Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A gerecsei mészképző hévforrások összehasonlító vizsgálata
154 HIDROLÓGIAI K.Ó ZLÖNY 1999 . 79. ÉVF. 2. SZ. A hévforrások által felhalmozódott édesvízi mészkő előfordulások számbavétele, kőanyaguk mennyiségi meghatározása és minőségi értékelésük során szembetűnő volt, hogy az egyes előfordulások kőzetanyagában milyen nagyfokú különbségek tapasztalhatók. Egyes előfordulásoknál igen jelentős mennyiségű és felhasználhatóság szempontjából kedvező tömör- nagyszilárdságú kemény travertinó halmozódott fel (2. ábra), míg másoknál a kivált mész mennyisége alárendelt és minősége is kedvezőtlen, (laza). Miután az édesvízi mészkövek visszatükrözik az őket létrehozó hévforrások vízföldtani sajátosságait, ezért a kivált anyagból következtetni lehet a források nagyságára, a szállított oldott karbonát anyag mennyiségére és mindazokra a folyamatokra, amelyek a keletkezett mészanyag mennyiségét és minőségét egyaránt befolyásolták. Az édesvízi mészkő előfordulásokra vonatkozóan végzett készletszámításokat összegezve a hegységben a hévforrásokból kerekítve 120 millió m 3 karbonát-anyag csapódott ki. Ha a készleteket koronkénti bontásban vizsgáljuk akkor a pliocénben fakadó hévforrások rakták le a hegységi mészanyag 78 %-át (1. táblázat) A negyedidőszakban a karbonát-anyagnak csak 22 % keletkezett. Ezen belül az alsó pleisztocénben 18,7 %, míg a középső pleisztocéntől napjainkig a forrásmésznek 3,3 %-a halmozódott fel. De nem csak igen nagy menynyiségi különbségek és eltérések mutathatók ki a különböző korú mészkövek között, hanem jelentős minőségi eltérések is (szilárdság, tömörség, testsűrűség). Legkedvezőbb minőségűek a legidősebb mészkövek, míg a legkedvezőtlenebbek a quarter végi előfordulások, mert ezek rendszerint lazák, sok esetben cementálatlan törmelékanyagok halmazából állnak (Tata). E jelenségek arra utalnak, hogy a pliocén hévforrások túltelítettek voltak mészben, ezért igen erőteljes és dinamikus kicsapódási folyamat tapasztalható, míg a quarter végi források már csak korlátozott ill. alacsony mészkiválási hajlammal rendelkeztek 1. táblázat A gerecsei pliocén korú hévforrások és travertinó előfordulások genetikai és készletbecslési táblázata Sz. Az előfordulás helye Magasság,m Uledékképz, Vastagság, m Nagyság Késztet milL m' Sz. Az előfordulás helye Magasság,m helye típs Vastagság, m Nagyság Késztet milL m' 1 Kőpite 292 hévforT.tó tavi 10-30 hatalm 3 200 2 Újhegy-Öreghegy 320-305 20-40 óriási 44 600 3 Madari-hát 304 3-5 kisebb 0 050 4 Csonkás-hát 330-300 3-6 jelentős 1 100 5 Margit-tető 350-340 közepes 0 500 6 Süttő 280-240 H ti 20-30 óriási 34 700 7 Póekő 334 » » kicsi 8 Öreg-hegyek 290-260 3-4 közepes 0 600 9 Muzslai-hegy 330 tt 5-10 nagy 0 800 10 Kő-hegy 297-280 15-30 hatalm. 7 700 Becsült össz-készlet: 93 250 millió m 3 1-3 = Nyugat-Gerecse, 4-8 = Központi Gerecse, 8-10 = Kelet-Gerecse A fenti adatok és megfigyelések azt bizonyítják, hogy a hegységben a pliocén mészképző hévforrások igen erőteljes karbonát-kapacitással rendelkeztek - ekkor volt a legerőteljesebb - és a negyedidőszakon át e tulajdonságuk a jelen korig fokozatosan csökkenve elérte azt az alacsony szintet, amely a mai hévforrásokra jellemző. A kimutatott mészképződési hajlam csökkenés a jelenkor irányába a hévizek vízkémiai összetételében bekövetkezett változásaira vezethető vissza, azaz a hévforrások minősége fokozatosan a hígabb termális karsztvizek irányába tolódott el. Tovább vizsgálva az egyes hévforrások által felhalmozódott travertinók nagyságát megállapítható, hogy a pliocén korú tíz előfordulás közül három olyan hatalmas volt, hogy ezeknél képződött az össz mennyiség, 72 %-a azaz a Nyugat Gerecsében az Új-hegy - Öreg-hegy-i, a Központi Gerecsében a Süttő Haraszti-hegy-i és a Kelet Gerecsében a Kő-hegy-i hévforrások hozták létre a hegységben a forrásmészkő több mint kétharmadát. Ilyen igen jelentős mennyiségű mészkő keletkezése azzal magyarázható, hogy a hévforrások olyan időszakban törtek fel, amikor a vízföldtani, éghajlati és a földtörténeti folyamatok együttesen olyan kedvezően estek egybe és alakultak ki, amelyek lehetővé tették olyan nagy vízhozamú, magas karbonát tartalmú hévforrások és hatalmas üledékgyűjtők kialakulását, ahol ilyen nagymenynyiségű mészanyag halmozódhatott fel. Vízföldtanilag e nagy vízhozamú hévforrások keletkezése csak úgy értelmezhető, hogy ezek voltak az adott időpontban a gerecsei termálrendszer fö megcsapolói. A tápterületen oly mennyiségben szivárgott be a csapadék, amely nagy vízhozamok folyamatos fenntartásához szükségesek voltak. Továbbá a karbonátos kőzetekben kialakult a megfelelő tág vízvezető rendszer is, amelyek elvezették az exhumált karsztrögökhöz megkívánt vízmenynyiségeket. A jelentős karbonát-anyagból arra is következtetni lehet, hogy az adott időszakban az éghajlat is kedvező volt, mert elegendő csapadék hullott le a vízgyűjtő területre, amely biztosította a hévforrások víz-utánpótlódását. Ezért a mészkövek a pliocén olyan klímafázisában képződtek, amikor az éghajlat meleg- csapadékos volt. A csapadék mennyisége jelentősen több lehetett mint napjainkban. A pliocén hévforrástavakban képződött travertinó előfordulásoknál történt megfigyelések szerint a mészkiválás a tó teljes területén igen intenzív volt és sehol sem mutathatók ki mészhiányra utaló jelenségek, mint amelyek pl. a felső quarter mészköveknél oly gyakran tapasztalhatók. Továbbá a kivált mészanyagnál egyes jelenségek arra utalnak még, hogy üledékföldtani szempontból a kicsapódás és felhalmozódás, gyors folyamatként zajlott le. Annak érdekében, hogy a gerecsei pliocén mészkőképző hévforrások vizeinek kémiai összetételére és genetikai adottságaikra következtetni tudjunk, összegyűjtöttük a recens világhírű forrásmészkövet felhalmozó hévforrások vízvegyvizsgálati adataikat és származásukra, keletkezésükre vonatkozó irodalmi megállapításokat. A kutatások és vizsgálatok e hévforrások 80 %-ánál genetikai összefiiggést és kapcsolatot mutattak ki az aktív vagy utóvulkáni tevékenységgel. Ahol ilyen összefüggés nincs ott pedig a nagyon speciális helyi vízföldtani adottságok alakultak ki (mélyreható törések, aktív tektonikai zónák, különleges vízutánpótlódás stb). A fenti adatok és ismeretek alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy a tárgyalt pliocén hévforrások gene-
