Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

2. szám - V. Nagy Imre–Kofi Asante-Duah: Veszélyeshulladékok nemzetközi kereskedelme és annak hazai vonatkozásai

V. NAGY 1. - KOFI ASANTE-DUAH: Veszélyes hulladékok kereskedelme 115 zek szükségességét Az UNESCO és egyes OECD országok a veszélyes hulladék nemzetközi kereskedelmének totális betiltását javasolják, (Baseli Egyezmény), kivéve, amikor bilaterális vagy multilaterális egyezmények vannak egyes országok között. Mások úgy vélik, hogy elegendő egy szabatosan definiált ellenőrzési rendszer (Kara J., 1992). 3.1. Az OECD és az Unió kezdeményezési Az 1980-as éveket követően több OECD tagország amely közösségbe hazánk is beletartozik - megegyezett, hogy fel kell hatalmazni az országok főhatóságait, hogy ellenőrizhessék a veszélyes hulladékok keletkezési helyétől az elhelyezés, kezelés helyéig való mozgatását. Azonban hamarosan kitűnt, hogy a határontúli szállításokat illetően ezek a nemzetközi ellenőrző rendszerek lényegében működésképtelenek, mivel hiányoznak az ellenőrizhető adatok és rendkívül hiányos a megfelelő technológiai felkészültséggel rendelkező apparátus (Matthew R. A. - Shambauch G. E., 1998). Ezért 1984-ben az OECD egy olyan határozatot fogadott el, amely szerint "a tagországok kötelesek ellenőrizni a veszélyes hulladékok határontúli mozgását, és biztosítaniuk kell minden ilyen vonatkozású kereskedelem nyilvántartását" Egyidejűleg kiadtak egy útmutatót is, amely tartalmazza az eljárás szabályait, különös tekintettel a veszélyes kémiai hulladékokra. Az Európai Unió ennek nyomán teljes tilalmat rendelt el, amely az Unión belüli, valamint az Európai Szabad Kereskedelmi Övezeten kívüli országokra is értelmezendő. A tilalom és ellenőrzés arra is utalt, hogy ahol érvényesíthető a "bölcsőtől a sírig" való kezelés elve, tehát biztosítottak a megfelelő tisztítási, elhelyezési feltételek, akkor az ellenőrzés azt jelenti, hogy az illetékes főhatóságokat kötelezni kell arra, hogy minimalizálják a káros mellékhatásokat. Az OECD 1985-ben elfogadott határozatában előírta hogy "szükséges a nemzetközi veszélyes hulladék-kereskedelem olyan hatékony és kötelező ellenőrzési rendszerének létrehozása, amely alkalmas az OECD javaslatainak megfelelő minősítés, azonosítás feltételeinek biztosítására" Ugyanakkor az OECD határozat nem tartotta szükségesnek az OECD-hez nem tartozó országokba való veszélyes hulladék-szállítás ellenőrzésének szigorítását, kivéve azon eseteket amikor az export az OECD országokba irányul (Laurence D., 1988). 1992-ben az OECD országok újabb határozatot fogadtak el a nemzetközi veszélyes hulladékforgalom ellenőrzésére az újrafelhasználható anyagokat illetően, a tagállamok vonatkozásában. Az a határozat már megjelöli az ú.n. "zöld, sárga és vörös" listákat a környezeti kockázatot véve tekintetbe, és külön előírja az egyes típusokra vonatkozó ellenőrzési rendszer, kölcsönös tájékoztatás, nyilvántartás módjait az export és import vonatkozásában (Davis C. E., 1993). A szerzők véleménye szerint ez a határozat csak akkor lehet eredményes és működőképes, ha a tagállamok meg tudnának állapodni arról, hogy milyen anyagok minősíthetők veszélyesnek, és besorolhatók a javasolt ellenőrzési kategóriákba. (Asante-Duah D. K V. Nagyi., 1998. b). 3.2. Az ENSZ kezdeményezései Az ENSZ 1981. évi montevideói tanácskozása számba vette a veszélyes hulladékokra vonatkozó globális, regionális és nemzeti előírásokat és felajánlotta közreműködését azok fejlesztését illetően. Ezt követően az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) 1985-ben útmutatót adott közre, amelyet az UNEP kormányzati tanácsa 1987-ben jóváhagyott, és megerősített azzal, hogy nemzetközi megegyezési javaslatként fogadta el a veszélyes hulladékok forgalmát illetően Az UNEP titkársága javasolta, hogy 1989 után szigorított előírások érvényesüljenek és így került sor az 1989. március 22-én elfogadott Baseli Egyezmény megalkotására {Asante-Duah D. K- V. Nagyi, 1998). 3.2.1. Baseli egyezmény a határontúli veszélyes hulladékok forgalmára és kezelésére 1989-ben 116 ország miniszteri szintű képviselői megállapodtak a veszélyes hulladékok forgalmának ellenőrzésében, azonban az erre vonatkozó jegyzőkönyvet csupán 33 ország szignálta. A részletesen elfogadott - Magyarország részéről is aláírt - jegyzőkönyv elsősorban a veszélyes hulladékok nemzetközi forgalmának minimalizálására és ellenőrzésére vonatkozott, és előírta azokat a rendszabályokat, amelyeket az exportáló országoknak be kell tartani. így az exportáló országok kötelesek részletes előzetes információt közölni az importáló és az átszállítást engedélyező országokkal, attól függetlenül, hogy azok aláírták-e az egyezményt, s a szállítás csak ezen pozitív nyilatkozatok után történhet. (EAP, 1993). Az egyezmény foglakozik az illegális hulladékforgalom kérdésével, s azt a nemzetközi bűntény kategóriájába sorolja A Baseli Egyezmény alapelvei a veszélyes hulladékokat illetően a következők: - megelőzés és csökkentés, - az újrafelhasználható, tisztítható hulladékok arányának növelése, - az OECD tagországok törekedjenek nemzeti szinten a megfelelő kezelési létesítmények létrehozására, mivel ily módon csökkenthető a nemzetközi hulladék forgalom. A felmerülő költségeket a hulladékot előállító, forgalmazó cégeknek kell vállalniuk, - további lényeges előírás, hogy az exportálók kötelesek részletes információkat adni minden szállítást illetően a fogadó, valamint a tranzit országok részére a vonatkozó kockázatokról, beleértve az esetlegesen előforduló baleseteket. Ezen utóbbi esetekre olyan "globális alap" létesítendő, amelynek pénzügyi lehetőségei felhasználhatók a határonkénti forgalomban keletkezett balesetek által okozott károk minimalizálására. Egészében tekintve a Baseli Egyezmény speciális nemzetközi együttműködést tart szükségesnek a veszélyes hulladékok kezelését illető nemzeti lehetőségek fokozottabb fejlesztésére a vonatkozó előírások, törvények szigorításának tekintetében. Az egyezmény különösen hangsúlyozza az exportáló országok felelőségét. Emiatt az egyezmény globális értelemben az első fontos lépést jelenti abban, hogy a veszélyes hulladékok nemzetközi forgalma csökkenthetőbb, ellenőrizhetőbb, s kezelésük környezeti szempontból elfogadhatóbb legyen (Laurence D., 1988). 3.2.2. A Baseli Egyezmény bevezethetősége Jelenleg még nem lehetünk optimisták az egyezmény bevezetését illetően, mivel az említett elvárások keretében az elsősorban nemzetközi szállításokat ellenőrző rendszer kialakítására kevés remény van, annál is inkább, mivel - elsősorban a fejlődő országokban - a legtöbb esetben a megfelelő hazai rendszer is hiányos. Először tehát otthon kellene rendet teremtem, és ezt követően lehetne egy nemzetközi rendszerhez csatlakozni. A szabályozatlanságból eredő környezeti károkat ma még elsősorban a fogadó országok fizetik meg Az exportáló országok által nyújtott térítések egyáltalán nem fedezik a rövid és hosszú távú környezeti károkat. További fontos tényező a nemzetközi kereskedelmi előírásokra, törvényekre vonatkozik. így pl hosszabb távon az egyes különleges egyezmények - pl a GATT nemzetközi tisztítási előírások - jelentősen befolyásolhatják a Baseli Egyezmény célkitűzéseit (Davis C. E., 1993). így a