, mégpedig a leírási, a karbantartási, sőt a személyzeti költség is. A részleges, az egyes változatokban szereplő csökkentett erőművi termelés mellett is tényszerűek a leírás, a biztonság érdekében szükséges karbantartási, és a személyzeti költségek figyelembe vétele, egyedül az üzemanyag-költség változik, de ez a költség víz esetében zérus, hiszen az megújuló energiaforrás. Ennek következtében a változatokban bekövetkező villamos energia termelés változását a piacon beszerezhető villamos energia árával, 0,05 $/kWh értékkel kell figyelembe venni. Ezzel a Dunacsúnyi Vízerőmű termelésének értéke 8,5 millió $/év = 7,48 millió ECU. Ezzel szemben a 10. oldalon "az érintett árterületek eszmei elmaradó hasznának összege 3,06 millió ECU'. Azaz a "némi" villamos energia termelés 7 millió ECU értéke áll szemben a "hatalmas" veszteség 3 millió ECU-jével. Talán ezért nincs a tanulmányban költség-haszon vizsgálat? A WWF tanulmány 4. fejezete: Mennyibe kerül Bős valójában? Sajnos, erre a kérdésre sem ad választ tanulmány. Sőt összekeveri a munkát jelentő GWh-t a teljesítménnyel [4/1], A fejezetben három valuta fajta is található CSSK, $ és ECU. Talán jó lenne tudni legalább a tanulmány megjelenésekor élő valutában, $-ban a valós beruházási költséget, és ebből nem lehet kihagyni Dunakilitit, hiszen ebbe a rendszerbe tartozik, a Hágai Bíróság ítélete alapján, az érvényesnek nyilvánított 1977. évi államközi szerződés szerint is. A tanulmányban szereplő és nem szereplő értékek alapján az alábbi táblázat megpróbálja bemutatni, mibe is került Bős a szerződés szerinti, illetve az eddigi magyar lépések után, a Hágai Bíróság ítélete [155. (1) B pontja] szerint jogosnak tartott szlovák ellenlépések következtében kialakult mai helyzet alapján (a különböző pénzegységekben kifejezett összegek nagyságrendje: millió. 1. táblázat A költségek jegyzéke Létesítmény CSK 5 CSK/S S/ECU Szerződés szerint ECU Mai helyzet ECU Bős 18000 30 0,86 516 516 Dunacsúny 3000 30 0,86 86 Bős + Csúny 200 0,86 172 Bős + Csúny 200 0,86 172 Dunakiliti 450 0,86 387 387 Összesen 903 1333 [4/3] bekezdésében a tanulmány megállapítja: „a meglévő dunai árterek becsült évi értéke 383 ECU/ha" A [4/6] bekezdés után közreadott táblázatban ugyanezt a