Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)

2. szám - Szító András: A Lovasi-Séd, a Csopaki-Séd és a Koloska patak árvaszúnyog faunájának évszakos eltérései, biomasszája és diverzitás értékei

SZÍTÓA^Lovasi-Scd, a Cso

paki-Scd és a Kolosk

a patak árv

aszúnyog faunája 107 Szeptemberben a forrásvidéken alacsony diverzitást találtunk, a Forrás szálló közelében azonban ekkor a legnagyobb változatosságot mutatta. A torkolatvidéken csökkent a diverzitá-s A Koloska patak diverzitás értékei 0,7 - 2 között változtak A forrásvidék az esetek többségében kevesebb faj számára volt alkalmas a élőhely, mint az attól távolabbi területek. Sokfélesége már a torkolat előtt 200 m-rel megmutatkozott. A torkolat előtt 500 méterrel a középső szakaszra jellemző értékekel mutatott Júniusban az előző hónapinál magasabb értékeket kaptunk a forrásvidéken és a forrástól 200 m-re. A torkolat diverzitás értéke ez utóbb említett helyek mögött maradt. Az árvaszúnyog fauna biomasszája Májusban a Lovasi-Séd forrásvidékén 3,4, a középső részen 23, és a torkolatvidéken 139,8 mg/m

2 biomassza értékeket találtunk száraz tömegre vetítve. Júniusban a forrásvidéken 42,7, a középső részen 935,6, a torkolatvidéken 99,4 mg volt ez az érték m

2-enként. Szeptemberben a forrásvidéken 0,44 mg, a középső részen 485 mg, a torkolatvidéken pedig 191 mg volt. A Csopaki-Sédben a forrásvidéken 18,3 mg, a torkolatnál 3,94 mg volt a biomassza értéke májusban. Júniusban a forrásvidéken 20,9 mg, a Forrás szállónál 3,4 mg, a torkolatnál 1,7 mg volt a biomassza m

2-enként. A Koloska patak forrásvidékén májusban 8,8 mg, a forrástól 200 méterre 85,2 mg, a torkolattól 500 m-re 198,3 mg, a torkolattól 200 m-re 80,5 mg, a torkolatvidéken pedig 74,5 mg volt m

2-enként. Júniusban a forrásvidéken 2,7 mg, az ettől 200 m-re lévő helyen 25,1 mg, a torkolatól 500 m-re 24,1 mg, a torkolattól 200 m-re 933,2 mg, a torkolatban pedig 418 mgm"

2 biomasszát becsültünk - száraz tömegre vetítve. Az élőhelyek diverzitása A Lovasi-Séd esetében az értékei 0,9-1,7 között változtak. A fajok száma tág határok között ingadozott. A legmagasabb, 1,7 értéket májusban érte el a torkolat vidékén. Júniusban kiegyenlítettebb volt az árvaszúnyog fauna, a diverzitás értéke 1,1-1,4 között mozgott. Szeptemberben a torkolat vidékén igen magas: 1,6 értéket kaptunk, viszont a forrásvidéken és a patak középső területein 0 volt ez az érték. A Csopaki-Séd diverzitásának szélső értékei 0-2. Májusban 0-1,9 közötti értéket találtunk. Júniusban a Forrás szálló mellett kaptuk a legmagasabb értéket, ahol elérte a 2,0-t. A torkolat vidékén viszont 0,9 körül mozgott. Szeptemberben a forrásvidéken alacsony diverzitást találtunk, a Forrás szálló mellett viszont ekkor fordult elő a legmagasabb. A torkolatvidéken csökkent a diverzitás A Koloska patak diverzitás értékei 0,7-2 között változtak. A forrásvidék ebben a patakban is kevesebb faj számára volt alkalmas, mint az attól távolabbi területek. Sokkal jobb volt a torkolat felett 200 méterrel, míg távolabb, a torkolattól 500 méterre már a középső patakrészre jellemző állapotot találtuk (7. táblázat). Az eredmények értékelése A Micropsectra junci és a Macropelopia nebulosa elsősorban állóvízre jellemzők. Ezért természetes, hogy a torkolatvidéken már lelassult vizű üledékben találhatók tömegesen. A Balatonra mindkét faj jellemző. Még a hossztengely térségében vett mintákban is gyakran, és tömegesen fordultak elő A Prodiamesa olivacea viszont jellegzetesen tiszta, és áramlóvizű élőhelyek lakója. Az 1997-ben gyakori esőzések kimosták a lárvákat és az alsóbb szakaszokra telepítették át. A torkolatvidék egyfajta felhalmozódási területnek is felfogható, ahonnan a kirepülési követően a faj visszatelepülése valószínűen folyamatos. 1. lábláza/. A vizsgált élőhelyek diverzitása az árvaszúnyog fajok alapján Lovasi Séd Forrásvidék Híd Tork. május 14. 1,37 1,37 2,89 ]únius 24. 1,99 1,99 1,66 szeptember 12. 0 0 1,7 Csopaki Séd Forrásvidék Forrás szló Tork. májusl4. 1,91 0 3,45 június 24. 1,37 2,85 0,91 szeptember 12. 0 2,14 1,83 Koloska patak Forrásvidék Forrás után Tork.-tói Tork.-tói Tork. Koloska patak 200 m 500 m 200 m május 14. 0,99 1,21 1,12 2,1 2,43 június 24 1,59 0,91 1,22 0,95 0,86 szeptember 12. 0,83 2,04 0,89 1,39 1,73 A Lovasi-Séd torkolatvidékén májusban a 17 faj közül a tisztavizű patakokra, kisvízfolyásokra jellemző Prodiamesa olivacea volt domináns, viszont a szubdommáns fajok egy része állóvízre jellemző Ezek a következők voltak: Macropelopia nebulosa, Chironomus annularius. A Limnophies minimus és az Orthocladius saxicola inkább folyóvizekre jellemző. Az előbbi faj üledéklakó, az utóbbi pedig a biotekton esetenként domináns árvaszúnyog faja. A Paratendipes albimanus állóvízi faj. A Lovasi-Séd és a Csopaki-Séd mentén ugyanaz a kettős tagozódás volt megfigyelhető, mint amit a Lovasi-Sédnél tapasztaltunk: a fauna tagjai itt is kettéváltak forrásvidéki és torkolatvidéki fajokra. Vannak azonban közös fajaik is, mint például a májusban domináns Polypedilum convictum Prodiamesa olivacea, Corynoneura celeripes, Micropsectra junci, Rheocricotopus gabricollis. Az árvaszúnyog fajok tekintetében a patakok periodikus elnéptelenedése nem csak az időszakos kirajzásnak, hanem az áradások következtében bekövetkező lesodródásnak is tulajdonítható. Ezt látszik igazolni a CsopakiSéd azzal, hogy a pataknak egy-egy része viszonylag néptelen volt, máshol viszont faj- és egyedgazdagságot tapasztaltunk. A Koloska patak forrásvidékén talált fajok nagyobbik hányada tipikus folyóvízi faj volt, mint pl a Rheocricotopus effusus, Paratendipes mtdisquama, Prodiamesa olivacea és a Gymnometriocnemus subnudus. A Paratendipes mtdisquama hazai előfordulását eddig csak a Tiszából sikerült kimutatni (Szító, 1989). Összefoglalás A Lovasi-Séd, a Csopaki-Séd és a Koloska patak árvaszúnyog faunáját vizsgáltuk egy tenyészidő elején, közepén és végén. Megállapítottuk, hogy a forrásvidék, a középső rész és a torkolatvidék a fajok alapján is jól elkülönül. Mind a három patak fajban leggazdagabb része a torkolatvidék volt. A legtöbb fajt májusban találtuk, ami júniusban erősen lecsökkent, szeptemberre viszont ismét nőtt. A Koloska kivételével a biomassza májusban volt a legnagyobb a vizsgált élőhelyeken. A három élőhelyen a Balatonnal 9 közös fajt mutattunk ki. A vizsgált patakok tehát ökológiai folyosóként is működnek. A torkolatvidék mind a három patak esetében