Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A bajóti Öreg-kő és környékének paleo-karszthidrogeológiai vizsgálata

15 A bajóti Öreg-kő és környékének paleokarszthidrogeológiai vizsgálata Scheuer Gyula 1126. Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: A gerocsci termálkaszt rendszer mai hidrogeológiai adottságai hosszú földtörténeti folyamatokon és lépéseken keresztül alakultak ki. Ennek három, felső neogénben lezajlott eseménysorát sikerült kimutatni a kelet gerecsei Oreg-kónél és környezetében. Az Öreg-kö és környezete a felsó neogén elsó felében még vízzáró üledékekkel letakart, nyomás alatti, leszorított vízszintű termálkarsztos terület része volt. Majd a vízzáró üledékek fokozatosan lepusztultak róla, szabad felszínű karsztröggé vált, és így megindulhatott belőle a termálvíz kiáramlás. Ekkor keletkeztek az itt ismert hévizes genetikájú barlangok. Az öreg-kő tehát a Kelet Gerecsének egyik első, a felső neogénben legnagyobb hévforrásos területe volt. Hévforrások addig törtek fel az Oreg-kónél, ameddig környezetében nem preparálódtak ki újabb, mélyebb helyzetű karsztrögök, ahol új hévfonások keletkeztek. Ilyen hévforrások hozták létre a Muzslai-hegyi és a Kő-hegyi travertinó előfordulásokat az Öregkö környezetében. A vizsgált területen a gerecsei tcrmálkarszt fejlődésének vízminőségileg élesen eltérő két szakaszát sikerült kimutatni. Az elsó szakaszban olyan hévforrás tevékenység volt, amelyben keletkeztek a híres hévizes barlangok forrásmészkő nélkül, míg a második szakaszban magas oldott só tartalmú, jellegzetes hidrogén-karbonátos hévizek törtek fel travertinó képződéssel A felső neogénben feltörő hévforrások olyan jelentős mészképző adottságokkal rendelkeztek, hogy az. ismertetett két előfordulásnál halmozódott fel a hegységrész összes travertinó készletének több, mint 80 %-a. ÖREG-KÖ kö-hegy Kulcsszavak: É lepusztulás, exhumált karsztrög, hévforrások, barlangok, travertinó. MUZSLAI-HEGY 1 km J 1. ábra Az Öreg-kő és környékének áttekintő helyszínrajza az édesvízi mészkő előfordulások feltüntetésével 1 Dachsteini mészkő, 2 édesvízi mészkő 1. Bevezetés A Kelet-Gerecse morfológiai tájegység északnyugati részén, Baját községtől keletre emelkedő felső triász időszaki dachsteini mészkőből álló Öreg-kő és környezete fontos szerepet játszott a hegység termál-karsztos paleovízföldtani viszonyainak fejlődéstörténetében. Itt található a hegység több jelentős hévizes eredetű barlangja (Jankóvics barlang és több zsomboly), továbbá környezetében az egykori hévforrás működést igazoló travertinó előfordulások is ismeretesek (/. ábra). E termálkarsztokra jellemző jelenségek és kőzetféleségek [Schréter Z. 1953., Ta/cácsné Bolner K. et al. 1989 ] mind azt jelzik, hogy az Öreg-kőnél és környezetében a gerecsei felső neogén karsztfejlődés jelentős és érdekes szakaszai tanulmányozhatók. A korábbi vizsgálatok [Gidai L. 1973., Krolopp E. et al. 1995., Vígh G. - Gidai L. 1969., Vitális Gy. - Hegyi Iné. 1982.] adatainak és ismereteinek felhasználásával kísérelhető meg azon folyamatok és események felvázolása, amelyek kiváltották a hévforrás tevékenységet és létrehozták az ehhez kapcsolódó termálkarsztos formákat. A bajóti Öreg-kő a Kelet-Gerecse egyik legmagasabbra kiemelt karsztröge 374 m-es tengerszint feletti magasságával. A keleti oldalán közel észak - déli irányú, kb. 1100 m hosszúságú, 70-80 m magasságú sziklafalaival és az ebből nyíló barlangjaival a hegység egyik turisztikai nevezetessége. Az Öreg-kőt felépítő felső triász időszaki karsztosodott dachsteini mészkő felszíni elteijedése kb. 1 km

2-ben adható meg. A földtani vizsgálatok az Öreg-kő környeze-