Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)
2. szám - Vass Béla: A Tettye forrás forrásküszöb feletti tározási eredményei és forrásküszöb alatti tározási tervei
VASS B: A Tettye forrás tarozása 69 7. Az eddigi üzem tapasztalatai A próbaüzem legfőbb céljai közé tartozott meghatározni a gazdaságos és biztonságos üzemmód melletti legnagyobb nyomást, mérni minden olyan adatot, amely befolyásolja a vízgazdálkodási lehetőségeket, megállapítani, hogy a csatlakozó hálózati szakaszokat hogyan célszerű kiépíteni. A próbaüzem során megállapítottuk, hogy a 3-4 bar nyomás a felső határ. A csatlakozó hálózatot 1213.000 m 3/nap fogadására érdemes kiépíteni. A próbaüzem kezdetén a tettyei vízhozam-mérést a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatósággal felülvizsgáltattuk. Az eredmény szomorú volt. Tekintélyes mennyiségű víz megkerülve a mércét, méretlenül folyt el, így nem tudni, mennyire pontos elődeink méréseinek kerek nyolcvan éves sora. A régi vízmérce helyett a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság tervei szerint új mérőbukót építettek be a forrásnál, a vezetékeken pedig vízórák mérik a termelt mennyiségeket. Jelenleg a tettyei vízkivételi mű rádióhullámokkal távvezérelt, számítógépes programmal működtetett, korszerű víztermelő helye a Pécsi Vízmű Rt-nek A Tettye forrás rekonstrukciós munkái tehát lényegében befejeződtek. A méréseket azonban tovább folytatjuk, úgy, mint a hivatalos próbaüzem idején, hogy a vízgazdálkodási módszereket tovább finomíthassuk. 8. A karsztakna rekonstrukciója A Tettye forrás közelében lévő karsztaknát többlet víznyerés céljából létesítették, feltételezve, hogy erre szökik el a forrás vizeinek egy része (lásd: Hidrológiai Közlöny 72. évf. 2-3. sz ). A korábbi években létesített vágatok végén ferdén lefelé irányitott fúrásokból folyik a víz. A fúrásokból nyert víz nyugalmi szintje 14 m-rel alacsonyabb, mint a Tettye forrás fakadási szintje. A VITUKI laboratórium trícium vizsgálatai azt mutatják, hogy a forrás és a furatokból folyó vizek nem egykorúak. A fentiekre tekintettel elhatároztuk, hogy a karsztakna téglafalát a felszínig úgy injektáljuk, hogy az megbízhatóan vízzáró legyen, és a forrást a karsztaknából hajtott vágattal összekötő fúrásokon keresztül leengedve, felemeljük a karsztakna vízszintjét a forrás vízszintjére. Ez a vízmagasság a régi vágatok végében fürt csapoló fúrásokon keresztül visszadúsítja azt a tároló réteget, amely ezeket a fúrásokat táplálja. A visszadúsítást olyankor végezzük, amikor sok vize van a forrásnak, és az így tárolt vízmennyiséget akkor engedjük ki, amikor a forrás már keveset ad. Ujabb vízgazdálkodási lehetőség ez, kihasználva a hegyben lévő ingyenes tározó-kapacitást. Az engedélyezési tervek rövidesen készen lesznek, s az elgondolás 1998-ban megvalósulhat. Az év egy részében a karsztaknából nem kell szivattyúval termelni a vizet. 9. A forrásküszöb alatti tarozás A Hidrológiai Közlöny 72 évf 2-3. számában megjelent, többször hivatkozott cikkben a szerzők közlik: a Tettye forrás vize a fakadási helyen 3-4 C°-kal melegebb, mint a mecseki egyéb magaskarszt források vizének átlagos hőmérséklete, és a forrás felöl feltárt járatok végéig hajtott vágat 60 m-ben egy törésvonalat harántolt, amelyből függőlegesen tört föl a víz. Ezt a törést a karsztaknától a forrás felé hajtott vágat is harántolta. A két harántolási pont meghatározza a törés irányát. Ha a forrásküszöb alatt 30 méterrel mélyebben, a forrás alá hajtott vágat végéből ferdén lefelé, a törésvonalra hajtunk egy fúrást, amelynek elejét kicsövezzük, palástcementezzük, s tolózárat szerelünk a csőre, úgy a törést harántolva, az abban folyó Tettye forrásvizet 30 m-rel mélyebben csapolhatjuk meg, ha a tolózárat kinyitjuk. Ezzel a megoldással, ha szükséges, hasznosítható az a víz is, amely jelenleg kitermelhetetlen, mivel a fakadási szint alatti üregekben tárolódik. Az így kiürített üreghálózat csapadékos időszakban feltelik, így további vízmennyiségeket biztosít azokban az időkben, amikor a forrásszinti kitermelés mennyisége erősen lecsökken. 10. A Tettye forrás vízgyűjtőjének elszökő vizei A Tettye forrás lehatárolt vízgyűjtő területének DDNy-i oldalán, tehát a város felöli oldalon, a hegység alsó részén sok forrást találunk. A kémiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ezek a vizek karsztos eredetűek. Nem származhatnak máshonnét, mint a Tettye forrás vízgyűjtőjéből, tehát a forrás szökevény vizei. A források zömét a város ma már körülépítette, így azok vizei ivásra, közvetlen fogyasztásra nem alkalmasak. Azonban, ha ezeket a vizeket olyan helyeken fogjuk fel, és termeljük ki ivási célokra, ahol a város még nem építette be a területet, és így a víz sem biológiailag, sem kémiailag még nem fertőződhetett, úgy ezek a vizek egyszerű biztonsági klórozással hasznosíthatók. Nagy előnyük, hogy a lakott területeknél magasabb szintről termelhetők ki, így legfeljebb csak egy átemelésük szükséges. A város magasan fekvő területeit célszerű ezzel a vízzel ellátni Szabó Pál Zoltán dr, a Dunántúli Kutató Intézet egykori igazgatója "A pécsi Mecsek karsztvizének hidrodinamikai sajátosságai" c., 1961-ben megjelent cikkében többek között erre is tett javaslatot. 1954. és 1959. között egyébként rendszeresen mérette ezeknek a szökevény vizeknek a mennyiségeit. E mérések az 5 év átlagában napi 2.800 rn'-t regisztráltak, ami tekintélyes vízmennyiség, tudva, hogy ennek a víznek az önköltsége, a Duna-víz önköltségének kb. egyharmada. A város hegy felöli területeinek egy része ma még nincsen közműves ivóvízzel ellátva, így most van az ideje annak, hogy előzetes kutatások alapján (geofizikai mérésekkel, próbafúrásokkal) megállapítsuk a kútfúrásokra alkalmas helyeket, és kitermelhetővé tegyük ezt a ma még elfolyó vízkincset. Irodalom: Solti Dezső - Vass Béla (1992): A Tettye forrás rekonstrukciója Hidrológiai Közlöny, 72. évf. 2-3. Szabó Pál Zoltán (1961): A pécsi Mecsek karsztvizének hidrodinamikai sajátosságai - A fokozottabb felhasználás módozatai Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 24. VASS BÉLA: A Pécsi Vízmű Rt. munkatársa.
