Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A bajóti Öreg-kő és környékének paleo-karszthidrogeológiai vizsgálata

16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 1. SZ. tében nagy vastagságú (300-500 m) paleogén üledékösszletet mutattak ki [Gidai L. 1973.]. Vízföldtanilag ezek sorából az oligocén agyagok, agyagmárgák ítélhetők vízzáróságuk miatt jelentősnek, mert e képződmények a neogén első felében még nagy vastagságban takarták be a térség karbonátos kőzeteit. Az Öreg-kő is azon karsztrögök sorába tartozik [Pécsi M. 1980 ], amelyek a harmad időszak első felében megsüllyedve vízzáró üledékekkel eltemetődtek, majd a felső neogénben kiemelkedve exhumálódtak A tektonikai megfigyelések szerint az Öreg-kő olyan karsztrög, amelyet a felső neogénben és a negyedidőszakban szakaszos emelkedő mozgás féloldalasan megbillenve hozott létre [Vigh G. -GidaiL. 1969\ A termális karsztrendszeren belül az Öreg-kő karsztröge kezdetben letakart helyzetben volt és a fedett karsztok sorába tartozott és nyomás alatti hévizet tározott (/. táblázat) Ez az állapot addig tartott, ameddig a felszínfejlődési folyamatok hatására a vízkiáramlást akadályozó üledékek le nem pusztultak róla oly mértékig, hogy megindulhatott a hévíz kiáramlás a felszínre. Ebben az időben az Öreg-kő volt a legmélyebben fekvő szabad felszínű karsztrög többek között, és addig volt a karsztrendszer megcsapolója - ekkor keletkeztek a hévizes barlangok -, ameddig mélyebb szinten nem exhumálódott ki egy másik karsztrög, amely kiváltotta Öreg-kői hévforrások elapadását. A forrásmegszűnést a közelben lévő Muzslaihegynél meginduló hévforrás tevékenység okozta. Evvel az Öreg-kő vízföldtani szerepe megváltozott, mert a rendszeren belüli megcsapoló funkciója megszűnt, tápterületté vált. Ezt a mai napig megőrizte azzal, hogy a felszínfejlődési folyamatok a karsztos felszínt a mai elterjedésig növelték. 1. táblázat A bajóti Öreg-kő és környékének felső neogén — negyedidőszaki paleo-karsztvízföldtani fejlődéstörténete VVízföldtani fejlődésmenet Karsztliidiodinamikai változások öreg-kő Muzslai-licgy Kö-licgy Öreg-kő Muzslai-hegy Kő-hegy Quarter Az erózióbázis szakaszos mélyülése, mélyebb szintű karsztrögök exliumálása fonások áthelyeződésével, szakaszos karsztvízszint süllyedés c S 8 N irt e V. I 4J a w <u l/l 0 N a 1 a N T3 •H O 01) l Jí g •o uS 300-115 m Tápterület c R .Jj £ > s! o -o N «i y a | V V -o cÍ •o y c c ll e 300-115 m Tápierüle c S 8 cd o. H M XJ cd •a t/> 1 Termális karsztosodás megszűnése a karsztvízszint felett 1 lévfonásló, mészképződéssel Karszliiju exliumálása Tápierüle u c «/> 11 11 6 nyílt k •co N o •Cd > c o fi 6 fi H H M XJ cd •a t/> c •fi ű > g •cd N O > 310-300 megcsapolási fázis Jl E í •S3 1 " > cd exhumált karsztról •cd N O •cd > 310-300 'A W O O W Z hévforrások elapadása Hévforrástó, inészképzödéssel Karsz.trtjg exluimálnsa Vizlaitó <d ja s GO cd 3 _C> M C N N > N O rí f. r-. •a ÍJ IS 00 V E vizki áramlás a rendszerből exhumált karsztrőí c N «o N > N o f> ro 6 •t rí K •8 c 6 N c N V) N > N FELSŐ Hévforrások barlang képződéssel Karsz(rőg exhumálás.? karbonátos kőzetek megcsapolási fázis vizki áramlás a rendszerből cd M O f. 6 rf. e M •a a E o C E gS n 51 fl o a E E a ° Ki W imS ^C u. « o rí hévíz nyomás ali I .a II C c O cd 4> T3 i— cd >310 vízzáró képződményekkel fedve hévíz nvomis alatt leszorított vízszint J! s -o <s >370 c •V -C C c § s | « o T3 U W-. A a V) V U3. Mészképző hévforrások vizsgálata az Öreg-kő környezetében 3. 1. A muzslai-hegyi hé\'forrástó vizsgálata. A kelet-gerecsei termálkarszt paleo-hidrogeológiai fejlődésének egy-egy jelentős szakaszaira lehet következtetni még a környéken előforduló édesvízi mészkövekből is. Ezek közé tartozik az Öreg-kőtől északkeletre, kb. 450 m távolságban morfológiailag önálló szigethegyként kiemelkedő Muzslai-hegy, amelynek magassága 328 m és a tetején kb. 400 * 200 m nagyságú édesvízi mészkő halmozódott fel. Ennek kifejlődése, szerkezete, rétegtani adottságai az előfordulás keleti végénél felhagyott ú.n. Pap bányában tanulmányozható. A bányafal kb. 6 m vastagságban tálja fel a mészkövet. Az összlet alsó részén kemény, tömör rétegzetlen kőzetanyag található, amely az egykori hévforrástó növényzettől mentes nyíltvízi zónájában keletkezett. Közbetelepülésként különböző magasságokban három 20-25 cm vastagságú, erősen likacsos, növényi életnyomokban gazdag szakasz mutatható ki. E rétegek a tónak időszakos, rövid ideig tartó a part eltolódá-