Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
2. szám - Szító András: A Lovasi-Séd, a Csopaki-Séd és a Koloska patak árvaszúnyog faunájának évszakos eltérései, biomasszája és diverzitás értékei
108 HIDROLÓGIAI K . ÓZLÖNY 1999. 79. ÉVF. 2. SZ. a legnagyobb fajgazdagságot mutatta. Az árhullámok által lesodort egyedek egy része kifejlett (repülő) alakban viszszatelepül, újranépesítve ezáltal az eredeti élőhelyét. Ez a folyamatosan megújuló regenerálódás csak akkor lehetséges, ha az élőhelyet olyan szennyezés nem éri, amely főleg a környezet iránt érzékeny fajok egyedeit elpusztíthatná. A rendszeres lesodródást az egyedek egy része a torkolatvidéken túléli. A Balatonnal közös árvaszúnyog fajok: 1. Acricotopus lucens (Zetterstedt, 1850), 2. Corynoneura celeripes (Winnertz, 1846), 3. Cryptochironomus redekei (Kruseman, 1933), 4. Macropelopia nebulosa (Meigen, 1804), 5. Micropsectra junci (Meigen, 1818), 6 Parachironomus arcuatus (Goetghebuer, 1936), 7. Polypedilum scalaenum (Schrank, 1803), 8. Tanypus punctipennis (Meigen, 1818). A hazai faunára új fajok: Lovasi-Séd: Parachironomus arcuatus (Goetghebuer, 1936. Csopaki-Séd: Orthocladius rivulorum (Kieffer, 1909), Limnophies minimus (Meigen, 1818). Koloska patak: Smittia contingens (Walker, 1956), Paracladius conversus (Walker, 1856), Diplocladius cultriger (Kieffer, 1908), Briophaenocladius subvernalis (Edwards, 1929), Gymnometriocnemus subnudus (Edwards, 1929). A vizsgált patakok árvaszúnyog fajai: 1. Ablabesmyia longistyla (Fittkau, 1962), 2. Acricotopus lucens (Zetterstedt, 1850), 3. Isocladius trifasciatus (Meigen,1813), 4. Brillia modesta (Meigen, 1830), 5. Bryophaenocladius subvernalis (Edwards, 1929), 6. Briophaenocladius nitidicollis (Goetghebuer, 1913), 7. Chironomus annularius (Meigen,1818), 8. Chironomus salinarius (Kieffer, 1915), 9. Corynoneura scutellata (Winnertz, 1846), 10. Corynoneura celeripes (Winnertz, 1846), 11. Corynoneura celtica (Edwards, 1924), Irodalom Bérezik, A., (1960a): Einige Beobachtungen bezílglich der horizontalen Verteilung des Makrozoobenthos seichter "pannonischer" Seen. Acta Zool. Budapest, 4: 63-65. Bérezik, A., (1960b): Faunistische Ubersicht der bis jetzt bekannten Chironorruden des Balaton Sees. Ann. Univ. Sci. Budapest, Sect. Biol., 3: 69-73. Bérezik, A., fi966): Chironomidenforschung in Ungam. Gewásser und Abwüsser 41/42: 136-44. Bíró K., (1981): Az árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) kishatározója. In: Felföldy (szerk.) Vízügyi Hidrobiológia. VÍZDOK, Bp., 11:1-230. A Lovasi- sédben egy, a Csopaki- sédben kettő, a Koloska patakban 5, összesen tehát 8, hazánk árvaszúnyog faunájára új faj fordult elő. A három élőhelyen 47 üledéklakó árvaszúnyog fajt mutattunk ki. A talált fajok alapján mind három vizsgált élőhely öntisztulása képes ellensúlyozni az őket ért civilizációs szennyező hatásokat, amelynek létrejöttéhez 1997-ben a gyakori esőzés miatt kialakult árhullámok is hozzájárultak. 12. Cryptochironomus redekei (Kruseman, 1933), 13. Dicrotendipes nervosus (Staeger, 1839), 14. Diplocladius cultriger (Kieffer, 1908), 15. Tribelos (Endochironomus) intextus (Walker, 1856) 16. Eukiefferiella brevicalcar (Kieffer, 1911), 17. Eukiefferiella clypeata (Kieffer, 1924), 18. Eukiefferiella devonica (Edwards, 1929), 19. Gymnometriocnemus subnudus (Edwards, 1929), 20. Limnophies minimus (Meigen, 1818, 21. Macropelopia nebulosa (Meigen, 1804), 22 Macropelopia notata (Meigen, 1818), 23. Microchironomus tener (Kieffer, 1918), 24. Micropsectra junci (Meigen, 1818), 25. Microtendipes chloris (Meigen, 1818), 26. Microtendipes tarsalis (Walker, 1856), 27. Nanocladius bicolor (Zetterstedt, 1838), 28. Orthocladius olivaceus Kieffer, 1911), 29. Orthocladius rivulorum (Kieffer, 1909), 30. Orthocladius saxicola (Kieffer, 1911), 31. Parachironomus arcuatus (Goetghebuer, 1936, 32. Paracladius conversus (Walker, 1856), 33. Parakiefferieíla coronata (Edwards, 1929), 34. Paratendipes albimcmus (Meigen, 1818), 35. Paratendipes nudisquama (Edwards, 1929) , 36. Polypedilum convictum (Walker, 1856), 37. Polypedilum nubeculosum (Meigen, 1804), 38. Polypedilum scalaenum (Schrank, 1803), 39. Prodiamesa olivacea (Meigen, 1818), 40. Prodiamesa rujovitlata (Goetghebuer1932), 41. Psectrodadius simulans (Johannsen, 1937), 42 Rheocricotopus ejjfúsus (Walker,1856), 43. Rheocricotopus glabricollis (Meigen, 1830), syn: gouini (Goetghebuer, 1936), 44. Smittia contingens, (Walker, 1956), 45. Tanypus punctipennis (Meigen, 1818), 46. Trissocladhis brevipalpis (Kieffer, 1908), 47. Zalutschia mucronata (Brundin, 1949) syn.:Trissocladius potamophilus (Chernovskij, 1949). Csemovszkij, A. A., (1949): Opredelitel licsinok komarov szemejsztva Tendipcdidae. Opredeliteli po fauné SZSZSZR. - Izd. Akad. Nauk SZSZSZR., Leningrád, 31: 1-185. Fittkau, E..]., (1964): Die Tanypodinae (Diptera: Chironomidae). Abh. Larvalsyst. Insekten, 6: 1-453. HirvenojaM., (1973): Revision der Gattung Cricotopus van der Wulp u. i. Verwandten (Diptera: Chironomidae). Ann. Zool. Fenn.,10:1-163. Pinder, L.C.V. A Reiss F„ (1983): 10. The larvae of Chironommae (Diptera: (Chironomidae) of the Holoarctic Region. - Keys and diagnoses Ent. Scand. Suppl. 19: 293-435. Szító, A, (1989): Environmental factors influencing the abundance of Chironomid larvae. TISCIA (Szeged) 16: 191-203. Seasonal dynamics, biomass and diversity of the Chironomid fauna in the Streams Lovasi-Séd, Csopaki-Séd and Koloska Szító, A. Ahstract The investigated streams were 1.5-3.0 km long from the source to their mouth Both the biomass and the species richness were the highest m, or near the mouth , because of the the drifting and the strong currency on the inundation times Biomass values were as follows: Lovasi-Séd: 3,4 - 485 mgm" 2; Csopaki-Séd: 3,94 - 20,9 mgm" 2; Koloska: 8,8 - 933 mgm" 2. The diversity of the streams showed the Table 1 from the source to the mouth. New species for the Hungárián fauna were found and they were as follows: Lovasi-Séd: Parachironomus arcuatus., Csopaki-Séd: Orthocladius rivulorum, Limnophies minimus, Koloska: Smittia contingens, Paracladius conversus, Diplocladius cultriger, Briophaenocladius subvernalis, Gymnometriocnemus subnudus. 9 species were common with Laké Balaton (Acricotopus lucens, Corynoneura celeripes, Cryptochironomus redekei, Macropelopia nebulosa, Micropsectra junci, Parachironomus arcuatus, Polypedilum scalaenum, Tanypus punctipennis and Gymnometriocnemus subnudus), therefore the investigated streams existed as ecological comdors. 47 chironomid species were found during the season in the investigated streams. Keywords: streams, chironomid fauna, biomass, diversity
