Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
2. szám - Vilimi László–Vargáné Szeberényi Eleonóra: A Komravölgyi-tározó levegőztetésének hatásai
84 A Komravölgyi-tározó Vilimi László Északmagyarországi Regionális Vízművek Rt. 3700. Kazincbarcika, Tardonai út 1. levegőztetésének hatásai Vargáné Szeberényi Eleonóra Eszakmagyarországi Regionális Vízművek Rt. Salgótarjáni Üzemigazgatóság 3100. Salgótarján, Karancs u. 80. Kivonat: A Komravölgyi-tározó 1978-ban került beüzemelésre. A tápláló vízfolyásként szolgáló Ipoly folyóból belejutó tápanyag mennyiség következtében azonnal beindultak az eutrofizációs folyamatok, amelyek egyre nehezebbé tették a tározott vízből a megfelelő minőségű ivóvíz szolgáltatást. A Hitachi gyártmányú levegőztető berendezés 1991-ben történt telepítése óta ezek a folyamatok megfordultak, és a tározó vízminősége javuló tendenciát mutat. Kulcsszavak: eutrofízáció, hő- és kémiai rétegződés, levegőztetés, vízminőség 1. Bevezetés 1966-ban létesült a mihálygergei vízmű 5 em'Vd kapacitással Salgótaiján és a környező Karancs-menti települések ivóvíz ellátására. A vízkivételi mű Litke térségében az Ipolyra települt A későbbiekben a fokozódó vízigények kiszolgálására a vízmű több ütemben bővült. A jelenlegi kapacitása 18 em 3/d, az 1997-ben befejezett bővítés eredményeként. Az Ipoly folyó szlovák területen ered, a vízkivételi mű előtt 6 km-rel éri el Magyarországot, és onnantól kezdve határfolyó mintegy 115 km-en keresztül. A folyón a legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya 1:1000, évi 95 % tartósságú vízhozama 0,32 m 3/s. Kis vízhozama miatt igen érzékenyen reagál a természetes és mesterséges szennyeződésekre. Miután a vízkivételi mű közelében válik határfolyóvá, a szennyeződések sem voltak előre jelezhetők. Ezt a magyar félnek adottságként kellett elfogadnia. Az 1968-1978 közötti időszakban 16 rendkívüli vízszennyezést regisztráltak. A rendkívül szélsőséges vízhozamok és a vízminőségi gondok miatt épült meg 1976-ra a Komravölgyi tározó, mint mellékvölgyi (aktív) tározó. A Komra patak völgyében létesített tározót az Ipolyból 7 km-es csővezetéken keresztül szivattyús átemeléssel töltik. A tározó feltöltése 1975. november 3-án kezdődött, és két évet vett igénybe. Üzembe vétele 1978-ban történt meg. A tározóban hamarosan kialakult a hőmérsékleti rétegzettség, azaz a felső 4-6 m-es vízréteg hőmérséklete nyáron akár 20-25°C-ra is megemelkedett, míg az alsó réteg hőfoka 6-10°C maradt. A két réteg között helyezkedett el az átmeneti, ú.n. váltóréteg, ahol a hőfok-gradiens nagy volt. A hőmérsékleti rétegzettséggel párhuzamosan kialakult a kémiai rétegzettség is: a váltóréteg alatt a víz reduktív, oxigénhiányos volt, míg a felső rétegben a biológiai tevékenység következtében az oxigén telítettség elérte a 150-200 %ot is. A tározóban az alsó rétegek már 1976-ban anaerobak voltak, kénhidrogén feldúsulás, magas vas- és mangántartalom jelentkezett. Felföldy Lajos és mtsai 1978-79-évi vizsgálataik során (Felföldy, 1979.) már diagnosztizálták a gondokat, s felvetették a megoldási javaslatokat: 1. Az Ipollyal érkező tápanyag terhelés csökkentése a tározó töltésnél a kevéssé szennyezett időszakokban történő vízkiemeléssel. 2. Az átvezetett víz vegyszeres kezelése. 3. A rögzült növényállományok (nád, gyékény) létrejöttének az elősegítése. 4. A tározó oxigéntelen részeinek levegőztetésével a szerves anyag gyors, aerobikus lebontása. 5. Halasítás (a növény- és planktonevő halak kizárásával). 6. A tározó iszapjának eltávolítása, télen szárazföldi munkagépekkel, illetve víz alatti hidromechanikus kotróval. A tározott víz térfogata maximális üzemszint mellett 4,2 millió m 3, a tó átlagos mélysége ekkor 8,8 m, a legmélyebb ponton 19,8 m, a tó felszíne 48 ha. Már 1978-ban a melegvízi időszakban az Aphanizomenon flos-aquae kékalga volt az uralkodó, amely Felföldy és mtsai szerint sekély halastavakra jellemző faj, és ilyen tározóban meglepő. A gát előtt vastag fennúszó lepedékké tömörült és bomlása során messze ható szagot árasztott. 1979-ben is ez volt a jellemző, majd egy időjárás változást követően Melosira granulata kovamoszat faj lett a domináns, ami hírhedt íz- és szagrontó. A tó trofitása gyorsan növekedett, 1979-ben az algatömeg háromszorosa volt az 1978 évinek, s az anaerob réteg 6 m mélységig emelkedett. Felföldy és mtsai megállapították azt is, hogy a tározó eutrofizációjánál a limitáló tényező a foszfor. Fontosnak tartották a tó levegőztetését, és előnyben részesítették a mamutszivattyú elven működő egyszerűbb és olcsóbb megoldást. Balázs D. O. és mtsai a vízmű kapacitásának a bővítésével kapcsolatos tanulmánytervükben (Balázs, 1986.) rámutattak, hogy a nitrogén-kötő kékalgák elszaporodása kizárólag a tóra korlátozódó jelenség. (Az Ipolyból átemelt vízben a kovaalgák dominanciája 90 %-os, és emellett 10 %-ot tesznek ki a zöldalgák). Beszámoltak a víz alumínium-szulfátos és vas-klorid-szulfátos laboratóriumi foszfor-mentesítési eredményeikről, amelyek biztatóknak bizonyultak (0,01 mg/l-re csökkentették a foszfát tartalmat). Beszámoltak továbbá a több hónapos, úszó levegőztető berendezéssel történt, tó-ievegőztetési kísérletük eredményéről, ami azonban - valószínűleg az alkalmazott konstrukció és a kis kapacitás miatt - nem hozott értékelhető eredményt. Ezután a biológiai előszűrő rendszer és a fenékiszap eltávolítását javasolták.
