Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

[40 I liDKULÖGIAl KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 1. SZ. Könyvismerteté s A magyarok krónikája A História Alapítvány először 1995-ben, majd má­sodik, változatlan kiadásban 1996-ban impozáns kötet­ben adta közre egy meglehetősen népes szerzői munka­közösség képekkel gazdagon illusztrált összeállítását Magyarország történelméről, feldolgozva az eseménye­ket a kezdetektől az 1994. évig. A készítők megvallott szándéka volt. hogy elsősorban az olvasó közönség szé­lesebb rétegeihez szóljon az alkotás, és abban mindazo­kat, akik "tették a dolgukat, közösség-megtartó köznapi­sággal", úgy mutassák be, ahogyan hozzájárultak a ma­guk munkavégzésével az embert megtartó közösségi rend működéséhez. Az igényes megjelenítés és a sikert igazoló kettős kiadás mutatja, hogy a tárgykör iránt nemcsak érdeklődtek, hanem a megjelenés óta minden bizonnyal sokan részletesebben is elolvasták a 826 oldal teijedelmű könyvet. A Hidrológiai Közlöny 77 évre terjedő fennállása so­rán csak a szakterületéhez tartozó könyveket, folyóirati cikkeket ismertette. A történelem - közelebbről, az em­beri társadalom története - nem tartozik szakterületéhez. Eddig csak egyszer tett kivételt, amikor Rónai András: " Térképezett történelem" c. művét mutatta be 1990. évi 1. számában. Rónai András hosszú időn át szerkesztőbi­zottsági elnöke volt a lapnak, hidrogeológiai szakterüle­te szerint pályája második felében annak rendszeres szerzője, s az idézett műve élettörténetének fontos részéi alkotta. Hogy ismertetési rovatunkban a lap történelmé­ben ezt a második kivételt megtesszük, ennek oka tehát szintén lényeges. "A magyarok krónikája" c. könyv olvastán feltűn­het, hogy a mű a magyarságnak az ország vizeit illető, több évszázados tevékenységével érintőlegesen foglalko­zik. A vízi munkák szakembereként Vásárhelyi Pál ne­vét említi a 378., majd a 392-393 oldalon, ezt követően Kvassay Jenő neve képaláírásként jelenik meg a 447. oldalon, alapvető működésére való lényegesebb utalás nélkül pedig a 464. oldalon. Vásárhelyi Pál ugyan tényleg 1845. június 8-án nyúj­tott be tervet a Tisza szabályozásáról (392. oldal), de ez még csak egy "Előleges javaslat" volt. Az ennél fonto­sabb. az összes átmetszést azok lényeges adataival e­gyütt táblázatosan felsoroló, a Tisza teljes hosszára ki­dolgozott végleges szabályozási terv elkészültéről, és 1846. március 25-i benyújtásáról viszont nincs említés ebben a könyvben. Az eddig ismert források szerint to­vábbá nem létezett olyan " Vásárhelyi-Pasetti terv", a­melynek végrehajtása (465. oldal) "az 1870-es évek kö­zepére lezárult" volna. Arra sincs adat, hogy "a hatal­mas és költséges koncepciót Vásárhelyi Pál halála után a velencei Paleocapa mérnök módosítja" (392. oldal). Paleocapa közreadott ugyan egy Vásárhelyié.tói eltérő elgondolást, de ennek végrehajtásáról sohasem volt szó. "A magyarok krónikája" úgy tudja, hogy a tiszalö­ki vízlépcsőt a Hortobágy öntözése céljából a szocialista rendszer szándékainak megfelelően létesítették (681. ol­dal), elfelejtvén, hogy annak terveit már 1945. előtt, az 1937. évi öntözési törvény alapján készítették el, amely­ről, és amelynek más vonatkozásairól a krónika sehol sem emlékezett meg. A vízlépcső a Tiszántúl öntözésé­nek, sőt ipari vízellátásának volt az alapja, s létesítésére már az 1863. évi szárazság után, vagyis kereken 90 év­vel a megépítése előtt is gondoltak Az 1954. és 1956. evek emlékezetes árvízkatasztrófá­iról, az egész országot érintő védekezési munkákról, az 1965. évi dunai, és az 1970. évi tiszai sikeres árvízvéde­kezésekről a könyvben nincs említés. Bővebb a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer kérdése­inek leírása. Szó van az 1977-ben megkötött magyar­csehszlovák szerződésről, bár annak műszaki előzmé­nyeiről már nincs. Hivatkozás történik az Akadémia egy 1983. évi, éppen az építés késleltetését szorgalmazó "ha­tározat"-ára, valamint a 763. oldalon a Dunakör 1984. évi megalakulására. Az 1988. év története tartalmaz egy kezdetétől fogva jelentéktelen epizódot is, ami szerint a világ 17 országának 28 városában tüntettek a vízlépcső­rendszer befejezése ellen, (vajon kik, és vajon hányan?). Benne van még a krónikában az építés magyar részről történt 1989. évi felfüggesztése, de az már nem lehetett benne, hogy ezt a lépést - a könyv megjelenése után - a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi ítélete jogellenes­nek és érvénytelennek nyilvánította. A krónika előszavának célkitűzései világosak: "Meg­mutatni, ki mit tett hozzá a bennünket körülvevő tárgyi és szellemi világ kiformálásához: A történelemben az emberi teremtő erőt mutatni meg. Mind a kétkezi mun­kást, mind az író, formázó művészt hajtó alkotó szelle­met. Megszabadulni a történetírást korunkban hatal­mába kerített különböző irányú ideológiai kritikáktól. Szakmai fegyvertárunkat nem bocsátani a jelen politi­kai eszmerendszerek szolgálatába. A mégoly szimpati­kus jelen ideológiák szolgálatába sem". Vizeink történetének tanulmányozásában az eddigi tapasztalataink szerint sohasem volt hátrányos, ha a té­nyeket megjelenítő elsődleges forrásokhoz nyúlt vissza a történetíró, s ugyanakkor kritikusan kezelte a minden­kori közvéleményben, vagy kommentár-irodalomban elteijedt, leginkább egymást ismétlő, esetleg fokozó, olykor divatos nézeteket. A könyv olvasójának, vagy az ismertetés írójának ezért nehéz összhangot találnia az előszóból most idézett vonzó célkitűzés, valamint "A magyarok krónikája" vizeinket illető, és itt bemutatni megkísérelt tartalma között. Dr. Vágás István

Next

/
Thumbnails
Contents