Hidrológiai Közlöny 1999 (79. évfolyam)
2. szám - Bezdán Mária: A Tisza balparti mellékfolyóinak hatása az árhullámokra
98 HIDROLÓGIAI K.ÓZLÖNY 1999. 79. ÉVF . 2. SZ. 900 Hfcm 800 700 600 1981 ^St 7 1 T3 Qj CXI QJ r* cn / J10 Al iY / U 111 .1 3 y /ve Titel 10. d. ábra Mércekapcsolat-történeti vonalak, Szeged-Tilel, 1981. március-április Hfcrrü 600 1998 -o ?B 129 a Q1 :0 2X 1 v 30 vin/ Szolnok 8 Hfcrrü 11. a. ábra Mércekapcsolat-történeti vonalak, Kisköre alsó - Szolnok, 1998. június Hbrl maradt: a folyó éppen, hogy csak kilépett anyamedréből. Ismét láthatók voltak a Maros hatásainak jelei: Szegeden a 29-i tetőzés megelőzte a 30-i csongrádit. HM 500, 1998 VILI .30 9 e c VI.26V O Jf //28 "27 25/7 7\yy 23 /X Szeged S Hfcml 11. b. ábra Mércekapcsolat-történeti vonalak, Szolnok-Csongrád, 1998. június 1998. júniusában Kisköre alsó és Szolnok (11. a. ábra), valamint Szolnok-Csongrád közt egyaránt 1. típusú volt a mércekapcsolat (11. b. ábra), Csongrád-Szeged közt pedig 2. típusú, fordított (11. c. ábra). Hasonló volt a helyzet az 1975. júliusihoz. A Marosról viszonylag nagy árhullám érkezett. A Tisza árhulláma mérsékeltebb ll.c. ábra Mércekapcsolat-történeti vonalak, Csongrád-Szeged, 1998. június 3. Megállapítások A Tiszán végigvonuló árhullámoknak nem mindegyike, hanem azoknak csak a kisebbik része tetőzött hamarább a felsőbb vízmércéken, mint az alsóbbakon, és ért véget "szabályosan", a folyó dunai torkolatában. Ha két szomszédos vízmérce egyidejű vízállásait egymás függvényében úgy ábrázoljuk, hogy a koordináta-rendszer vízszintes tengelyén az alsó, függőleges tengelyén a felső vízmérce vízállásait tüntetjük fel, mércekapcsolat-történeti. vonalat határoztunk meg. Szabályosnak nevezett árhullámok esetén a folyó mércekapcsolat-történeti vonalai az óramutató járását követik: az árhullámot kezdő áradás idején viszonylag süllyesztett, annak apadásakor ehhez képest duzzasztott helyzetben. A tiszai árhullámok zöme a Közép- vagy az AlsóTisza valamelyik - nem feltétlenül mindenkor ugyanazon - szakaszán a Duna, illetőleg valamelyik tiszai mellékfolyó, főként a Maros, esetleg a Körösök áradásakor duzzasztó, majd apadásakor süllyesztő hatás alá kerül, és az alsóbb vízmércéin tetőzik hamarább, mint a felsőkön. Mércekapcsolat-történeti vonalai a folyó érintett szakaszain az óramutató járásával ellentétesen kanyarodnak: az áradás idején duzzasztott, apadáskor ehhez képest süllyesztett helyzetben. A víz folyásához képest "fordított" árhullám-teijedés esetén az árhullám a szabályos és a fordított állapotát egymástól elhatároló, "átmeneti" folyószakaszon, így akár a Közép-, akár az Alsó-Tiszán véget érhet. Előfordulhat, amikor a Közép- vagy az Alsó-Tiszán "fordítottá" vált árhullám a torkolati szakaszon visszatér a "szabályos" formához, ha a Duna az adott helyzetben nem gyakorolt a Tiszára visszaduzzasztó hatást. A Tisza árhullámának befejeződési időpontja - időben a legkésőbb bekövetkező tetőzése - nincs helyhez kötve. Emiatt tűnik ugyanaz a folyószakasz az egyik alkalommal rossz, a másik alkalommal jó vízvezetésűnek. A Tisza árhullámainak látszólagos, és több szerző által leírt "megtorlódása" a vízgyűjtő esetről-esetre változóan alakuló hidrológiai feltételeivel függ össze, és nem a folyómeder fejlődési, vagy szabályozási vélt rendellenességeivel.