Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

3. szám - Nagy László: Velence veszélyben

148 HIDROLÓGIAI K.ÓZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 2. SZ. 0 gyon korlátozott gazdasági szerepe, és nem használható, ha a tengerszint megemelkedik, mivel akkor a kapukat a jelenlegi hajóforgalom mellett túl gyakran kell bezárni (Penning-Rowsell és tsai, 1998). A fenntartható fejlődésnek anyagilag hatékonynak kell lennie, és a mozgatható kapuk nem oldják meg Velence jelenlegi árvíz problémáit, továbbá nem oldják meg a többi kulcsproblémát: a szennyezést és a városi hulladékok kérdését. Alternatív megoldásokat, illetve multi-fúnkcionális módszereket, amelyet a fenntartható fejlődés magába foglal, nem ismertettek megfelelően. A Lagúnát és Velencét a vízgyűjtőn belül inkább egységes egésznek kell tekinteni, mint izolált részeknek. Olyan terveket kell készíteni, amelyek a teljes rendszert kezelik és biztosítják, hogy a Lagúna ne szenvedjen a mérhetetlen szennyezéstől, és az erózió által okozott lepusztulástól. Körültekintésre van szükség, hiszen jelentős környezeti és kulturális értékek forognak kockán. Jelentős előnye van az olyan iker-utas politikának, amelyet (PenningRowsell és tsai, 1998) bemutattak a stratégiai vízgyűjtő tervezésre, a szennyezés csökkentésére, a Lagúna helyreállítására, valamint kisléptékű munkák végzésére Velencében. Az elképzelés elővigyázatos voltára jellemző: inkább csökkenti a nagy környezeti károsodásokból származó változást, mint jelentős mérnöki beavatkozásokat alkalmaz (Penning-Rowsell és tsai, 1998). Ugyanakkor nem említ olyan veszélyeket és költségeket, amelyek az általuk javasolt megoldásokat terhelik. A fenntartható fejlődésnek egyben a kockázattal szembeni rugalmasságot is kell jelentenie, sokkal inkább, mint kockázat megelőzést (Handmer és Dovers, 1996). A kisléptékű munkák és a tulajdonok árvíz védelme lehet a legjobb terv rövid- illetve középtávra. Természetesen a fenntartható fejlődésnek a közép- és hosszú távú viszonylatban (több mint 50 év) is kell gondolkodnia, ebben az időléptékben a Lagúnát fokozatosan el kell választani a tengertől, különösen ha bekövetkezik a tengerszint emelkedése (Penning-Rowsell és tsai, 1998). Ez azonban új problémákat vet fel, pl.: milyen megváltozott áramlási és eutrofizációs folyamatok indulnak meg, mi lesz a hordalékkal és a növényzettel, stb. A Lagúna lezárása a vízcserélődésének elmaradását, a friss tengervíz utánpótlásának csökkentését eredményezi, ami egy energiátlan, zárt rendszer felépüléséhez vezethet. Időbe fog kerülni a szennyeződés csökkentése, de addig a kisléptékű munkák megvédik Velencét a legtöbb árvíz okozta károsodástól és sérüléstől (de nem a nagy árvizektől, amelyeknél nagyobb vagyonvédelemre van szükség). Ez után a mozgatható kapus megoldás valószínűleg nem marad sokáig aktuális, mivel a kapuknak gyakorlatilag egész idő alatt zárva kell lenniük, de a stratégiai megoldás addigra jelentős eredményeket mutathat fel az árvízvédelemben. (Penning-Rowsell és tsai, 1998) A fenntartható fejlődés megosztott irányítást igényel (Penning-Rowsell és tsai, 1998). A lakosságnak el kell fogadnia, azonosulnia kell vele. Konzultációk sorára van szükség ama látszatnak csökkentésére, hogy Velence ügyeivel csak egy fórum foglalkozik. A szükséges intézményi kapacitás-bővítés fokozatos, a további fenntartható fejlődés kulcsa a konszenzus orientált megközelítés. Ebből a szempontból lesznek, akik azt mondják, hogy a javasolt iker-utas eljárás lehetetlen, de ezt eddig még nem vizsgálták meg szisztematikusan. A jelenlegi, mozgatható kapukkal kapcsolatos megbeszélésekkel szembeni ellenállás lehetőséget nyújt az új gondolkodás felvetésére és adaptálására. Ez nem lesz könnyű az intézményi szervezés keretében, amely a mozgatható kapus megoldást támogatja, de e nélkül az új gondolkodás megjelenése nélkül nem látszik más támogatható megoldás a gondokra, amelyekkel Velence most szemben áll. A Lagúnák városa megmentésén - amely város 1987től része az UNESCO világörökségének - már harminc éve fáradoznak. A probléma az 1966. évi pusztító tengerár óta szerepel napirenden, amikor a tenger vízszintje a sirokkó (déli szél) hatására emelkedett, megrongálva a műemlék palotákat, sártengerré változtatva a világhírű Szent Márk teret. Az acqua alta jelentős környezeti károkat okozott azzal, hogy minden korábbi rekordot megdöntő vízállás alakult ki. A város nem volt felkészülve az ilyen méretű áradásra. A biztonság, a károk bekövetkezése sok helyen csak deciméterektől, centiméterektől függ. Velence kárérzékenysége és veszélyeztetettsége nagy. A süllyedő város megmentésére az árvíz óta sok terv született, amelyeknek egy részét megvalósították: - a vízkivétel leállítása, - a mélyebb városrészek, csatorna partok megemelése, - a lagúna feltöltésének leállítása, - a város fűtési rendszerének átállítása olajról gázra, - új kapu nyitása a homokdűnéken, - a meglévő kapuk keresztmetszetének csökkentése, - a szennyvíz gyűjtés elterjesztése, - a lagúna bejáratának átépítése, - a járdák és padlószintek megemelése, - partvédelem a lagúnát védő dűnéknél, stb. A Münchener Rück német viszontbiztosító szerint Velence veszélyeztetettsége sokat javult a különböző beavatkozások hatására, azonban a város talpra állásának még csak a kezdetén van. Nagy erőfeszítések történnek a város benépesítésére, a turisták megszerzésére és kiszolgálására. 1979-ben felújították a középkori hagyományokkal rendelkező február eleji velencei karnevált, amit azóta is minden évben megtartanak. A karneválon és a hivatalos olasz ünnepeken kívül még 17 eseményt ünnepelnek évente - a leghíresebb hajóversenyektől kezdve a spárga fesztiválon és a velencei filmfesztiválon keresztül a középkori pestisjárvány leküzdéséig - növelve a város népszerűségét, és csalogatva a turistákat, esetenként már az elviselhetetlenség határáig növelve a tömeget. A város és vezetése sokat tett Velence megmentéséért, 1968-ban megakadályozták a további terület visszahódításokat aMarghera ipari zóna kiszélesítésénél. 1990-ben elvetették azt a tervet, hogy kiszárítsák a Lagúnát a 2000. év megünneplésére tervezett EXPO beruházáshoz. Csökkentették a terepszint süllyedését az ivóvíz-hálózat megépítésével. A problémák még nem oldódtak meg teljesen. Az ipar korábban az iparművészeti cikkek előállítására korlátozódott (különösen üveg és csipke), ehhez járult a hajóépítés. A hajóépítés megszűnt, az ipan termelés nagy része pedig a szárazföldre tevődött át. Nincsenek ipartelepítő tényezők, amelyek a turista iparon kívül kedvezőek