Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
2. szám - Öllős Géza–Kollár György–Varga Miklós: A vízelosztó rendszerbeli üledékek, bevonatok hatása az ivóvízminőségre
109 A vízelosztó rendszerbeli üledékek, bevonatok hatása az ivóvízminőségre Öllős Géza, Kollár György, Varga Miklós Budapesti Műszaki Egyetem Országos Vízügyi Főigazgatóság 1111. Budapest, Műegyetem rpt. 3. 1012. Budapest, Márvány u. 1/C. Kivonat: Kulcsszavak Az üzemeltetési tapasztalatok igazolták, hogy a hálózati vizminöség változása miatt a rendszerszemlélet alkalmazása elengedhetetlen. A hálózati vízminőség hagyományos vizsgálatán túlmenően a csővezetékben képződő üledék, bevonat, lebegő anyag minőségének részletes elemzése is szükséges, hiszen ezen anyagok a hálózat tisztításakor a csapvízbe kerülhetnek. A tanulmány az ilyenirányú kutatások fontosságára hívja fel a figyelmet. ivóvízellátás, ivóvízminőség, vizeiosztás. 1. Bevezetés A vezetékes ivóvízellátás a fogyasztók vízigényének mennyiségi kielégítését lehetővé tette. A vízelosztó rendszerbe táplált ivóvíz (lehetett az tisztított felszíni-, vagy felszínalatti víz, tisztításra nem szoruló felszínalatti víz) minősége a szabványban előírt követelmény szinteket kielégítette. Az elosztórendszer üzemeltetése kezdeti időszakában a rendszerben a vízminőség állandó voltát tételezték fel. Vízminőség változást (romlást) gyakorlatilag nem is lehetett kimutatni. Ezt követően, bizonyos idő elteltével, egyes vízművekben fogyasztói panaszok, elsősorban íz-, szag-, egyes esetekben vizuálisan észlelhető szín panaszok jelentkeztek. Ekkor kezdődött el az ivóvízellátás történetének második, sok gondot okozó, nehezen leküzdhető vízminőséggel kapcsolatos szakasza. A gondot az okozza, hogy olyan óriási kiterjedésű, vízminőség változást előidéző reaktorral állunk szemben, amelyben számos fizikai-, kémiai-, biokémiai folyamatmechanizmus játszódik le egyidejűleg. Az ilyen reaktorok modellezése valójában jelenleg még a nehezebb feladatok közé tartozik. Az EPANET- és a PICCOLO-modell azonban már jelentősen hozzájárul a reaktorszemlélet reális fejlesztéséhez. A fejlődés gyorsítását segítené, ha a reaktorbeli vízminőségi paraméterek konkrét meghatározását és a koncentrációk eloszlását lehetővé tevő, már ismert és bevált mérési módszerek és eszközök széles körben elterjednének. Amíg ez nem következik be, a vízelosztó rendszer vízminőség-eloszlása kielégítő mértékben aligha deríthető fel. Annál is inkább, hiszen az elosztórendszer azon zónáiban, amelyekben a fertőtlenítő anyag elégtelen mennyiségű vagy hiányzik, a bakteriális kockázati színt kifogásolhatóvá válhat. 2. Az ivóvízellátó rendszer A kutatások elemzéséből ma már egyértelműen következik, hogy az ivóvízellátó rendszer értelmezésekor felszíni vizek esetében vízgyűjtőterületi-, a víztisztító- és a vízelosztó rendszer - komponensekhez tartozó folyamatokat, azok egymásra hatását, egymástól függőségét a teljes rendszerbe kell integrálni. Erre utal az 1. ábra (öllős - Varga, 1998): a) víztisztító rendszer input paramétereit, íII- azok értékeit a vízgyűjtő területi (felszíni víz esetében), vagy felszín alatti vizek esetében a vízadó porózusvagy karszt-rendszerbeli vízminőségi sajátosságok determinálják; b) a tisztított, vagy egyes tisztítást nem igénylő felszín alatti vizek minőségét, a jelenlegi megítélés szerint, a vízelosztó rendszer szempontjából a BDOC (biológiailag könnyen lebontható oldott szerves szén) összegző paraméter értékekkel célszerű jellemezni. Ez a jellemzés azonban jelenleg számos országban szóba se kerül. Pedig ez a paraméter köti össze vízminőség-szabályozás szempontjából a víztisztító- és a vízelosztó rendszert. Ha a BDOC (vagy az AOC, asszimilálható szerves szén) nem alkalmazott, az eleve a rendszerszemlélet hiányát jelzi; c) ha a vízelosztó rendszerben a vízminőség romlik, akkor a vízelosztó rendszer információ közvetítésével a víztisztítás szintjének emelésére, az utótisztítás bevezetésére, tehát fejlettebb víztisztításra van szükség. Víz elosztó rends/er inf ormáció Víztisztító rendszer Vízelosztó rendszer információ 1. ábra. Az ivóvízellátó rendszer üzemeltetési elve Ezt a rendszerszemléletet minden vízműben be kell vezetni. Az ábra azt is jelzi, hogy ebben a szemléletben a vízelosztó rendszer (reaktor) vízminőség - igényéből kell kiindulni. Ehhez kell a vízelosztó rendszerbe táplált víz minőségét a tisztítás révén beszabályozni, szem előtt tartva azt, hogy a hálózatba csak kémiailag és biológiailag stabil ivóvizet szabad bejuttatni. Ez az alapvető reaktor-szemléleti elv azonban a gyakorlatban teljes mértékben nem érvényesíthető, mert az ivóvíz szinte mindig tartalmaz kis mennyiségű, rendszerint csak nyomokban előforduló oldott szerves és szervetlen szennyezőanyag komponenseket. 3. A szabványok szerepének megítélése A szabványok elsődleges célja a közegészségi szempontból kifogástalan ivóvíz biztosítása a felhasználás helyén. A szabványok a vízelosztó rendszerben vízminőség
