Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
1. szám - Scheuer Gyula: A gerecsei alsó pleisztocén és felső neogén hévforrástavi édesvízi mészkő összletek összehasonlító vizsgálata
11 A gerecsei alsó pleisztocén és felső neogén hévforrástavi édesvízi mészkő összletek összehasonlító vizsgálata Scheuer Gyula 1126 Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: A Gerecse északi területein több neogén és alsó pleisztocén korú édesvízi mészkő előfordulás ismeretes, amelyek az egykori hévforrás tavakban halmozódtak fel. Az összehasonlító vizsgálatok azl mutatták ki, hogy az alsó pleisztocén és a neogén korú édesvízi mészkő között jelentős kifejlódésbeli eltérések tapasztalhatók. A megfigyelések szerint alsó pleisztocénben keletkezett travertinó összletekben olyan rétegek mutathatók ki, amelyből az a paleo-hidrogeológiai következtetés vonható le, hogy a hévforrások által felszínre szállított mészanyag kiválása időszakosan megszakadt, mert olyan éghajlatváltozás következett be, amelyen belül a víz utánpótlódását biztosító csapadék nem volt elengedő a hévforrások működésének fenntartásához A Dunaalmásnál a travertinó összlet felépítése alapján kilenc csapadékos és hat száraz klima-periódust sikerült kimutatni az alsó pleisztocénen belül, [izek a száraz meleg éghajlatot jelző üledékek a neogén mészköveknél nem mutathatók ki. Ennek alapján lehetőség nyílik arra, hogy a rétegsorok összehasonlításával egyes problematikus édesvízi mészkövek korbesorolása megtörténhessen. Ezt az összehasonlítást a vitatott korú süttöi Haraszt-hegyi előfordulásnál is elvégeztük. Megállapítható volt, miután a süttöi mészkő összlet rétegsorából hiányoznak az alsó pleisztocén mészköveket tagoló száraz éghajlatot jelző üledékek, hogy a több tíz méter vastagságú travertinó felhalmozódása a felső neogénben depressziós genetikájú hévforrástóban történt olyan csapadékos éghajlat mellett, amely megfelelő víz-utánpótlódást biztosított a hévforrásoknak és evvel a folyamatos mészkóképződésnek Kulcsszavak: hévforrástó, víz-utánpótlódás, travertinó, éghajlatváltozás. DUNA ibatlan Nfiunety .Dunaszen-hniklós Nagysáp íűrisap Szomod Agostyán Tardosbánya 1. ábra: Helyszínrajz a vizsgált édesvízi mészkő előfordulások feltüntetésével 1. I^es-hegy, 2. kflpitc, 3. Dunaalmás, 4. Dunaszentmiklós, 5. Süttó, 6. ('sonkáshát, 7. Pockö, 8. Muzslai- hegy, 9. Kőhegy. 1. Bevezetés A Gerecse északi részén az Által-ér völgyétől Tokod községig terjedően több alsó pleisztocén vagy annál idősebb édesvízi mészkő előfordulás ismeretes. Ezek paleohidrogeológiai vizsgálatához kedvező feltételeket biztosítanak a még működő vagy felhagyott kőfejtőknél kialakított, esetenként több tíz méter magasságú bányafalak rétegsorai. Továbbá, jelentősen bővítették az ilyen irányú ismereteket az utóbbi években az egyes előfordulásoknál vagy azok környezetében végzett fúrásos kutatási és egyéb irányú feldolgozási munkálatok. Ilyen vonatkozásban nyugatról kelet felé haladva a Les-hegyi, Köpitei, Dunaalmási, Dunaszentmiklósi, Süttöi, Muzslai- hegyi, Kőhegyi (Mogyorósbánya) előfordulásokat indokolt kiemelni többek között (Lábra) A felsorolt édesvízi mészkő előfordulásokat korábban részben alsó pleisztocénnek, részben pedig felső neogénnek határozták meg (Jánossy D., 1979., Pécsi M et. al, 1987). Miután kormeghatározó fauna csak esetenként fordult elő (Dunaalmás), korolásuk főleg a különböző keletkezésű és magasságú geomorfológiai szintek segítségével történt (Pécsi M. et. al., 1987). E kérdéskör számos problémája miatt azonban igényként jelentkezik az egyes édesvízi mészkő összletek öszszehasonlító vizsgálata is, mert abból kiindulva, hogy a
