Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

2. szám - Czégény Ildikó–Farkas Ádám–Karakas Imre–Wittner Ilona: Az ivóvízhálózat mechanikai tisztításának és a lerakódások összetétel-vizsgálatának tapasztalatai Hajdú–Bihar megyében

70 Az ivóvízhálózat mechanikai tisztításának és a lerakódások összetétel-vizsgálatának tapasztalatai Hajdú-Bihar megyében Czégény Ildikó, Farkas Ádám, Karakas Imre, Wittner Hona Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Rt., 4034. Debrecen, Hét vezér u. 21. Kivonat Hajdú-Bihar megye közművesítése során az ivóvízhálózat kiépítése közel 30 év alatt történt meg. A tervezés és kivitelezés hiányosságai miatt a hálózati rendszerek üzemeltetése nem minden esetben ideális. A mélyfúrású kutakból nyert vizek minősége miatt az előzetes kezelés ellenére is bevonat alakul ki a hálózatban. A bevonatok eltávolítására szerzők mechanikai csőtisztítási eljárást dolgoztak ki, amellyel 11 településen sikeresen eltávolították a lerakódásokat A lerakódásokat analizálva meghatározták a fontosabb szerves és szervetlen összetevők mennyiségét. Vizsgálták a nehézfémek feldúsulását is. Az eredmények alapján három jellegzetes lerakódás típust különítettek el. Kulcsszavak: vízellátás, csőhálózat-tisztítás, lerakódás, vas és mangán kiválás. 1. A Hajdú-Bihar megyei ivóvízhálózatról Hajdú-Bihar megyében - Debrecent kivéve - az 1960as évek elején alig néhány településen volt közüzemi vízellátás. 1963-ban részvénytársaságunk jogelődje, a Hajdú-Bihar megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, nyolc település vízművét és két település szennyvíztisztítómüvét üzemeltette. Ebben az évben még csak 125 km vízvezeték hálózat üzemeltetését végeztük, ami elsősorban a települések központi részein oldotta meg a vízellátást. Fokozatosan épültek az országos program keretei között a megye településein a kis-vízművek és a vezetékhálózatokat is tovább építették. 1989-ben már a megye mind a 80 településén volt közműves vízellátás. Az 1963 évi - már emiitett - 125 km hosszúságú hálózat 1940 kmre növekedett a 80 településen. A vízhálózat kiépítése egy településen belül is több évre elhúzódott, így nem lehet csodálkozni azon, hogy az említett hosszúságú vezetékrendszer igen vegyes képet mutat A lakossági igények - a bekötések számának hirtelen megnövekedése után - elsősorban csak mennyiségi formában jelentkeztek, hiszen az olcsó díj nem késztette a fogyasztókat a vízzel való takarékosságra. A közel 2 ezer km vezetéket több mint 20 év alatt építették ki. Megállapítható, hogy az ugrásszerűen megnövekedett igényeket a meglévő tervezői, kivitelezői kapacitások nem tudták ki2. táblázat Részvénytársaságunk 1993-ban még 80 település vízműhálózatát üzemeltette Hajdú-Bihar megyében. A víziközmü vagyon önkormányzati tulajdonba adását követően 20 település saját külön üzemeltető szervezetet hozott létre, s a részvénytársaságban maradó 60 település vízhálózata 1036 km-re csökkent. Ez a vezetékhossz 95 %-a NA 50, NA 80, és NA 100 méretű. Addig, amíg a mennyiségi igények kielégítése volt a cél, alig-alig volt a fogyasztók részéről minőségi kifogás. elégíteni, nem beszélve a csőanyagok és szerelvények beszerelési nehézségeiről. Nagyon sok hálózat kivitelezési terv került le olyan tervezők asztaláról, ahol nem voltak kellő gyakorlattal rendelkező személyek az ilyen tervezési munkákhoz. A megye egyes tájegységeinek adottságait nem kellően vették figyelembe, így a tervezés során sem került előtérbe pl. az agresszív talajvíz elleni védelem, vagy az anyagos, szikes talajok jelenléte esetén a megfelelő csőágyazás előírása. A kivitelezők egy része sem volt ilyen jellegű mélyépítési munkákra felkészülve, nem volt gyakorlati tapasztalatuk és a szakmai vezetés sem volt kellő színvonalú. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy volt olyan település ahol a lakosság saját maga fektette a vezetéket, minden szakmai irányítás nélkül.) Az anyagellátás nehézségei szintén hozzájárultak ahhoz, hogy nem az ideális minőségű cs élettartamú vezetékrendszerek épültek meg a megyében. A hálózatok kiépítési ütemét az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat Ev 1963. 1965. 1970. 1975. 1980. 1985. 1990. km 125 187 550 930 1300 1761 1940 A csőhálózat anyaga az első időszakban teljes mértékben azbesztcement volt, majd a hetvenes évek második felétől kezdve fokozatosan áttértek a műanyag vezetékre, aminek következtében a megyében épült vízvezetékrendszerek több mint 40 %-a KM PVC-ből készült (vő.: 2. táblázat). Egyes településeken azonban rendszeresen visszatérő jelenség volt a hálózatban lerakódott üledék megjelenése a fogyasztónál. A lakosság vízminőségi kifogásai méginkább felerősödtek a rendszeressé váló díjemelések kapcsán. Elsősorban a vas- és mangántartalmú üledék megjelenése okozta a legtöbb panaszt a fogyasztónál. Ezek a panaszok abból is adódtak, hogy egyrészt a vízmű építése Csöaiiyxag: Csőméret: Összesen: Csöaiiyxag: NA 50 NA 60 NA 80 NA 100 NA 125 NA 150 NA 200 NA 250 NA 300 Összesen: Acél 870 608 93 1112 20 2703 Azbesztcement 4537 348919 160919 40295 39924 14155 3323 246 612069 Műanyag 843 363173 43054 1487 11866 1267 421690 Összesen (m): 5407 843 712700 203817 41782 52902 15442 3323 246 1036462